Biogazdálkodás a Körös-Maros mentén

Napjainkban különösen fontos, hogy a nemzeti parkok területén gazdálkodók együtt éljenek, munkálkodjanak a környezetükkel. A felelősség többoldalú. A biogazdálkodók nagyon jó példáit testesítik meg, hogyan lehet egyszerre gazdálkodni és egyben megóvni a környezetet az utókornak.

A Körös-Maros Nemzeti Park 13 egységből áll, teljes területe 50 125 hektár, amelyből 6 419 hektár fokozottan védett. A Körösök és a Maros völgyét elsősorban a vízrendezések alakították, másodsorban pedig a mezőgazdaság befolyásolta, a legtöbb területet elhódította.

Kis-Sárrét

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság feladata a fennmaradt természeti értékek megőrzése az utókor számára. A szervezet célja ezen területi egységek azonos elvek alapján történő kezelése. Jellemző területei a Kis-Sárrét mocsármaradványai, a biharugrai és begécsi halastó-rendszer közé ékelődött nagy kiterjedésű legelők és keményfás erdőfoltok. A térség ékességének tartják a bélmegyeri Fáspusztának sziki erdős sztyepp társulását, a kiemelkedő kultúrtörténeti értéket képviselő Mágor-pusztát, a dévaványai-ecsegi puszták területi egység képét meghatározó festőien kanyargó Hortobágy-Berettyó torkolatot, mely szabályozatlan szakaszával megőrizte a terület geomorfológiai tagoltságát. A park nevezetes látványosságaként megmaradt a Kígyósi puszta, a kiszáradt Ó-Maros ártért ölelő szikes- és löszpusztái, a Körös-ártér számos holtága és morotvái, ligeterdőkkel, ártéri rétekkel és legelőkkel szabdalt hullámtere, Cserebökény apró mocsármaradványai és kiterjedt másodlagos szikesei, a Csanádi puszták természetes fejlődésű szikesei, valamint a zátonyokat, szigeteket alkotva haladó Maros folyó ártere. A tompapusztai, tatársánci és csorvási löszpuszta maradványok ezer szállal összefüggő tájegységet alkotnak.

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság működési területén az említett tizenhárom törzsterület mellett három természetvédelmi terület , a Dénesmajori Csigáserdő, a Szarvasi Arborétum, valamint a Szarvasi Történelmi Emlékhely található.

A dénesmajori Csigáserdő a Fekete-Körös hullámterében van. Az 5,1 hektár füzes (Salicetum) a benne élő csigafauna alapján kapta meg a védettséget 1997-ben. A területen 12 csigafajt mutattak ki. A fajok közül természetvédelmi szempontból kiemelkedő jelentőségű a védett bánáti csiga (Chilostoma banatica). A faj viszonylag szűk elterjedési területen található meg, mely a Keleti-, Déli-Kárpátoktól az Alföld keleti pereméig húzódik. Állománya, elterjedési területe összeszűkülőben van, ezért élőhelyeinek védelme fontos feladat. Magyarországon néhány szigetszerű, kis állománya van jelen e fajnak. Magyar területre a Tisza-, Maros-, és a Körös-völgyön keresztül juthat. A védett területen még számos, az Alföldön ritka, hegy- és dombvidéki csigafaj is megtalálható.

A Szarvasi Arborétum és sorsa összefonódott alkotói és ezek családjának történetével. A múlt század elején Szarvas és Békésszentandrás környékét még a szabályozatlan Körösök meg-megújuló áradásai uralták, mikor Bolza József gróf (1782-1862) felesége, Batthyány Anna grófnő megkezdte Szarvason a mai Anna-liget fásítását. Leányágon továbböröklődött az Anna-ligeti park és az 1908-ban épült kastély. A kastély ma a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóságnak ad otthont. Manapság az arborétumban öt fás növénygyűjteményt gondoznak 82 hektár területen. A fás növénygyűjteményben közel 1600 fa- és cserjefaj, illetve fajta és fajtaváltozat található.

Rétisas

A nemzeti park területén számos ritka madárfaj (bakcsó, barna rétihéja, bíbic, böjti réce, búbos vöcsök, búbos banka, cigányréce, daru, egerészölyv, fattyúszerkő, fehér és fekete gólya, fütyülő réce, gulipán, kanalasgém, kis lile, kis kócsag, mezei pacsirta, nádi sármány, nagy kócsag, nagy goda, nagy póling, piroslábú cankó, pajzoscankó, rétisas, szárcsa, tőkés réce, ugartyúk, túzok stb.) fészkel, amelyek közül csaknem mindegyik faj védett. Ritka előfordulásuk miatt, az eszmei értékük nagy.

Dévaványai-Ecsegi puszta

A nemzeti park egyik legfontosabb feladata a kultúrtörténeti szempontból is igen értékes génmegőrzés. A park régi magyar háziállat állománya (magyar szürkemarha, racka, cigája, bivaly) a kardoskúti Fehértó szomszédságában a Sóstói-telepen, a dévaványai és a réhelyi látogató-központnál található.

A réhelyi látogatóközpont

Az állatok a környék legelőit hasznosítják, fenntartva ezzel a hagyományos legeltetéses állattartás ősi formáját. A régi háziállatfajták felbecsülhetetlen értékeket hordoznak, értékes géntartalékként a jövő állattenyésztésében is fontos szerepük lesz. Az igazgatóság működési területe három megyét (Békés, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok) érint.

Támogatások

Bánfi Péter természetvédelmi felügyelőtől tudjuk, hogy az igazgatóság saját vagyonkezelésében lévő területein jelenleg 9 ellenőrzött területtel rendelkező gazdálkodót tartanak nyilván, akik összesen 250 hektár szántó- és 1010 hektár gyepterületen végeznek ökológiai gazdálkodást. A természetvédelmi és a gazdálkodói érdekek összehangolásában nagy előrelépést jelent az agrár-környezetgazdálkodási típusú támogatások megjelenése. Az Igazgatóság az agrár-környezetgazdálkodási támogatások igénybe vételéhez 2004-ben közel 200 gazdálkodó partner részére biztosított szándéknyilatkozatot.

A szervezet a saját vagyonkezelésében lévő területein ökológiai gazdálkodással foglalkozó gazdálkodók döntő többsége legeltetéses állattartással foglalkozik (6 gazdálkodó, 1010 hektár). Ezen felül ökológiai szántóföldi gazdálkodás fordul még elő (3 gazdálkodó, 250 hektár).

A gyepterületekre hagyományosan jellemző, hogy a kaszálók egy részét a kaszálás után legeltetik vagy esetenként a legelők egyes részeit kaszálják. A jelenleg idegen használatban lévő gyepterületeknek több, mint felét elsősorban legeltetéssel, a másik felét pedig elsősorban kaszálással kezelik. Az állattartóknál a legeltetéses állattartás a jellemző, a juhtartók magyar merinóval, a szarvasmarha-tartók elsősorban magyar szürkemarhával és magyar tarkával legeltetnek.

Az ökológiai növénytermesztéssel foglalkozók azokat a klasszikus szántóföldi kultúrákat alkalmazzák, amelyek az ökológiai gazdálkodás szabályainak megtartása mellett könnyen termeszthetők. Ezen felül az igazgatóság maga is rendelkezik a Biokontroll Kht. által ellenőrzött ökominősítésű legelőterülettel.

Az igazgatóság a saját vagyonkezelésében lévő területek esetében tud a leghatékonyabban eljárni a természeti értékek megóvásában, fenntartásában, hiszen ezeken a területeken tulajdonosi jogosítványokkal rendelkezik. A szervezet feladatköre az összes védett természeti területre kiterjed, a nem saját vagyonkezelésben lévő területek esetében elsősorban hatósági eszközök állnak rendelkezésre. A hatósági jogkör közvetlen gyakorlói 2005. január 1. óta a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek.

A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság a védett természeti területek természetvédelmi kezelését részben helyi, köztük ökológiai gazdálkodást folytató gazdálkodók bevonásával, ideiglenes természet-védelmi fenntartási megállapodás keretében, részben saját eszköz- és munkaerőállományával, jelentős állatállomány segítségével, valamint szükség esetén vállalkozók bevonásával, saját haszná-latban végzi. Ennek alapján élőhely-rekonstrukció, rehabilitáció, speciális természetvédelmi kezelés történik, vagy ami a saját állatállomány ellátása érdekében indokolt. A védett természeti területek idegen használatban történő kezelése ideiglenes természetvédelmi fenntartási megállapodás keretében történik. A természetvédelmi kezelés szabályait a megállapodás részét képező előírás-csomag rögzíti. A hasznosítás és kezelés elvégzésében olyan megbízható partnereket működnek közre, akik vállalják az előírások betartását és az ehhez szükséges erőforrásokkal rendelkeznek. Előnyben részesülnek a helyi gazdálkodók és a legelő állatállománnyal rendelkezők. A nem saját vagyonkezelésben lévő védett természeti területek esetében a hatósági jogkör gyakorlásán keresztül van lehetőség a természetvédelmi érdekek érvényre juttatásának. A védett természeti területeken folytatható tevékenységek vonatkozásában a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény az irányadó, mely többek között meghatározza a tiltott és engedélyköteles tevékenységek körét. Tekintettel arra, hogy az ökológiai gazdálkodás szabályai jellemzően összhangban állnak a természetvédelmi elvárásokkal, az ilyen tevékenység folytatásának nincs akadálya .

Az igazgatóságon kijelöltek egy munkatársat, aki az agrár-környezetgazdálkodási támogatásokkal kapcsolatos nemzeti parki teendőket ellátja. Ennek a munkatársnak a feladata többek között az, hogy tájékoztatást adjon az agrár-környezetgazdálkodási támogatási lehetőségekről, valamint az ezzel kapcsolatos szakmai, valamint technikai jellegű kérdésekben segítse valamennyi, az igazgatósággal kapcsolatban álló gazdálkodó partnert. A gazdálkodó partnerek egyrészt szakmai, másrészt a támogatásokkal kapcsolatos technikai jellegű kérdésekkel fordulnak az igazgatósághoz.

Kanalasgémek

A védett természeti területeken meghatározott keretek között (megállapodásban rögzített földhasználati előírások, hatósági előírások) folyik mezőgazdasági tevékenység, ami természetvédelmi kezelés alapvető része. Ezek az előírások javarészt összhangban állnak az ökológiai gazdálkodás szabályaival, tágabb értelemben tehát, az összes, a nemzeti park területén gazdálkodó biogazdálkodónak tekinthető. Ebben a megközelítésben minden olyan gazdálkodót be lehet vonni a védett természeti területek kezelésébe, a fenntartási tevékenységekbe (legeltetés, kaszálás, természetvédelmi célú szántóföldi használat), akik az előírások betartását vállalják és az ehhez szükséges erőforrásokkal rendelkeznek. A szűkebb értelemben vett biogazdálkodó ott válik el az előbbitől, hogy az általa használt terület nem csak a természetvédelmi előírások szempontjából, hanem egy további, bár hasonló elvek szerint ellenőrző szerv által is ellenőrzött és ez alapján a megtermelt terméket öko, illetve bio minősítéssel kívánja értékesíteni. Mindenképpen előnyös, ha az ilyen termékek által is nő a fogyasztók környezettudatossága, a természeti értékek megóvása iránti elkötelezettsége.

Hatéves fejlesztési terv

Az igazgatóság hat éves fejlesztési tervében számos élőhely-rekonstrukciós (például visszagyepesítés) és élőhely-rehabilitációs (vízrendezés) cél és tevékenység szerepel. A közel természetes állapotok visszaállítása után a területek nagy részénél további rendszeres fenntartási tevékenységre is szükség van, amelyek kivitelezéséhez mindenképpen számítanak a helyi gazdálkodók, köztük a kifejezetten ökológiai gazdálkodást folytatókra is. Jelentős kapcsolódási pont lehet a legeltető állattartás. A hajdani, legelőtársulati formához hasonló, szervezett forma kialakítása és működtetés nagyban hozzájárulhatna az adott térségben legelő állatállománnyal rendelkezők hatékonyabb gazdálkodásához.

Mivel a biogazdálkodó többlet előírások teljesítését vállalja, ezáltal egyrészt többlet ráfordításra van szükség, másrészt bevétel kiesés keletkezik. A kifizetés összegét mindezek pontos kiszámításával, valamint 5-15 százaléknyi ösztönző beépítésével állapították meg.

Ilonka Mária

Vissza