Az előállítók nem vállalnak felelősséget

A jelenlegi tudásunk még nem érte el azt a szintet, hogy a génátültetést előre megjósolható módon, és mellékhatások nélkül végre tudnánk hajtani. Az átalakítás során a növényi sejtek génállománya megsérül, és a gének kb. 5%-ának működésében valamilyen változás mutatható ki. Működő gének kikapcsolódhatnak, nyugvó gének beindulhatnak, és a gének törése, megrövidülése, vagy új kombinációban való megjelenése mindennapos.

A génműködésében bekövetkező változásokat, és az ennek következményeként a sejt anyagcseréjében kialakult hibákat nem mindig könnyű észrevenni. Ezért a génmódosításra jelenleg használt technika pontatlan, kiszámíthatatlan, és nem reprodukálható. Ha egyidőben, azonos körülmények között, azonos génszekvenciával, azonos módszert alkalmazva száz növényi sejtet átalakítunk, akkor száz különbözőképpen transzformált növényt kaphatunk. A módszer precizitását könnyű érzékeltetni, ha elképzeljük, hogy a vak ember kezébe íjat és nyilat adunk, a céltábla felé fordítjuk, majd rábízzuk, hogy célba lőjön. Ezt azért fontos megértenünk, mert a kockázatbecslésnél a génátalakítás technikáját – szándékosan nem használom a technológia szót, hiszen az előre kiszámítható, és megismételhető folyamatra utalna – semlegesnek tekintik, amelynek nincs kockázata, ezért az átalakítás következményeit és biztonságát nem is vizsgálják.

Az engedélyezés előtti kockázatbecslést megnehezíti, hogy még azt sem tudjuk, hogy milyen veszélyekkel számoljunk. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a környezeti és egészségügyi biztonságot vizsgáló kísérleteket legtöbbször nem a transzgénes növénnyel, de még csak nem is az abból tisztított transzgén fehérjével végzik, hanem a transzgén fehérje baktériumban termelt változatával. Ez olyan, mintha egy motorkerékpár biztonságát egy kerékpárral végzett vizsgálat alapján állapítanák meg. Az ilyen körülmények között engedélyezett termékért a gyártó semmiféle felelősséget sem vállalna. Ezért azon sem lepődhetünk meg, hogy a biotechnológiai cégek sem vállalnak felelősséget a termékeikért. Ezt azzal indokolják, hogy a génmódosított kukorica vagy burgonya lényegileg ugyanolyan biztonságos, mint a hagyományos fajták.

A legtöbb országban a biztosító társaságok nem kötnek termésbiztosítást azokkal a gazdákkal, akik GM-növényeket termelnek. Nagy-Britanniában azoknak az ingatlanoknak az értéke, melyeken GM-növényeket termesztettek, rendkívül lecsökkent. Ha Magyarországon a GM-vetőmagok köztermesztésre kerülnének, az Európai Uniós törvények értelmében a magyar állam kötelességévé válna, hogy a génmódosított szervezetek környezeti- és egészségügyi hatásait monitorozza. Ez az idegen gén jelenlétének kimutatása mellett, a termelés helyén és az egész ország területén a talajban, vízben, levegőben, a faunában és flórában bekövetkező változások nyomon követését, valamint az emberek egészségi állapotának rendszeres monitorozását jelentené, ami óriási terhet róna az államháztartásra. Jelenleg hazánknak csak két olyan nemzetközileg is akkreditált laboratóriuma van, amely a GMO-k monitorozására alkalmas. Egy minta vizsgálata 10 000 forintos nagyságrendű, és ha Magyarország elvesztené a GM-mentes státuszát, az összes exportra kerülő növényi termékünket a vevő csak akkor venné át, ha ennek a GM-mentességét az export vállalataink vizsgálatokkal bizonyítani tudnák. Ezzel a versenyképességünk lecsökkenne.

A génmódosított növények termelésének engedélyezése komoly erkölcsi kötelességet és anyagi megterhelést róna az államháztartásra. A termelés közvetett költségei, és minden kockázat a polgárokat terheli, míg a haszon a vetőmagot előállító biotechnológiai vállalatoké.

Bardócz Zsuzsa
GENOK, Norvégia/Skócia/Magyarország

Vissza