ZÖLDKALENDÁRIUM

Ikrek – Rák (május, június)

Kerti dolgokról

A BÖCSÜLLETES KERTI MUNKA DÍCSÉRETE

Májusban bőven van alkalma az embernek a hajdani Lippai János szerinti „kerti mulatságra”, hiszen a kapálás, gyomlálás sürgető szüksége késő estig kint tartja a kertészt, még szerencse, hogy egyre hosszabbodnak a nappalok. De mákot egyelni végszükségben akár holdfénynél is lehet…Most kell a bodzavirágot is szüretelni, vékony rétegben elterítve szárad a legszebben, és illatozik a szobában. Mellette a kamilla, azt is kétnaponként szedjük, ezért jó, ha betelepítjük a gyógynövényeket a kertbe, mert kéznél vannak, mindig a szedésre legjobban alkalmas időben tudjuk folyamatosan gyűjteni a drogokat. A sövényből a galagonya virágos ágvégeit már a hónap elején le lehet csipegetni, az öregedő szív erősítésére jó a teája. A csalán hajtásait is meg kell szedni, mielőtt kivirágzik, és ha meghalljuk a kakukkszót, már biztos, hogy bontogatja halványlila virágait a kerti kakukkfű! Ha ilyenkor vágjuk le a télire valót, a bokor újra kihajt, és a friss hajtások még megfásodnak, beérnek a tél beállta előtt.

Alig szárad meg az asztalon a kakukkfű, máris kell a hely a mentának, citromfűnek, őket is most kell levágni, mielőtt a nyári forróságban elöregedne a lombjuk, és a rozsdagombák megtelepednének az alsó leveleken. Így a maghozást is meg lehet akadályozni, hiszen a citromfű mindent beborít magoncaival, ha nem korlátozzuk, a menták pedig könnyen kereszteződnek, elfajzanak, ezért jobb ha csak a sarjakkal szaporítjuk aromás, illatos változatait. És még csak a gyógynövényekkel törődtünk, pedig lassan érik a szamóca, a zöldborsó, és melléje a sárgarépa egyeléséből, a magba menni szándékozó hagymából, a télire bennhagyott petrezselyem zöldjéből is lehet szedni az idei első zöldségleveshez.

Eddig tehát csupa olyan dolgot találtunk a kertben, frissen, tisztán és kiváló minőségben, és szinte ingyen, amit még a piacon se lehet megkapni, nemhogy a nagyáruházak zöldségespolcain. De van-e valóban lényegi különbség a Föld terményeiben, attól függően, hogy ki nevelte, gondozta őket? Különös megállapításokra jutott csaknem kétezer éve a római természettudós, Plinius, amikor a Birodalom hanyatlásának okain elmélkedett, összehasonlítva a császárkori globalizált világbirodalom szokásait az elődök gondolkodásával: „…Akkoriban nemcsak Itáliát látták el terménnyel anélkül, hogy provinciákat kellett volna igénybe venni, de még a gabona ára is hihetetlenül alacsony volt. Mi is lehetett ennek a bőségnek az oka? Akkor még a hadvezérek a földjüket saját kezükkel művelték, s ezért föltételezhetjük, hogy a Föld örült annak, hogy olyan ember szántja, aki babérkoszorút kapott, és diadalmenetet tartott. Azt is föltételezhetjük, hogy azok a gazdák éppoly gondosan bántak a vetőmaggal, mint ahogyan a hadviselés ügyeit intézték, és ugyanolyan lelkiismeretesen vigyáztak szántóföldjükre, mint a táborokra…

…Mostanában azonban a mezei munkát azok végzik, akiknek a lába bilincsben van, olyan kezekkel, amelyeket elítéltek, akiket az arcukon megbélyegeztek. Nem lehetünk annyira érzéketlenek, hogy azt higgyük, nem sértő, és nincs ellenére a termőföldnek, amelyet anyaföldnek nevezünk, és amelyről azt állítjuk, hogy tiszteljük, hogy épp ilyenek keze műveli. Csodálkozhatunk azon, hogy a kényszer-munkának nincs ugyanannyi haszna, mint amennyi a hadvezérek munkájának volt?

…A régi időkben az volt a vélemény, hogy nagyon fontos a mértéktartás még a birtok nagyságát illetően is. Úgy vélekedtek, hogy jobb kisebb területen vetni, de a talajt jobban megművelni. Az igazat megvallva, Itáliát a nagybirtokok tették tönkre. Africa provincia fele hat birtokos kezén volt, ameddig Nero császár le nem gyilkoltatta őket…”

Vajon a termőföld érzékenysége elveszett-e végleg azóta, vagy csak nem veszünk tudomást jelzéseiről, a humusztartalom csökkenéséről, az elsivatagosodás folyamatáról?

„Egyébként minden dolog mélyén titkos tanítás rejtőzik, amelyhez csak odaadó elmélyüléssel juthatunk el. Mit szóljunk különben ahhoz, hogy gyakran jól ismert, és régóta biztosan tudott dolgok is megváltoznak? A thessaliai Larissa város környéke az ottani tó kiszáradása miatt hidegebbé vált. Eltűntek az olajfák, amelyek pedig azelőtt virultak ott, és elkezdtek lefagyni a szőlők, ami pedig korábban sosem fordult elő. Aenosz városában azt tapasztalták, hogy melegebb lett, mióta a Hebro folyását közelebb hozták…”

A bevásárlóközpontok parkolói az óriási lebetonozott felületekkel, a légkondicionált autókkal, amik a környezetet tovább fűtik, száraz, forró sivataggá változtatják a városok környékét, a kertépítőket új feladatok elé állítják. A levendula nagyon jól érzi magát itt, hiszen viaszos lombja megvédi a légszennyezéstől is valamennyire, télen több fokkal melegebb van a szmogtakaró alatt, mint a szabad mezőkön, és a forró aszfaltról visszaverődő meleg biztosan beérleli hajtásait a nyár folyamán. De a járda mellett egy méteres sávban kipusztulnak, csenevészek a növények! A téli sózást már ő sem tudja elviselni. És hogy érzi magát az ember?

…S BÚVIK AZ ÚJ LEVELEK HÜVÖSÉBEN A KIS FÜRT,
JÁR-KEL AZ ÚJ VENYIGÉKBEN A BOR MÁR…

A szőlőben a víz közelsége nemcsak a klímát teszi kiegyenlítetté, de a madaraknak is itatóhelyet biztosít, nem a bogyókat csipkedik. A teraszos művelésű szőlőkben a füves rézsűkön találják meg azt az életteret a hasznos szervezetek, ahol felszaporodnak, táplálékot találnak maguknak akkor is, ha a szőlő károsítóit már elpusztították. Az erdősávok is sokat segítenek, különösen, ha a sorok közötti gyepsávok közvetlenül kapcsolódnak hozzájuk. Régen szokás volt a szőlőben a sorok végébe jelzőnövényként rózsatöveket ültetni, mert a rózsa levelén előbb jelenik meg a lisztharmat, mint a szőlőn, így a védekezést időben lehet elkezdeni. Az aktív talajélet, ami a biokertekben kialakul, olyan szempontból is jó, hogy a talajba kerülő fertőzött növényi részek lebontása is gyorsabban megtörténik, mint a konvencionális, erősen vegyszerezett ültetvények talajában. (A genetikailag módosított kukorica tarlómaradványaival a talajlakó élőlények jóval lassabban birkóznak meg, mint a „valódi” növényekkel. Itt az újabb kihívás a biotechnológusoknak: Módosítani kell az ezerféle talajlakó génállományát is, hogy képesek legyenek megemészteni a tudomány vívmányait…)

A gyümölcsösben a hideg tavaszon a méhek sokszor alig találnak táplálékot, ha csak a gyümölcsfavirágra számíthatnak, de hűvös napokon ott van a gyepsávokban a pitypang, kora reggel ott kezdik a gyűjtést, és így elég táplálék jut a családoknak, megerősödnek rajta. A kaszálással tehát érdemes megvárni, amíg elvirágzik a pitypang nagy része, meg kár is lenne érte, hiszen olyan szép!

Lechner Judit

Szelíd védelemről

Zöldséges

Meleg, csapadékos tavaszi és nyári időjárás esetén számíthatunk a burgonyabogár egyedeinek betelepedése és nagymértékű felszaporodása a burgonyán és a paradicsomon. Az áttelelt bogarak megjelenésére március végétől május végéig számíthatunk, tömeges előfordulásuk azonban május első harmadában várható. A hónap közepén lerakott tojásokból kikelt lárvák a levelek fonákán táplálkoznak, miközben négy fejlődési fokozaton mennek át. A fiatal lárvák ellen a leghatásosabb a védekezés. A réz táplálkozásgátló hatása a teljes védelemhez nem kellő mértékű, de érdemes élni vele, és ha amúgy is védekezünk a burgonyavész ellen, akkor két legyet ütünk egy csapásra. A bogarakra riasztó hatású a bazsalikomlé, paradicsomlevél-főzet és a varádicslé. Kis területen eredményes lehet a lárvák és bogarak kézi összeszedése. Porozhatunk ellenük gipsszel, fahamuval. Engedélyezett szerek is alkalmazhatók a növények megvédésére. A burgonyavész a burgonya másik legveszélyesebb ellensége, mégis a legtöbb esetben házikertben védekezés nélkül sem okoz túl nagy gondot. Csak sok csapadék esetén lehet veszélyes. A levél csúcsától vagy szélétől sárgászöld, vizenyős, félköríves foltok jelennek meg, melyek közepe gyorsan elhal, sötétbarna színű lesz. A levél fonákán az egészséges és beteg rész határán finom fehér sporangiumtartó gyep alakul ki. Később a levél elszárad vagy elrothad. A gumón szabálytalan alakú, enyhén besüppedő foltok láthatók. Megelőzésre csalánfőzettel locsoljuk be a talajt és kőzetőrleménnyel porozzunk, erős fertőzés esetén réztartalmú szert használhatunk. További lehetséges károsítók a burgonyaféléken a levéltetvek és a bagolylepkék.

Május elején a nyári és tárolásra szánt fejes káposzta, kelkáposzta, karalábé és a karfiol ültethető vagy vethető. Rendszeresen öntözzük őket kis vízadagokkal. Tápanyagigényük is magas, és nagyon sok károsítójuk van. A kiültetett növények legjelentősebb kártevői a káposztalegyek, amelyek főként akkor okoznak nagyobb károkat, ha a hűvös, csapadékos időjárást hirtelen meleg idő váltja fel. Május végén a hosszú tenyészidejű káposztafélék magvetésekor is érdemes a feketeeres szárrothadás fertőzését magcsávázással megelőzni (kamilla). Ezeket a későbbi magvetéseket már ritkábban fertőzik a palántadőlés korokozói. Júniusban a káposztaféléken a lepkék hernyói és a levéltetvek okozhatnak károsítást. Ugyanakkor a meleg, párás időjárás kedvez a peronoszpóra fertőzés kialakulásának.

Meg kell akadályozni május elején a borsó virágzása előtt a borsóormányos peterakását, ezzel a lárvák szempusztítását. Riasztólevek: varádics, mezei zsálya, üröm. Május végén a borsó virágzása után az első hüvelyek képződése idején az akácmoly kis hernyóinak kártételét gátoljuk meg. Aszkohitás foltosság ellen réztartalmú szereket, borsó levéltetű ellen káliszappant vagy növényi leveket használjunk. Májusban a bab esetén a kelését követően 1-2 lombleveles állapotig a legérzékenyebb a baktériumos zsírosfoltosság és a baktériumos hervadás fertőzésére. Szellős növényállományt alakítsunk ki, erősítsük a töveket növényi levekkel, erős fertőzés esetén réztartalmú szereket használhatunk. Június elején az akácmoly rajzása feromoncsapdával előre jelezhető. A borsó és babzsizsik pedig riasztó növényi levekkel (zsálya, paradicsomlevél, varádics) némileg távol tarthatók. Június közepén a száraz borsónak szánt ágyásokat védjük továbbra is az akácmoly, bagolylepke hernyók és a borsózsizsik szemkártétele ellen. A bab elvirágzását követően baktériumos betegségek, és a takácsatka fertőzés okozhat kárt. A takácsatka ellen használjunk növényi leveket (zsurló, csalán, fokhagyma, varádics, üröm), vagy kőzetőrleménnyel porozhatunk. A kéntartalmú szerek gyérítik az atkákat, és használhatunk engedélyezett szereket is ellenük.

A sárgarépán, petrezselymen május végén, júniusban a gyökérképződés idején a levéltetvek, a gyökérlevéltetű okozhat károkat.

Június elején a dinnyeféléknél az indaképződés idején termésfoltosság és a peronoszpóra ellen védekezzünk, és ezek a korokozók egész júniusban megjelenhetnek, de ne permetezzük réztartalmú szerekkel őket, mert perzselést okozhatnak. Júniusban az uborkánál a szögletes foltosság, peronoszpóra és a mézgás varasodás jelentkezhet. Ezek ellen a kórokozók ellen a növények ritkítása az elsődleges megelőzés, másrészt zsurlóval erősítsünk és komolyabb fertőzés esetén réztartalmú szert használhatunk, illetve a fertőzött tövet minden esetben távolítsuk el.

Gyümölcsös

Az almán május elejétől a lisztharmat, a varasodás, a poloskaszagú almadarázs és a lombosfa fehérmoly jelenhet meg. A lisztharmat elsődleges fertőzése a kis gyümölcskezdemény héját, másodlagos fertőzése a lombot fenyegeti, növényi levek közül használjuk a csalánt és a zsurlót, illetve kéntartalmú készítményeket. A varasodás megelőzésére a növényi levek mellett használjunk komposztlevet erősítőként, illetve fertőzésveszély esetén réztartalmú szereket. Május közepétől a takácsatkák, amerikai fehér szövőlepke, és a pókhálós almamoly károsíthat, utóbbi kettő ellen általában elegendő a mechanikai védekezés, tehát a fertőzött hajtások, levelek eltávolítása. A takácsatkák riasztására a zsurló, varádics, fehérüröm és a fokhagyma növények riasztó hatásúak. A használt kéntartalmú készítmények az atkákra gyérítő hatásúak, ugyanakkor engedélyezett szerek is vannak ellenük. Május végétől az almamoly megjelenésével is számolnunk kell, helyezzünk ki csapdákat (fény, feromon, cefre). Június elején a kaliforniai pajzstetű lárvarajzása kezdődik, úgy június 10-e körül, egyedszámukat káliszappannal, kéntartalmú szerekkel mérsékelhetjük, használhatunk engedélyezett szereket is. A júniusi hónapban a felsorolt károsítók tovább is jelen vannak, június végén az almamoly elleni hullámpapír övet helyezzünk a fák törzsére, amelyet aztán hetente, tíznaponta cseréljünk.

A körténél az almához hasonlóan védekezhetünk. Május elején, a sziromhullás követően a poloskaszagú körtedarázs, a levélbolhák és a levélbarkók ellen kell védekeznünk. A levélbolhák kedvelik a sűrű koronát, a vízhajtásképződést akadályozzuk meg, és használjunk ellenük engedélyezett szereket. A körtedarazsak sárga színcsapdával gyéríthetők és a rajzási időszakban használjunk varádicsfőzetet illatfedésre. Május közepétől mechanikailag védekezhetünk a következő kártevők ellen: amerikai fehér szövőlepke, hajtáshervasztó darázs, pókhálós körtedarázs és a szivarsodró eszelény.

Június közepétől megkezdődött a körtemoly rajzása is, illatfedésre üröm, vagy varádicsfőzetet használhatunk, előre jelezhetők feromoncsapdával, engedélyezett szerekkel gyéríthetők.

Őszibarackon május elején, a sziromhullást követően levélfodrosodás és a lisztharmat károsíthat. Ha a kéregmoly kiálló bábingeit találjuk a törzs alsó részén, akkor már a következő nemzedék rajzására, peterakására készülhetünk. Szedjük le a tafrinás leveleket, a szövődarazsak által károsított hajtásvégeket, a lisztharmat ellen védekezzünk mechanikailag és kéntartalmú szerekkel, amely egyben a tafrinát is valamelyest mérsékli.

Május közepén a keleti gyümölcsmoly és a barackmoly, levéltetvek, levéllyukacsosodás és lisztharmat jelentkezhet. A molyok rajzása csapdával előre jelezhető. Csonthéjasokon a fák kérgén a törzs, esetleg a vázágak alsó részén gyakran láthatunk deformálódást, a kéreg megvastagodását, ürülékcsomókat. Ilyenkor a kéregmollyal van dolgunk. (Almatermésűeknél az almafaszitkár okoz hasonló problémát.) A fa kérgében apró hernyók rágcsálnak. Kéregkaparóval, drótkefével kaparjuk le a kérget az élő részig és pusztítsuk el a hernyókat. Ezt igazából télen kellett volna megtennünk, de ha elmaradt, akkor jobb később, mint soha. Ha egész csomó friss fűrészport találunk a fa törzsén, akkor egy jóval nagyobb hernyó rág a fa belsejében. A kis farontólepke óriási hernyója képes egy egész fát elpusztítani. Június-júliusban kirepül maga után hagyva a törzsből kiálló bábinget.

A kajszin a gombás betegségek (levélfoltosság, varasodás, levéllyukacsosodás), a kéregmoly, és a kaliforniai pajzstetű rajzó hímjei, a keleti gyümölcsmoly, barackmoly jelenthetnek károkat. Ha sok termés mutatkozik, akkor támasszuk alá a kajsziágakat, le ne törjenek. Ritkítsuk a gyümölcsöt, úgy, hogy kettő közé képzeletben még egy harmadik is beleférjen.

Cseresznyénél május elején a cseresznyelégy jelentkezhet már. A továbbiakban a füstösszárnyú levéldarázs, a levéllyukacsosodás, s levélfoltosságok és a monília okozhat kárt.

A szilván május közepétől meg kell kezdeni a legfontosabb kártevője a szilvamoly elleni védelmet, a korokozók közül pedig a levéllyukacsosodás, és a levélfoltosság. Június elején ehhez kapcsolódik még a kaliforniai pajzstetű első lárvanemzedéke elleni védelem.

Szamócánál a virágzástól a legfontosabb teendő a szürkerothadást kell megelőzni, amely csapadékos, hűvös időben járványszerű lehet. A talajt mulcsozzuk, és hagymalével permetezzünk, a védőnövény is egyben ez. Erősítő hatású növényi levek: csalán, zsurló.

Málna esetében a szürkerothadás, a vesszőfoltosságok okoznak komolyabb károkat ebben a két hónapban. A szürkepenész ellen erősítsük a töveket, a fertőzött veszőket pedig távolítsuk el.

Ribiszkénél levélfoltosságok és a lisztharmat a két legveszélyesebb károsító. Május elején megkezdődik az üvegszárnyú ribiszkelepke rajzása, amelyet cefrecsapdával gyéríthetünk, a folyadékot egészen augusztusig pótoljuk, újítsuk.

A köszméténél a levélfoltosságok, a lisztharmat, a levéldarazsak és a kaliforniai pajzstetű okozhat gondot.

Szőlő

Május elején kis leveles, illetve rövid hajtás állapotban lisztharmat, orbánc, szőlőilonca, levélatka, gubacsatka, szőlőmolyok jelenhetnek meg. Május közepén 20-25 cm-es hajtás állapotban a szőlő-peronoszpóra elleni védekezést kell megkezdeni. fontos, hogy ennek időpontját a hőmérsékleti és csapadékviszonyok alakulásának ismeretében a lappangási táblázat segítségével jól időzítsük, mert korábban nincs értelme védekezni, késve pedig komolyabb károkkal számolhatunk. Rendszeresen permetezzünk zsurlólével, használjunk alginitet és réztartalmú szereket.

Az orbánc ellen hamarabb kell már a védekezést megkezdeni, mint a peronoszpóra ellen, de a továbbiakban a két kórokozó elleni védekezés azonos.

A lisztharmattal szembeni védekezést már az előzőekben meg kellett kezdeni, és azt folyamatosan végezni, hiszen a fő fertőzési szakasz júniusban van.

A kártevők közül az atkák ellen ritkító hatású a kén, és növényi levek közül a zsurlót, varádicsot, ürömöt használhatjuk.

Folyamatosan végezzük a kötözést, és a hónaljazást, ezáltal tartsuk szellősen a tőkét.

Rasztik Viktória

Vissza