Mit tegyünk a bundásbogárral?

Az egész országban elterjedt, kártétele kisebb-nagyobb mértékben minden évben jelentkezik. Nagyobb kártételére akkor kell számítani, ha a gyümölcsfák virágzása elhúzódik és a rajzáskor meleg, napos, száraz időjárás uralkodik.

A károsító fellépése elsősorban fiatal ültetvényekben és kisebb területű, intenzív művelésű gyümölcsösökben várható. A hazai szakirodalom elég korán felismerte a kártevő veszélyességét. Jablonowski József kiváló rovartanos az 1910-es években több alkalommal is foglalkozik a problémával a „Gyümölcskertész” szaklap hasábjain.

Rendkívül széles a gazdanövények köre, legkorábban gyomnövényeken, majd gyümölcsfákon, néhány dísznövényen és kalászosokon károsít, de megfigyelték a szőlő virágjában is. A virág termőrészeinek (termő, porzó) kirágásával károsít.

Évente egy nemzedéke fejlődik. A kifejlett bogarak a talajban telelnek át, majd tavasszal a gyermekláncfű virágzásakor jönnek elő. A bogár 8-13 mm nagyságú, szárnyfedőin fehér foltokkal. A foltok száma, elhelyezkedése és alakja szinte egyedivé teszi a rovarokat. Testét szürkés-fehér puha szőrzet borítja, amitől a nevét is kapta. A rajzás márciusban indul, tömeges megjelenésére április-májusban lehet számítani, de egyes példányok még júliusban is előfordulnak. Csak napsütéses időben repülnek, borús időben és éjszakára a talaj közelébe húzódnak, megbújva a növénymaradványok vagy rögök között. A nőstények a tojásaikat talajba rakják, a kikelő lárvák humusszal, korhadó anyaggal táplálkozva 2-3 hónap alatt kifejlődnek. Még a nyár folyamán bábbá, majd kifejlett bogárrá alakul és a tavaszi rajzásig nem hagyja el a bábkamrát.

Az ellene való védekezés már régóta foglalkoztatja a szakembereket. Különleges életmódja megnehezíti a vegyszeres védekezést, mivel leghasznosabb segítőtársainkat, a méheket veszélyeztetnénk a beavatkozással. Méhkímélő szerek alkalmazásával is háromnaponta kellene védekezni, mivel táplálkozásához mindig friss virágot keres. A különböző próbálkozások azt mutatják, hogy még a hagyományos növényvédelem alkalmazásával sem lehet ellene megbízhatóan és eredményesen védekezni . Hosszú ideig a károsító lerázása és összegyűjtése volt javasolt módszer, majd az utóbbi időben több forrás tesz említést a vizes-edényes csapdázásról. A kereskedelmi forgalomban is kapható néhány, különböző módon alkalmazható csapda.

1. Csapdázott bogarak a fehér (a), kék (b) és sárga (c) edényben
(A szerző felvétele)

A vizes-edényes módszer egyszerűsége és előzetes eredményei indokolták a téma tüzetesebb vizsgálatát. A vizsgálatok előzménye az volt, hogy 2004-ben egy 3 ha területű almaültetvényt rendkívül nagy bundásbogár kártétel ért. A többszöri vegyszeres védekezés teljesen hatástalannak bizonyult, majd a rajzás vége felé a vizes-edényes csapdázás eredményeként sikerült a termés kisebb részét megmenteni. A következő évben két lényeges körülményre terjedt ki a vizsgálat iránya:

csapdázó edény színe,
csapdázó folyadék anyaga.

A csapdázó edények fehér, kék és sárga színben kerültek kihelyezésre. Az alkalmazott folyadék anyaga víz, illetve a kereskedelmi forgalomban kapható szintetikus virágillatú mosószer (öblítő) vizes oldata. Az edények elhelyezése szabad térbe történt, mivel a tapasztalat azt mutatta, hogy a csapdázó edény fölött a bogarak tartósan röpdösnek, mielőtt a folyadékba csapódnak. A rovar a friss, nedvdús bimbót és virágot kedveli, ezért feltételezhető, hogy a szín mellett az alkalmazott folyadék párolgása is okozhatja, hogy a csapda irányába repüljenek.

Az elvégzett kísérletek eredménye (2005):

	Csapdázott rovarok (db)
	Kék	Fehér	Sárga (víz)	Sárga (illat)
Május 6. (24 óra)	10	22	43	76
Május 5-9. (5 nap)	64	74	211	177

A kísérlet eredményéből megállapítható, hogy a sárga színű edény többszörösét tartalmazta a kék és fehér színű edényben található rovar mennyiségének. Az illatosított folyadék az első napon lényegesen hatásosabb volt, mint a tiszta víz. A további napokon az illatosított anyag kicsapódott és az eredmény is gyengébb lett a tiszta vízhez viszonyítva.

Az eredményes védekezés érdekében a következő körülmények vizsgálatát célszerű tovább folytatni:

a csapdázó edények mérete, mennyisége és az elhelyezés magassága;
tartós, hosszú hatású illatanyag alkalmazása;
az edények ürítésének gyakorisága.

A felmerülő kérdések tisztázása után közelebb kerülhetünk egy régi és nehezen megoldható növényvédelmi probléma megoldásához, amely ajánlható az ökológiai termelőknek, de a hagyományos termelésben is elfogadható eredményt adhat.

Szőke Ferenc
Lövőpetri