Jogi szabályozás, GMO-mentes övezetek

A géntechnológia az elmúlt két évtizedben kialakult, forradalmian új technológia, amely sokak szerint mérföldkő a tudományban. A világ figyelme manapság elsősorban a GM-növényekre irányul. A génmódosított növények igen hamar megtették az utat a tudósok vegykonyhájából a szántóföldekig, onnan pedig a tányérunkig.

Az első génmódosított növényt a nyolcvanas évek elején állították elő kísérleti célból, a köztermesztés pedig 10 évvel később indult meg. Ez tudományos léptékkel mérve nagyon rövid időszak. Ma már több millió hektáron termesztik őket szerte a világon, de a mi öreg Európánk egyelőre fehér foltnak számít a térképen, és jószerivel csak Spanyolországról, Németországról és Romániáról mondható el, hogy folyik némi génmódosított növénytermesztés.

Felmerül a kérdés, hogy miért van szükség a jogi szabályozásra. Azért, mert gyakorlatilag az egész világ elismeri azt a tényt, hogy a növénybe átvitt új gének, a növényben termelődő új fehérjék bizonyos kockázatokat hordoznak magukban. Ezért az ilyen növények termesztését még az ebben a kérdésben igencsak liberális Egyesült Államokban is engedélyhez kötik.

Jogi szabályozás és engedélyezési rendszer Európában

A világon Európában működik a legszigorúbb szabályozási rendszer, a 2001/18/EK irányelv fekteti le a GMO-k engedélyezésének alapjait. Nemrég lépett életbe két rendelet is, amelyek a GM-élelmiszerekről és takarmányokról, valamint a jelölésről és a nyomon követésről szólnak (1829/2003/EK és 1830/2003/EK rendeletek).

Az európai engedélyezési rendszer alapja az, hogy minden egyes génmódosított szervezetet egyenként kell megvizsgálni, az engedélyezésről szóló döntés egyedi alapon történik. Az engedélyezés érdekében vaskos dokumentációt kell a kérelmezőnek benyújtania az EU valamely tagállamának illetékes hatóságához.

• A kérelemhez mellékelni kell környezeti hatástanulmányt és táplálkozásbiztonsági vizsgálatokat, amelyek igazolják, hogy a termék sem a környezetre, sem pedig az emberi egészségre nem jelent veszélyt.
• Az engedélykérelmet a tagállamok mindegyike véleményezi. A kérelemről közös döntés születik, ami azt jelenti, hogy Magyarországnak nincs joga egyedül dönteni arról, a saját területén engedélyezi-e az adott GM élelmiszer, takarmány vagy vetőmag forgalomba hozatalát.
• Az engedélyezett terméket jelölni kell, és a forgalomba hozatal során minden egyes lépcsőben nyomon kell követni.

Maga az engedélyezési folyamat úgy zajlik, hogy a kérelemmel kapcsolatban a tagállamok két alkalommal emelhetnek kifogásokat, kérhetnek kiegészítő információkat vagy újabb vizsgálatokat. A kérelmet egy közösségi intézmény, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hivatal (EFSA) is értékeli, de az esetek zömében azt állapítja meg, hogy a szóban forgó GM termék ugyanolyan biztonságos, mint a hagyományos változata, amit a tagállamok gyakran megkérdőjeleznek. Az Európai Bizottság ezután a tagállamok szakértőiből álló bizottság elé terjeszti a termékre vonatkozó határozat-tervezetét, amely általában a termék engedélyezése mellett szól. A tagállamok az ülésen változtathatnak az engedélytervezet szövegén, az ülés végén pedig szavazással döntenek a tervezetről. A Bizottság javaslatát csak minősített többséggel tudják megváltoztatni, ami eddig sosem sikerült. Ezután 3 hónapon belül a Tanács napirendjére kerül a kérdés, ahol a miniszterek szintén minősített többséggel változtathatnak a javaslaton, ami szintén ritkán történik meg. Többször előfordult, hogy a tagállamok többsége, és a szavazatok többsége az engedélyezés ellen szólt, a Bizottság mégis engedélyezte az adott terméket.

A 2005. december 2-án megtartott Környezetvédelmi Miniszterek Tanácsán az egyik napirendi pont szerint azt vitatták meg, hogy a tagállamok álláspontja alapján szükséges-e változtatni a jelenlegi EU-s döntéshozatali folyamaton. Magyarország részéről elhangzott, hogy a jövőben sokkal nagyobb hangsúlyt kell kapnia a döntéshozatal során az elővigyázatosság elvének és a környezetvédelmi és táplálkozásbiztonsági szempontoknak. Magyarország elmondta azt is, hogy meg kellene fontolni, hogy járjon el az EU a jövőben akkor, ha a tagállamok többsége nem támogatja egy GM-szervezet engedélyezését. Mivel az EU soros elnöke Ausztria lett, amely Magyarországhoz igen hasonlóan ítéli meg a GMO kérdést, reménykedünk benne, hogy az engedélyezési rendszer felülvizsgálata terén sikerül változásokat elérni.

Az Európai Unió nem alkotott olyan jogszabályt, amely az úgynevezett koegzisztenciát, vagyis a géntechnológiával módosított növények és a hagyományos, illetve biogazdálkodás együttélését szabályozza. A szabályozást a tagállamokra bízza, és csak egy ajánlást adott ki, amely iránymutatóul szolgálhat ezeknek a jogszabályoknak a kidolgozásához. Eddig nem sok tagállam koegzisztencia jogszabályát fogadta el az EU.

Jogi szabályozás és engedélyezési rendszer Magyarországon

A magyarországi szabályozás összhangban áll az európai irányelvekkel. Magyarországon a géntechnológiai tevékenységet az 1998. évi XXVII. törvény és annak számos végrehajtási rendelete szabályozza, amelyek letölthetők az FVM (www.fvm.hu), vagy a KvVM honlapjáról (http://biodiv.kvvm.hu/www/index.php). A végrehajtási rendeletek rendelkeznek például a gén-technológiai bírságról, a Géntechnológiai Bizottság szervezetéről és működéséről, arról, mit kell géntechnológiai módosításnak tekinteni, az engedélyezés eljárási rendjéről, az engedélyezésért fizetendő díjakról, a nyilvántartásról és az adatszolgáltatásról stb.

Magyarország nemzeti hatáskörben kizárólag bizonyos zárt rendszerű felhasználásokat, illetve a génmódosított növényekkel folytatott kísérleteket engedélyezheti. Géntechnológiai hatóság az FVM, az engedélykérelmeket is ide kell benyújtani. A kérelmeket egyrészt maga a géntechnológiai hatóság értékeli, de megküldi tudományos tanácsadó testületének is, az ún. Géntechnológiai Bizottságnak, amely szakvéleményt ad a hatóságoknak a döntéshozatalhoz. Az engedélyezési folyamatban szakhatóságként a KvVM és az EüM vesz részt.

Magyarországon az elmúlt évben nem sok szántóföldi kísérletre került sor. Kísérletek általában génmódosított kukoricával folynak, ezek általában totális gyomirtószerre, kukoricamolyra vagy kukoricabogárra rezisztensek. A kísérleti kibocsátásokról, azok elhelyezkedéséről az alábbi honlapról lehet információkat letölteni: http://biosafety.abc.hu/biosafe_hun.html.

A szabályozáshoz hozzátartozik a MON 810 kukoricafajtákra vonatkozó magyar tiltás kérdése is. Az Európai Bizottság 2004. szeptember 8-án úgy döntött, hogy felveszi a Közös fajtajegyzékre a fenti kukorica fajtákat. Ez azt jelenti, hogy ezen GM fajták vetőmagja minden tagállam területén, így Magyarországon is szabadon forgalomba hozható. A MON 810 GM kukoricafajták forgalomba hozatalát 1998-ban engedélyezték az EU-ban. Azóta azonban több tudományos cikk is napvilágot látott, amelyek megkérdőjelezik a kukoricamoly-ellenálló GM kukoricafajták környezeti biztonságosságát. Magyarországon is megindultak ilyen vizsgálatok, az előkísérletekből arra lehet következtetni, hogy a kukoricának negatív hatásai lehetnek a környezetre. A Földművelési és Vidékfejlesztési miniszter emiatt 2005 februárjában átmenetileg betiltotta ezen kukoricafajták behozatalát, hazánkban történő termesztését vagy felhasználását. A sajtóban ellentmondásos hírek látnak időnként napvilágot, például, hogy a tiltás csak egy évre szól. Ez nem igaz, a tiltás mindaddig fennmaradhat , amíg az FVM vagy az Európai Unió másképp nem dönt. Ebben a tekintetben jó esélyeink vannak, hiszen nemrég a tagállamok megszavazták a régi tagállamok tiltásainak fenntartását. Mindaddig, amíg a koegzisztencia kérdés szabályozása nem megoldott Magyarországon, illetve az ökológiai hatásvizsgálatok el nem készültek és megnyugtató eredménnyel nem zárultak le, a tiltás feloldását a környezetvédelmi tárca nem tartja indokoltnak. Tárcánk az idei és a jövő évi hatásvizsgálatokra közel 10 millió forintot biztosított.

GMO mentes övezetek

A GMO mentes övezetek létrehozásának megoldása igen nehéz kérdés. Több ilyen kezdeményezés is van: Ausztria összes tartománya, de Olaszországban pl. Toszkána is GMO mentes övezetnek nyilvánította magát.

Az Európai Bizottság 2003. szeptember 2-án elutasította Felső-Ausztria kérelmét. Az osztrákok hiába érveltek természetvédelmi indokokkal és azzal, hogy a kis méretű gazdaságokból álló mezőgazdaság, valamint az egyedülállóan magas számú biogazdaságok jelenléte együtt képezik a régió speciális problémáit, az Európai Bizottság nem tartotta indokoltnak a lépést. Ezt követően azonban számos más európai régió jelentette ki, hogy csatlakozik a "GMO-mentes régiók hálózatához". Felső-Ausztria és Toszkána koordinálásával további 8 régió mezőgazdasági minisztere írta alá azt a dokumentumot, amely kijelenti, hogy a régióknak jogukban áll, hogy kitiltsák a genetikailag módosított termékeket a területükről (Aquitaine, Baszkföld, Limousin, Marche, Salzburg, Schleswig-Holstein, Thrace-Rodopi és Wales). A Toszkána régió mezőgazdasági minisztere elmagyarázta, hogy miért volt fontos létrehozni a régiók hálózatát: „Elengedhetetlen mindannyiunk számára, hogy összefogjunk, együtt dolgozzunk széles tömegeket megmozgatva, annak érdekében, hogy erősítsük pozíciónkat a vitában. Mi azért harcolunk, hogy ezzel a kérdéssel a legmagasabb politikai szinteken foglalkozzanak.”

A Bizottság ugyanakkor elzárkózott mindenfajta regionális, a genetikailag módosított szervezetekre vonatkozó tiltások bevezetésének lehetőségétől. Érveik szerint az EU-nak meg kell adnia a gazdák számára a választás szabadságát. Ha valamennyi, a régióban élő gazda úgy dönt, hogy nem kér a genetikailag módosított szervezetekből, akkor nincsen probléma, viszont nem lehet megállítani azokat, akik úgy döntenek, hogy termeszteni fogják őket.

Mindezek ellenére majdnem 200 régió és 4500-nál is több település nyilvánította magát GMO mentesnek szerte Európában. Magyarországon számos település – köztük Bicske, Esztergom, Hódmezővásárhely, Marcali – és a nyugat-dunántúli régió nyilvánította területét génmódosítás-mentes övezetté. (A cikk megjelenése óta Magyarországon újabb génmentes övezetté nyílvánított területekről a GMO hírek-ben olvashatnak.) A Nyugat-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács egyhangúlag úgy döntött, hogy a genetikailag módosított növényeket nem engedi be a nyugat-dunántúli régióba, így ez hazánk első GM-mentes régiója. A Regionális Fejlesztési Tanács véleménye szerint saját hatáskörében hozott önkéntes vállalása nem áll ellentétben a téma európai és magyar jogi szabályozásával.

Homoki Hajnalka
Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium

Vissza