Kiraboljuk-e a méheket?

A méhészek munkáját alig ismerők hangos zokszóval tiltakoznak a méhecskék kizsákmányolása ellen. Erkölcstelennek minősítik a méhek nehéz munkával önmaguknak biztosított tartalékoknak erőszakkal való elrablását.

A méhek lakását évmilliók óta mindig fosztogatta valami. Például a méhészborz és a medvék. Ez a természet rendje. Az ember szintén mézrablással kezdte, méhtartóként folytatta és mára már általános lett a méhtenyésztés.

A fekvő kaptárak gazdáinak gondja van arra, hogy pergetéskor minél kevesebb fiasítás pusztuljon el. A korszerű rakodókaptárak használatánál a fiasítást semmi kár nem éri . Ma már a kifejlett méheket is tökéletesen el lehet távolítani a pergetésre kerülő keretekről, fiókokból. A méhecskéket féltő jószándék a mához képest pár száz évvel elkésett.

Való igaz, hogy a méhek nem nekünk dolgoznak, és mi mégis alaposan kivesszük a részünket a tartalékjaikból. A tehén sem nekünk, hanem a borjának termel tejet és mi mégis többet fejünk tőle, mint amennyit a borja kap. Önös érdekünk miatt olyan tőgyre nemesítettük ezt a háziállatunkat, hogy azzal a szabad természetben nem is élne meg. A méheknél ilyen szervezeti torzulást nem okoztunk.

A tyúk tojó típusú fajtái sokkal több tojást termelnek, mint amennyit ki tudnánk kelteni. Ezt az ember alakította így. Kedvtelésből olyan díszgalambfajtákat állítottak elő, amelyek nem képesek saját tojásaikat kikelteni.

Mindezekkel szemben a méhész elősegíti a méhanya utódainak teljes számú és teljes értékű kifejlődését .

A vágóállatokat (sertés, húsmarha, pecsenyebárány, tyúk, kacsa, liba, pulyka, nyúl, húsgalamb) az ember levágja, sőt előtte még néha ivartalanítja is leendő áldozatait. Így lesz az ökör (sőre), ürü, kanlott, kappan és poularde. Elismert, elfogadott rend.

Más a helyzet, amikor a gorillákat húsukért, az elefántokat agyaraikért, a fókákat gereznájukért, a bálnákat tudományos vizsgálat ürügyén irtják – miközben nem törődnek a károsított fajok fenn-maradásával.

A Kárpát-medencében sohasem élt ennyi méhcsalád mint manapság: km 2-ként több mint 7. És ezek a mai családok nagyobbak, népesebbek mint az egykori ligeterdők faodvainak lakói.

Lényeg: hogy a méhész nem teszi tönkre a birtokában lévő méhcsaládokat, sőt, gondosan kezeli azokat; hordásszegény időben még etetni is képes; mindenkor biztosítja a jó minőségű ivóvizet, emellett olyan kiváló termékeket hoz létre, mint a méz, a virágpor, a méhkenyér, a méhviasz, a méhpempő, a méhméreg és a propolisz. Ezek szakszerű alkalmazása az emberek millióinak biztosít fenntartható egészséget.

Remélem: ma már mindenki elismeri a méhek pótolhatatlan szerepét a kedvező ökológiai viszonyok fenntartásában. Ezt is elősegíti a méhészek munkája.

Elismerem: hogy a méh és az ember közti viszony nem mindig harmonikus. Még a méhészetnek élő ember is tévedhet. Jellemző Zsellér László bajai méhész nyilatkozata 2004 nyarán: „Sokszor meg-nehezítjük életüket, lehetetlen, sőt végzetes helyzet elé állítjuk őket.” Majd hozzáteszi: „Szerintem nincs még egy állatfaj, mely ennyi hasznot tenne az emberiségnek.”

Családveszteség az irigyek kártevése, a tolvajok garázdálkodása, az alkalmatlan, felelőtlen növény-védelem és az extrém téli viszonyok miatt szokott bekövetkezni. A méhcsaládok élete annyira fontos, hogy valamilyen járvány esetén a bioméhészeknek is megengedett, hogy eltérve az igényrendszertől, bármilyen államilag engedélyezett vegyszert használjon a család(ok) megmentése érdekében, még azon az áron is, hogy átmenetileg elveszti a jobb minőséget jelző „bioméz” kitétel alkalmazási jogát.

A méhész maga nem öli le haszonállatait, a bioméhész nem is csonkítja meg a család egyetlen tagját sem, nem kopasztja azokat elevenen, mint amiket megtesznek más állattenyésztők. Ez a valóságos helyzet, tehát úgy gondolom és javaslom: tiszteljük a méhészek szorgalmas és szakszerű tevékenységét!

Dr. Szalay László
(Részlet a szerző Méhek és emberek címmel készülő új könyvéből)

Vissza