Orvosuk tanácsára kezdték el…

Egyre többen panaszkodnak arra, hogy a környezetükben megszűnt a tejfelvásárlás, nincs hová értékesíteni a tejet. Fel sem kapjuk a fejünket, ha egy-egy tejfeldolgozó bezárásáról hallunk.

Talán megfelelő példával szolgálhat csongrádi riportunk a kiutat keresőknek, amelyben egy házaspárt mutatunk be, akik még jóval a nyugdíjkor előtt gondoltak a jövőjükre. A Csongrád városában élő Újfalusi család 1992-ben kezdett hozzá kecskeállomány kialakításához. A háziasszony Marika fényképész volt, a férje Mihály pedig egy pesti vállalat csongrádi kirendeltségénél épületgépész-mérnök. Az orvosuk tanácsára kezdtek el kecsketejet fogyasztani. Vásároltak néhány anyaállatot és a városi, zárt udvarban kezdték nevelgetni a kecskéket. Az állattartásból mára életforma lett. Igaz, manapság már nem a zárt udvarban nevelik a jószágaikat, hanem a város körüli bérelt tanyán, ahol megközelítően 60 anyakecske él egy istállóban, ennek a fele tejelő anya. Ezekhez társul még a szaporulat. Három tenyészszemlén részt vett apaállat biztosítja a teremtés folytonosságát.

Hűtőház önerőből

Újfalusiék 1998-ban lettek tagjai a Biokultúra Egyesületnek, ekkor álltak át a biogazdálkodásra, 1999-ben kötöttek szerződést a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.vel. A gazdasághoz 10 hektár bérelt legelő és szántó tartozik, ebből 0,2 hektár a saját tulajdon. Saját maguknak megtermelik a lucernát, a zabot, kukoricát és a szénát. Az állatok tavasztól késő őszig legelnek, télen kukoricával kevert zabot, szénát és lóherét kapnak.

Újfalusiék teljes egészében önerőből hűtőházat építettek a tanyájukon. Jelenleg 25 ezer liter kecskefejet fejnek ki. A folyamatos fejfeldolgozás érdekében a csongrádi családi házban egy komplett mini eurokonform tejfeldolgozót alakítottak ki , amelyhez pályázattal mintegy kétmillió forint vissza nem térítendő támogatást nyertek. Mint vendéglátóink mutatták, több kilónyi adminisztrációt kellett ehhez teljesíteni. A pályázaton nyert pénz felhasználását fillérre pontosan, számlákkal kellett igazolniuk. Előfordult például a beruházás során, hogy az eredeti pályázati tervben benyújtott berendezést nem tudták megvásárolni, mással kellett pótolni. A szigorú pénzügyi elszámolás szerint külön igazolással kellett alátámasztani azt, hogy miért nem az eredetileg elképzelt berendezést vásárolták meg és helyezték üzembe. A beruházáshoz szükséges önrészt jelzáloghitelből teremtették elő.

A házaspár őstermelőként működteti a biogazdaságot és eddig sajnos a pénzintézetek még nem alakítottak ki külön hitelkonstrukciót az őstermelők számára. Amíg minden szükséges állat-egészségügyi és ÁNTSZ, valamint építésügyi engedélyt beszereztek, egy-egy kérelemtől az engedély kiadásáig akár fél év is eltelt. Csoda, hogy a hosszadalmas eljárás nem szegte kedvét a házaspárnak. Arról már ne is beszéljünk, hogy valamennyi engedélyezési eljárás után tetemes illetéket kellett fizetni és a pályázatok kitöltéséhez minden alkalommal külön szakértőt kellett felkérni. Ugyanis a pontatlanul kitöltött pályázattal nem foglalkoznak.

Előbb mindig számolnak

A családban nagyon sok tervezés és számolgatás előz meg egy-egy beruházást. Házigazdáink azzal is tisztában voltak, hogy ha nem építik fel a tejfeldolgozót, akkor az élelmiszeripari törvény szabályai szerint tovább nem értékesíthetik a termékeiket, illetve nem maradhatnak versenyképesek. Már pedig az ilyen önfenntartó kisgazdaságok számára, mint az övék, létfontosságú az életben maradás. Jelenleg krémsajtok, magyaros körözöttek, gomolyatúró, préselt és füstölt sajtok, kefir, joghurt, tejföl, savó, tej, illetve friss és félérett (francia kultúrával kezelt ) sajt kerül ki az ökopiacra és a bioboltokba. Az árbevétel éppen hogy fedezi a gazdaság kiadásait. Az évente keletkező több százezer forintos bevételt még az utolsó fillérig visszaforgatják, fejlesztésre fordítják. A legfontosabb élelmiszerbiztonsági higiéniai minősítéssel, így a HACCP-vel is rendelkeznek, enélkül ma már nem szabad piacra vinni a feldolgozott termékeket. Aki biogazdálkodásba fog, annak mindenképpen számolni kell a kiadásokkal.

A befejési napló

Rendszeresen termelési és „befejési naplót” vezetnek, és adatot szolgáltatnak a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.-nek és a Kecsketenyésztők Országos Egyesületének. Ahhoz, hogy a gazda úgynevezett „befejési naplót” tudjon vezetni, az állományát regisztráltatnia kell és fülszámmal kell ellátni az állatokat, valamint tetováltatni a fülbe.

Újfalusiék számára az jelentette a nehézséget a kezdet kezdetén, hogy menet közben tanulták meg, mit jelent gazdálkodni, állatokkal bánni. Nekik nem volt semmilyen agrár előképzettségük. Sokat segítettek a szakkönyvek és a helyi állatorvos is, aki az állatokat havonta ellenőrzi. A kecskék egészségesek, erre nagyon kényesek a gazdáik. A legelés megkezdésekor az állatok vermitál-kezelést kapnak. Amikor meglátják egy-egy kecskén, hogy másként viselkedik, mint a többiek, azonnal elkülönítik . A biogazdálkodás szabályai nem engedik az antibiotikumok használatát. Ha egy beteg állat meggyógyult, akkor ismét visszatérhet a társaihoz. Egy-egy példányt két évesen vonnak tenyésztésbe, az apaállatokat és az anyákat külön karámban tartják. Az állatállomány legöregebb tagja 8, a legfiatalabb 2 éves.

A versenyben maradás arra sarkalja a gazdákat. hogy törekedjenek a minél jobb minőségre, fejlesszék, keressék az egyedi ízeket. Újfalusiék példája másoknak is erőt adhat a talpon maradáshoz. Amióta EU-tagok vagyunk, megváltozott a támogatási rendszer, az állattartást, a biogazdálkodást a pályázatokon keresztül az agrártárcán kívül környezetvédelmi tárca is segíti.

ILMA

Vissza