Fák sebeinek kezelése

Fákat metszeni, útban lévő ágakat levágni legjobb május- júniusban, mert a fák ellenálló képessége ilyenkor a legerősebb, és a sebparazita gombák a legkevésbé fertőznek. Persze legjobb, az, hogy amikor egy nagyobb ágat levágunk, a sebet azonnal kezeljük, de erre nem mindig jut idő. Mindenesetre az a fontos hogy a sebparazita gombák fő spóraszóródási idejét megelőzően, vagyis az első őszi esők előtt védjük meg a sebeket. A spórák esős időben szóródnak, és a nedves felületeken csíráznak. A védelem lényege kettős:

• A sebet gombaölő hatású anyaggal kezeljük. Erre a biogazdálkodásban leginkább a réztartalmú szerek alkalmasak.
• Valamilyen vízzáró tulajdonságú anyaggal (lenolajkence, vagy viasszal, bitumennel kevert gázolaj, vagy fáradt olaj) pár nap múlva ismét kezeljük. Tapasztalataim szerint a két módszer együttes alkalmazása nyújtja a legnagyobb biztonságot. A réz véd a gombák ellen, de nem tartja távol a farontó rovarokat (kéregmoly, farontó bogarak) A hígított kátrány viszont megelőzi az utóbbiak kártételét. A réztartalmú szerrel való bekenés akkor különösen fontos, ha már magát a sebet is kórokozó gomba okozta. Először rézzel kezeljünk, ezt vizes oldatban alkalmazzuk (bordói por, bordói lé, kb. 10% töménységben). Pár nappal később, miután a kezelt felület megszáradt újra kezeljük a vízzáró réteggel. A nagyobb sebeket, levágott nagyobb ágak helyének kezelését évente érdemes ismételni augusztus második felében, amíg a seb be nem forradt. Kenjük be a közben képződött hegszövetet is, mert egyes kártevőknek (kéregmoly) épp ez a célpontja.

Sebek keletkezhetnek farontó lepkék és a fatörzs szöveteit támadó kórokozó gombák tevékenysége nyomán is. A farontó lepkék kártételét leghamarabb a fa tövében az oda lepottyant kerekded barnás, 1-2 mm-es kerekded-hosszúkás ürülékszemekről ismerhetjük fel, leggyakrabban almafán. Ha a törzset alaposan megnézzük, fél- másfél méter magasságban találunk egy lyukat a kérgen. Ha a lyuk körül a kérget levágjuk, akkor egy zsebszerű lapos üreget találunk alatta. Amelyből – a hernyó korától függően – akár kisujjnyi vastag járat indul függőlegesen felfelé a törzs belsejében. A hernyó ebben a járatban rejtőzik. Vékony, hajlékony drót feldugásával el tudjuk pusztítani. Addig próbálkozzunk, amíg a drót hegyén fehéres nedvet nem látunk- az átszúrt hernyó testnedvét. Ezt követően a lapos üreget a fehér illetve a kéregnél zöld részekig kivágjuk, megtisztítjuk az ürüléktől és egyéb szennyeződésektől, majd kezeljük a sebet a fentiek szerint. A járatot úgy kenhetjük be, hogy a vékony drótra a kezeléshez használt folyadékkal átitatott megfelelő méretű rongy, vagy fóliadarabot tűzünk, és a járatba feldugjuk.

Gombás fertőzés, főleg kajszinál, őszibaracknál, néha meggynél kéregpusztulást okoz. Az elhalt, sokszor hosszanti csíkszerű kéregdarab határainál hegesedés alakul ki. A gomba télen „dolgozik”, tenyészidőben csak a határoló hegszövet gyarapodik, amely a következő télen kezelés nélkül elpusztul ,majd tavasztól kívül koncentrikusan újabb hegszövet képződik A seb ily módon évről-évre nagyobbodik. Amikor körbeéri a fa törzsét, vagy az ágat, a fölötte levő rész elpusztul. Vágjuk ki, és tisztítsuk ki a sebet az egészséges fehéres zöld részekig, majd kezeljük a már ismert módon. A kezelést ismételjük augusztusonként, esetleg tavaszonként is.

Magam a sebkezelő oldatok készítésére egyéni módszereket alkalmazok:

• Rezes oldat készítése: Szalmiákszesz (ammónium-hidroxid) vagy ammónium-nitrát oldatba vörösrézdarabokat (lecsupaszított villanyvezeték, kiszuperált biciklidinamóból, transzformátor-ból, villanymotorból kiszedett rézdrót) teszek. Légmentesen lezárva a réz lassan oldódik, és körülbelül fél év múlva sötétkék színű lúgos oldat keletkezik. Ha ezt az oldatot a sebre kenjük, megszáradva jó gombaölő hatású rézhidroxid bevonat marad vissza. Sokkal jobban tapad, és hatásosabb, mint a bordói por, az oldat pedig üvegben lezárva évekig eláll.
• Víztaszító bevonat képzéséhez fáradt motorolajhoz viaszgyertya darabokat (temetők hulladékában bőven gyűjthető) és bitument keverek, és melegítéssel összeolvasztom. A keverési arányt úgy állítom be, hogy a keverék dermedési hőmérséklete langyos – kézmeleg legyen. Szobahőmérsékleten az ilyen keverék tejföl sűrűségű. Így is rá lehet kenni a sebre, de jobb, ha kissé a dermedési pont fölé melegítjük felhasználás előtt. Száraz felületre kenve tartós víztaszító réteget képez. Ezt az anyagot fakonzerválásra (madárodúk, oszlopok alsó részének kezelése) is szoktam használni.

Baji Béla
permakultúra tervező

Vissza