A takarmányozás gondjai

Az elsőgenerációs GM-növények körében döntő mértékben takarmánynövények találhatók: kukorica, szója és repce. Az érintett takarmányok géntechnológiai módosítása nemcsak a táplálóhatást befolyásolhatják, hanem az egész állattartás eredményességét (évi ~620 milliárd Ft) az állati eredetű élelmiszerek értékesíthetőségén (export) keresztül.

A sertések, baromfiak takarmányozását alapvetően ötszázezer tonna GM-szójadara importjára (a 31 milliárd forintos szójafelhasználás 91%-a import; Brazília, Egyesült Államok, Argentína) alapozzuk. Kutatások szerint a GM-takarmányok termesztése és felhasználása esetén növekvő kockázatokkal és jelentős hátrányokkal kell számolni:

• Takarmányok termesztése. Az Egyesült Államok és Argentína közel évtizedes tapasztalata alapján bebizonyosodott, hogy a géntechnológiai cégek által hangoztatott terméshozam-növekedés nem megalapozott , hiszen a GM-szója és GM-repce 6-11%-kal termett kevesebbet és csak a Bt-kukoricánál figyeltek meg 2-3%-kos termésnövekedést. Nem csökkent, sőt 11-30%-kal nőtt a növényvédőszer igény . A GM-takarmányok termesztése az Egyesült Államokban nem gazdaságos, mivel – a fenti hátrányokon kívül – pl. magasabb a vetőmagár, külön felszámítják a szabadalmi díjat, az izoláció betartása többletköltséget eredményez, gyengébb a piaci ár stb. A nyilvánvaló gazdaságtalanság ellenére viszonylag nagy GM-vetésterület igazából annak köszönhető, hogy a mezőgazdasági támogatás keretében a farmerek között évi 20 milliárd dolláros piacveszteségi segélyt osztanak szét.
• Takarmányok táplálóanyagai. Megdőlt az a géntechnológiai dogma, amely szerint lényegi azonosság áll fent a hagyományos és a GM-takarmányok között. A kémiai analízis szerint a legfontosabb táplálóanyagok esetében (fehérje, zsír, szénhidrátok) 10%-ot is meghaladó, mértékadó különbségeket találtak.
• Antinutritív faktorok. További takarmányérték-romlást jelez, hogy a glyphosate-toleráns GM-szójában lényegesen megnőtt a tripszin-inhibitor mennyisége, amely egyrészt a szójata-karmányok fehérje-hasznosulását jelentősen gátolja, másrészt e hátrányt megszüntetni szándékozó szójafeldolgozó-iparnak többletköltséget jelent.
• Emészthetőségi, állattartási problémák. A takarmányozás szakterületén közismert tény, hogy a táplálóanyagok egy kisebb része nem emészthető, a tápcsatornában nem bomlik le. Ezért nem valós a géntechnológiai vállalatok és egyes kutatók azon állítása, hogy pl. a GM-takarmányokkal bevitt megváltoztatott fehérje és DNS teljes mértékben lebomlik. Ennek következménye, hogy a le nem bomló idegen fehérjemolekulák allergén, immunogén és toxikus hatást okozhatnak , amelyek erősen leronthatják az állattartás gazdaságosságát. Ismét felvetődik az Egyesült Államok GMO-engedélyezési gyakorlatának tarthatatlansága, mivel a fehérje-emészthetőséget csak labor körülmények között tartja fontosnak megvizsgálni, viszont az eredményeket konkrét állatetetési kísérletek igazolhatják csupán.
• Állati eredetű élelmiszerminőség. Vizsgálati eredmények bizonyítják, hogy a GM-takarmá-nyokkal bevitt módosított DNS-töredékek, esetleg transzgének néhány órával az etetés után megjelennek a béltraktus baktériumaiban és az állatok egyes szöveteiben (pl. májban, lépben, a perifériás vérerek sejtjeiben, esetenként az izomban stb.), sőt átjutnak a placentáris vérkeringésen keresztül a magzatba is.

Márai Géza
Szent István Egyetem, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Gödöllő

Vissza