Biztonságosak-e a GM élelmiszerek?

„Fontos, hogy a génmanipulációval kapcsolatos kísérletekről az emberiség együttesen döntsön. Meg kell találnunk annak a módját, hogy az emberek maguk határozhassanak az őket érintő kérdésekről” – írja Pusztai Árpád és Bardócz Zsuzsa a „Genetikailag módosított élelmiszerek biztonsága” című, 2004-ben megjelent könyvükben. A következőkben e könyv részletei alapján készítettem összeállításomat.

A helyzet súlyosságát mutatja, hogy nyolc évvel a GM-szervezetek köztermesztésbe vonása után is csupán alig egy tucatnyi (!) tudományos közleményből áll a GM-termékek biztonságára vagy esetleges káros hatásaira vonatkozó irodalom. Ezek között csupán kettő akad, amelyik valóban független laboratóriumból származik. A kevés rendelkezésre álló adat is ipari laboratóriumokban kisállatokkal végzett kísérletekből származik, a tudományos irodalomban 2004 februárjáig nem közöltek egyetlen humán vizsgálatot sem. Pedig aggodalomra bőven lenne ok!

• Az amerikai egészségügyi szervek hivatalos statisztikái szerint 1996-tól meredeken megugrott a bélrendszeri rendellenességek, fertőzések, az allergiás betegségek és a nyirokszervi-, prosztata- emlő- és hasnyálmirigyrákos megbetegedések száma. Ugyanebben az évben, 1996-ban kezdték el az USA-ban a GM-haszonnövények termesztését és forgalmazását.

E megdöbbentő adat magyarázata céljából álljon itt néhány tény, amelyeket a biotechnológiai cégek elhallgatnak.

• A DNS nem bomlik le teljesen az emésztés során!

A géntechnológiai cégek propagandája szerint az emésztés során a beültetett DNS szekvenciák, illetve az általuk termelt sejtproduktumok (pl. antibiotikumok, fehérjék) az emésztési folyamat során teljesen megsemmisülnek, alkotóelemeikre bomlanak.

Ezen állításukat az emésztőenzimekkel kémcsőben végzett kísérletekre alapozzák. A módszer azért megtévesztő, mert így a legtöbb fehérje másodpercek alatt lebontható, ellentétben a bélben fennálló körülményekkel. Itt ugyanis a közeg nem olyan savas illetve lúgos mint a kémcsőben, ráadásul a kérdéses fehérje nem önmagában van jelen, hanem a táplálék más komponenseivel össze-keveredve. A legfontosabb különbség a két módszer között az, hogy a bélben a fehérjék a receptorukhoz kapcsolódva ellenállhatnak az emésztésnek, de mivel a kémcsőben a bélrendszer nincs jelen, a hatást nem is lehet reprodukálni. Megdöbbentő módon maguk a biotechnológusok is tudják, az emberi tápcsatornában sem az összes fehérje, sem a DNS nem bomlik le teljesen. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint azok a kutatási projektek, amelyek humán vakcinát előállító génmódosított élelmiszernövények kifejlesztését célozzák. Vagyis szerintük a génmódosítással előállított DNS és fehérje lebomlik, amikor a GM-növényeket étkezésre termesztjük (pl. szója és kukorica esetében) de az azonos technikával előállított banánban az oltóanyag-fehérje és az ezt kódoló DNS megmarad!

• A newcastle-i egyetemen hét olyan beteggel végeztek kísérletet, akiknek a vastagbelét valamilyen megbetegedés miatt kioperálták. A hét betegnek egyszeri alkalommal genetikailag módosított szójából készült ételt adtak, és megnézték, hogy milyen mértékben bomlott le belükben a transzgén DNS. Bár különböző mennyiségben, de minden egyes betegnél teljes hosszúságában ki lehetett mutatni a GM-szója transzgénszekvenciáját. Ez a kísérlet azt bizonyítja, hogy a GM-szójába átvitt transzgén nem bomlik le teljesen a vékonybél-szakaszban.
• Az új génszakaszok beültetéséhez gyakran használt karfiol-mozaikvírus az emberi szervezetre nem ártalmatlan!

A géntechnológiai cégek állításai szerint a karfol-mozaikvírus csak a növényeket képes megbetegíteni. Az emberek már évszázadok óta fogyasztják a fertőzött növényeket, mégsem betegszenek meg tőlük. Ez igaz, de nem lehet egyenlőségjelet tenni aközött, hogy az ember az egész vírust eszi, vagy csak a vírusból kivont szabad DNS-t, mint a génmódosított növények esetében. Amikor az egész vírust esszük, annak genetikai anyaga a vírus fehérjetokjába van burkolva, és ez az, ami meghatározza a vírus specifitását (azt, hogy milyen fajokat és egyedeket képes a vírus megtámadni). Ezzel szemben, ha a vírus genetikai anyagát szabadon, a vírusköpeny nélkül esszük, akkor a víruspromóter és esetleg más, hozzá csatolt DNS-darabok is átkerülhetnek a bélhámsejtekbe és a bélbe, néha még a vér-agy gáton és a méhlepényen is átjuthatnak. 

• A bélhámsejtekben a karfiol-mozaikvírus promóter nemcsak a vírusokat kódoló, hanem a sejtben levő más géneket is aktiválhat. A GM-burgonyát tartalmazó tápon tartott patkányok gyomor- és bélfalának szövettani vizsgálatakor kiderült, hogy a karfiol-mozaikvírus és a genetikai módosításban használt más DNS-darabok hatására a hámsejtekben felgyorsult a sejtosztódás. Ennek alapján Stanley Ewen, az aberdeeni egyetem vezető patológusa úgy gondolja, hogy a transzgének a bélben nem szabályozható növekedést válthatnak ki, ami végül is vastagbélrák kifejlődéséhez vezethet. A kölni egyetemen Dörfler professzor csoportja terhes egereket táplált egy génnel, és azt találták, hogy ugyanez a gén megjelent az embriók agyában!

Nem helytálló tehát az az állítás, hogy „a transzgént bekapcsolva tartó promóter, a karfiol-mozaikvírus-promóter egyedül a transzgén működését befolyásolja”.

• Lényeges különbségeket figyeltek meg az eredeti fajták és a génmódosított növények összetételében!

Az Egyesült Államok hivatalos élelmiszerbiztonsági szervezete, az FDA állásfoglalása szerint a génmódosított növényfajták és az eredeti fajták (szülővonalak) között „lényeg azonosság” áll fenn, amelynek okán nem tartja szükségesnek a genetikailag módosított élelmiszerek vizsgálatát . Ennek alapján 1996 óta számos GM-növény kibocsátását engedélyezték.

A lényegi azonosságot azonban nagyon felületes vizsgálati eredmények alapján állapítják meg, amelyhez az adatokat maguk a biotechnológiai cégek szolgáltatják. Ezek az adatok csupán a két összehasonlítandó fajta főbb kémiai összetevőit (úgymint összes fehérje-, szénhidrát-, zsír-, hamutartalom,stb.) mutatják. Az ennél részletesebb vizsgálódások azonban jelentős táplálkozástani különbségeket mutattak ki a génmódosított növények hátrányára.

• Ezeket az eltéréseket maguk a biotechnológiai cégek is felismerték összehasonlító kísérleteikben, de az erre utaló adatokat szándékosan elhallgatták a hatóságok elől. A letétbe helyezett, de nem publikált adatok nemrég kerültek elő a Journal of Nutrition folyóirat archívumából.
• A génmódosított növényekben megnőhet az egyébként kis mennyiségben termelődő allergizáló vagy mérgező anyagok termelése illetve új toxinok jelenhetnek meg.

Bár a gyártó cégek állításai szerint a GM-növények a szülővonalakkal „lényegileg azonosak”, mégis bizonyítottan fennáll annak a veszélye, hogy a növénybe átvitt idegen gén új fehérjék szintézisét kódolja. A beültetett idegen gén ugyanis előre nem meghatározható helyen épül be a befogadó sejt genomjába. Eközben meghibásíthatja a befogadó sejt DNS-ének szerkezetét és génjeinek működését. Ki- és bekapcsolhat géneket, amelynek előre ki nem számítható következményei lehetnek – ezek egyike az új fehérjék termelése. A tapasztalati tények tanúsága szerint alighanem ezen új fehérjék által kiváltott allergizáló hatás a GM-technológia Achilles-sarka.

• Nagy-Britanniában, Yorkban működik egy táplálkozástudományi laboratórium, ahol az élelmiszer-allergiákat tartják nyilván. 1999 márciusában a kutatók az 1998-as adatokat vizsgálva észrevették, hogy a szójaérzékenység egy év alatt 50%-kal emelkedett. Az emelkedés egybeesett a GM-szóját forgalmazó élelmiszerek kereskedelmi forgalomba hozatalával. Ennek egyik magyarázata lehet, hogy bár a kémiai összetétele alapján a gyomirtószer-rezisztens RR-szója lényegileg azonos a természetes szójával, de amikor a vállalat egy tudományos cikkben adatokat közölt az RR-szója táplálkozástani hatásairól, világossá vált, hogy a génmódosított szójában lényegesen megnőtt a tripszin inhibitior mennyisége. Ez olyan emésztést gátló fehérje, amelyről már korábban kimutatták, hogy allergén.
• A FLAVR-SAVR génmódosított paradicsommal végzett kísérletek is gyanakvásra adnak okot. A paradicsom biztonságosságának alátámasztására kísérleti patkányokon végeztek akut toxicitási kísérleteket. A naponta egy szem GM-paradicsom elfogyasztásának hatására a húsz nőstény patkány közül 7 állatnál a kísérlet befejezésekor gyomorvérzést diagnosztizáltak. A hatóságok ezt csupán spontán jelentkező ideiglenes tüneteknek könyvelték el, amit a paradicsomban lévő nyálkaoldó anyagok okoztak. Az indoklással csak az a probléma, hogy a hagyományos termesztésű paradicsomban nincs ilyen anyag! Ennek ellenére ezeket az adatokat az FDA egyszerűen nem vette figyelembe és azt a következtetést vonták le, hogy a GM-paradicsom nem káros az állatokra.

Mint a fenti példákból is látható, a biotechnológiai ipar képviselői kísérleti adatok elhallgatásával és hiányos adatszolgáltatással győzik meg a döntéshozókat a GM-termékek elfogadható biztonságos-ságáról. Felelősséggel gondolkodó emberek nem engedhetik, hogy ezek a kiszámíthatatlan hatású élelmiszerek szigorú és független, hosszútávú hatásokat is vizsgáló engedélyezési vizsgálatok nélkül, csupán gazdasági nyomásnak engedve, egész földgolyónkat visszavonhatatlanul elárasszák – soha többé vissza nem vonható módon!

Összeállította: Szőnyi Eszter
Biokultúra Egyesületek Szövetsége

Vissza