Hagyományok és korszerű épületek (2)
Tavalyi 6. számunkban olyan tárolókat mutattunk be, amelyek a környezettel harmo-nizálnak, egyszerű kivitelűek, nem drágák. Közepes és nagyobb gazdaságoknak ajánljuk. Az ismertetést most folytatjuk. (A szerk.)
Tárolási veszteséggel kell számolni, különösen a legegyszerűbb természetes megoldásoknál. Ez lehet akár 10%-os. Ennek teljes kiküszöbölése indokolatlan költségeket vonz, lehetetlenné válik a beruházás, így az alacsony árú termények betárolása sok esetben nem történik meg és a veszteség sokszoros.
A nedvességtartalom tetőgerinc szellőzővel szabályozható alsó bevezetőnyílások segítéségével. Az átjárható, mobil szállítóeszközökkel könnyen ki- és betárolható alagútszerű építményben polc- és rekeszrendszerben a különféle biotermékek szelektálva, ellenőrizhetően tárolhatóak.
A szél és napenergia hasznosítható szárítást igénylő szemesterményeknél, főleg kukoricánál, valamint az aszalványok szárításánál, tárolásánál. Hagyományos példa a lécvázas kukoricagóré, mely jól tájolva, kiemelve, kitűnő szárító-tároló megoldás. Egyetlen hátránya, hogy szélessége legfeljebb 1,5 m-re korlátozott, hogy a szél még hatásosan átjárhassa. Ezért hosszúkás alakú és sok helyet foglal el, több góré egymás mellett sem helyezhető el sűrűn.
Fellelhető már a góré újabb változata is. Ugyancsak kiemelten, lábakon áll, de lécváz helyett kerítésanyagból készült. A tartóoszlopok akácrudak, köztük erős horganyzott drót-kerítés fonat tartja a csöveskukoricát. A drótháló a légáramot sokkal jobban átereszti, mint a lécrács, ezért az ilyen tároló kisebb szélességű, így a háztáji gazdaságokban is nagyobb mennyiségű termény helyezhető el.
Hogyan tovább?
Nagyobb – méretbeli – mennyiségi növelés a biogazdálkodás területén nem indokolt, mert úgy már a terménytömeg nem átlátható, nehezebben ellenőrizhető és a minőség kevésbé őrizhető meg.
Jelentős érték őrizhető meg és növelhető különösen a – vertikális – feldolgozás révén. A tárolás folyamata sok esetben nem passzív, hanem aktív, eleve értéknövelő, mint pl. a szálas és szemes termények, dohánylevelek száradása. A bor tárolása vagy gyümölcsök szárítása, aszalása folyamán az érték nagyságrendekkel is növekedhet.
A közvetlen tároláson túl további feldolgozás fokozott értéknövelést eredményez, melyet a haszonnal együtt érdemes a termelő környezetében helyközelben tartani, elsősorban a biotermékek további feldolgozásának ellenőrzése, tájjellege, de ugyancsak helyi munkaerő-gazdálkodási és társadalmi célok érdekében.
Speciális élelmiszeripari hús-, pék- és tejtermék feldolgozók létesítése szükségszerű a kisebb településeken is, de jelen leírás terjedelméből ez már kiszorul.
Végezetül összefoglalható, hogy a helyi, természetközeli termelés, tárolás, majd a szintén helyi feldolgozás, végül értékesítés az eredményes, egészséges termék-előállítás és ellátás alapvető feltétele, mely az egész társadalom hosszútávú érdeke.
Dr. Ruda Győző
Szent István Egyetem
|