A biogazda minden piacát elveszítheti

Ismeretes, hogy biotermékként nem forgalmazható egy termék, ha bármilyen mérhető GM szennyeződést tartalmaz. Az EU ajánlása mentén megalkotott együttélési jogszabályoknak kellene biztosítaniuk azt, hogy ilyen szennyeződés ne fordulhasson elő, illetve, ha mégis előfordul, akkor kártalanítsák a kár elszenvedőit. Egy jó koegzisztencia (együttélési) jogszabálytól legalább ennyi elvárható lenne. A hazai jogszabályok előkészítése során – annak ellenére, hogy az EU ajánlására felállított koegzisztencia bizottság társadalmi oldala, azaz érintettek képviselői óriási túlsúllyal igényelték – jórészt figyelmen kívül hagyták a biogazdák igényeit, így a brüsszeli jóváhagyásra beterjesztett magyar tervezetek nem garantálják a biogazdák biztonságát. A szennyezés elkerülésére tett intézkedések elégtelenek (kicsi az izolációs távolság a virágporral történő szennyezés kivédésére, elégtelenek a termékek keveredését megakadályozó előírások stb.) és hiányoznak az esetlegesen kárt szenvedettek kártalanítását valóban biztosító jogszabályi elemek és a felhasználható források.

Első kár, ha egy biogazda termékében kimutatják a GM-szennyezést, hogy minden piacát elveszíti, hiszen fogyasztói előtt ez a tény ismertté válik. Az EU tagországok közötti termékmozgás esetében Magyarország köteles minden érintett tagországot értesíteni egy ilyen szennyezésről, még akkor is, ha a szennyezést más tárja fel. Az ilyen eseteket megvitatja az EU Ökológiai Állandó Bizottsága (SCOF) is. A második kár abból adódik, hogy az ökológia ellenőrző szervezeteknek – egymás tájékoztatása mellett – kötelezniük kell a GM-szennyezett termék forgalmazóját, hogy az értékesítési láncon előre és visszafelé is haladva (a termék útját nyomon követve) értesítse a lánc összes szereplőjét a szennyezésről. Az EU bio-rendelete értelmében ilyenkor az érintett termékről, termékcsoportról el kell távolítani a „bio” jelölést .

Könnyen elképzelhető, hogy egy ilyen akció az EU minden tagállamát is érintheti. A termelőig felépíthető a nyomon követési lánc, a megtalált biotermelővel szemben érvényesíthető a feldolgozott termék értékvesztéséből származó kárigény. Ezt ő nem tudja továbbhárítani a kár valódi okozójára, hiszen az lehet, hogy be sem azonosítható. Nincs magyar biotermelő, aki ezt túlélné. Rendszerint a vevő székhelye szerinti bíróság az illetékes. Sokat eláruló tény, hogy a világon nincs biztosító, amelyik a GM-szennyezésre (akár a termőföldön, akár a feldolgozásban) a másnak okozott kárra felelősség-biztosítást kötne. Felvetődik a kérdés, hogy egy szuverén államnak szabad-e engednie olyan tevékenység folytatását, amelyben a másnak okozott kár megtéríthetetlen és nem biztosítható.

Roszik Péter

Vissza