Fenyeget-e az import?

Ma már nem csak a szűkülő exportlehetőségek, hanem a növekvő import is fenyegetettséget jelent az ökotermelőknek, feldolgozóknak, sőt a kereskedők egyes csoportjainak is. Nem így a fogyasztóknak. A szélesebb termékválaszték, az alacsonyabb árak az Ő érdekeiket szolgálják, ezért is dinamikus az ökotermékek importja.

A hazánkban előállított ökotermékek jelentős része a kedvezőtlen piaci folyamatok, a fokozódó verseny ellenére is még túlnyomórészt külföldön talál vevőre. Folytatódni látszik az a tendencia is, amely szerint az alapanyag termelés a hangsúlyos. Ez azonban könnyen veszélybe sodorhatja a hazai ökogazdálkodást, ellehetetlenítheti a magyar ökotermelőket. Ennek okán fogalmazódott meg a célkitűzés, hogy megvizsgáljuk mekkora konkurenciát jelent az import a magyar ökotermelőknek.

A cikk az importtal foglalkozó piaci szereplők (kereskedők, feldolgozók) megkérdezésére és megfigyelésekre alapozottan mutatja be röviden az ökotermékek importjának okait, a jellemző termékeket és a lehetséges piaci hatásokat.

Elsődleges vásárlási szempont mind a fogyasztói, mind a beszerzési piacon a termékminőség és az ár. Jellemzően ez a két paraméter hangzott el a megkérdezett személyektől is, amikor arra kerestem választ, hogy mi alapján döntenek beszállítóik mellett. Alapvető elvárás volt a termékek ellenőrzött ökológiai eredete, emellett a feldolgozók és a kereskedők egyaránt a jó és egységes minőséget, valamint az alacsony árakat említették.

Többen álltak, állnak kapcsolatban magyar termelőkkel, a jó kapcsolat minden esetben fontos számukra. Ez bizonyult azonban legsérülékenyebbnek, hiszen sok esetben a bizalom hiánya, a másik fél meg nem értése vezetett az üzleti kapcsolatok lezárulásához. Véleményük szerint a magyar ökotermelőt egy dolog érdekli: a pénz. (Tisztelet a sok kivételnek. A szerk.) Termékeikért annyira irreálisan magas árat kérnek, hogy sokszor az importterméket választják. A termelők az egyszeri magasabb ár miatt képesek felrúgni addig jól működő kapcsolataikat, belemenni az ismeretlenbe, a sok (anyagi) kockázatot magában rejtő exportba. Természetesen szívesen beszámoltak kedvező tapasztalataikról, hiszen nem egy esetben több éve működik és fejlődik együtt a termelő (beszállító) és a feldolgozó, kereskedő.

A következő probléma (beltartalmi paraméterek alapján) a megfelelő minőségű áru. Sajnos ezen a téren is sok rossz tapasztalatot osztottak meg velem interjúpartnereim . Az import termékeket általában megbízhatóbb minőségük, tisztaságuk és könnyebb beszerezhetőségük miatt vásárolták. Mindez abból adódik, hogy a magyar (főképp kis) termelő nincs kellőképp felszerelve gépekkel, tárolóhellyel, nincsenek piaci ismeretei és értékesítési tapasztalatai, így kiszolgáltatottá, versenyképtelenné válik. Arra voltak (vannak) berendezkedve, hogy a gabonakereskedő, a közvetítő a tábláról vásárolja meg az árut közvetlenül a betakarításkor, neki pedig nem kell sem a tisztítással, sem a szárítással, a tárolással és a csomagolással foglalkoznia. Miután ezeket a feladatokat a feldolgozó sem képes ellátni, sokszor a külföldi tisztább, jó minőségű kiszerelést választja. Ebből az apropóból érkezett nemrégiben országunkba héj nélküli tökmag!

Harmadik problémaként jelentkezik, ha nem áll rendelkezésre ellenőrzött gazdálkodásból származó alapanyag (félkész termék) a feldolgozáshoz. Jó példa erre az egyik biopékség, aki a lekvárt külföldről kell, hogy beszerezze termékeihez. Ugyan kapcsolatban áll több környékbeli gyümölcstermelővel, akiknek ezidáig tőkéjük nem volt arra, hogy belevágjanak egy engedélyekkel rendelkező üzem létesítésébe. Hiánycikknek számítanak az ökogazdálkodásban felhasználható sütő- és tejipari adalékanyagok, a cukor, néhány zöldség és gyümölcs szezonális jelleggel. Legnagyobb mértékben azonban (feldolgozott) késztermékeket, sokszor különlegességeket szereznek be az importőrök. Ezek közé tartoznak például a biomargarin, a különféle ivólevek, rizsitalok, édességek, szójatermékek, rizs, zöldségpástétomok. Emellett a kozmetikai- és tisztítószerekből szintén több külföldi gyártó terméke megtalálható a kínálatban. Hosszú ideig biosajtot és joghurtot is csak külföldi gyártóktól lehetett felfedezni az üzletek polcain. Biotejből szintén nem csak a magyar eredetű, hanem azzal közel azonos áron szlovák és osztrák UHT tej is kapható. Természetesen van néhány olyan termék, amely hazánkban nem előállítható (pl.: olívaolaj), ezeket a konvencionális termékekhez hasonlóan importáljuk.

Amennyiben a konkurens országokat vizsgáljuk, meglepő kép tárul elénk. Elmondható, hogy többségében nem az exportpiac vetélytársai jelentik a fő konkurenciát, hiszen hozzánk hasonlóan ott is alacsony az ökotermékek feldolgozottsági szintje. Sokkal inkább az export célországok (Németország, Ausztria, Olaszország, Franciaország) jelentenek veszélyt, ahonnan sokszor a hazai alapanyagból készült gyümölcsleveket, fűszerkészítményeket, kozmetikumokat, többségében késztermékeket vásároljuk meg. Az import pontos mennyiségét, a hazai ökoélelmiszer-fogyasztáson belüli arányát azonban csak becsülni lehet, adatok sehol sem állnak rendelkezésre.

Az öko-importnak éppen olyan szigorú feltételeknek kell megfelelnie, mint a hazánkban előállított termékeknek. A jogszabályi (EGK 2092/91 és hazai adaptációja) kereteknek köszönhetően az ökotermék importtal foglalkozókról már készül nyilvántartás. Számuk évről-évre nő, főképp az egyidejűleg ökotermék feldolgozással és/vagy kereskedelemmel is foglalkozók között.

Jól látszik a folyamat legnagyobb vesztese az ökotermelő, hiszen egyedül az ő piaca vész el. Éppen ezért van szükség az összefogásra, a termékpálya minden lépcsőjének hazai létrehozására (termelés-feldolgozás-kereskedelem). fontos feladat a hazai fogyasztók igényeinek kiszolgálása, az egészséges, ökogazdálkodásból származó termékek fejlesztése.

Dr. Szente Viktória
Kaposvári Egyetem GTK
Piacgazdasági és Marketing Tanszék

Vissza