A gyógynövénnyé vált csicsóka

"Csicsónénak három lánya" – a népdalrészletből idézett szöveg akár a csicsóka nevű növényre is utalhat. Hazánkban a 17. századtól ismerik és fogyasztják, habár fogyaszthatóságát időnként vitatták.

Virágzó tápiói korai csicsóka

Egy 1927-ben megjelent hivatalos feljegyzésben emberi eledelnek alkalmatlannak minősítették, 1981-ben pedig azt írták róla, hogy édeskés, unalmas íze miatt nem túlzottan kedvelik. Néhány évvel később ugyanakkor a tudósok népélelmezési és egészségvédelmi szempontból igen kedvezőnek ítélték a fogyasztását. Ez az időnként üstökösként fel-felbukkanó növény a csicsóka. Régebben a szegények eledelének tartották, mert sovány talajban is könnyen megterem. Ősszel a krumplival együtt takarították be, s a téli időszakban nyersen fogyasztották bármilyen étel mellé.

Igénytelen talajra és éghajlatra

Horváth Lajostól, az OMMI tápiószelei agrobotanikai központja vezető főtanácsosától tudjuk: a csicsókának kisebb felfutásai voltak háborús vagy más gazdasági szükséghelyzetekben. Legelőrébb a nyolcvanas években jutott, amikor már a nagyüzemi ipari feldolgozásának keretei is kiépültek, de később sajnos visszaesett. Aranykora talán nemsokára várható a gyógynépélelmezésben, sőt az ökotermesztésben (beleértve az öko állattartást is) is, nem beszélve az energetikai hasznosításáról.

A csicsóka őshazája Észak-Amerika (Kanada), ahol vadon ma is előfordul. Az indiánok kertjeiben Amerika felfedezése előtt már termesztették ezt a növényt. Innen került Franciaországba, Olaszországba, majd meghonosodott egész Európában. Hazánkban a burgonya megjelenése előtt, 1664-ben földi alma néven ismerték. Később kiderült, hogy a csicsóka mindenhol jól megtermelhető, igénytelen, sőt éghajlatra és talajra nézve valamennyi növény között a legkisebb igényű, amely homokos talajon kiválóan megterem. Ezért alkalmas a homoktalajok megkötésére, az erózió elleni védelemre, ezen kívül nagyon jó gyomfojtó. Hazánkban három nagy homoktájon – a Bács-Kiskun megyei, a somogyi és a szabolcsi gazdasági régióban is kiváló növény lehet, mint ahogy bekerült a homokhátsági növénytermesztési programba, mint olyan növény, amelynek hasznos a termesztése: jól tűri a száraz, kevés csapadékkal járó éghajlatot. Nem igényel különleges bánásmódot, csak kapálást. Ősztől tavaszig vethető és ősszel betakarítható. Zöldje nyáron is takarmányozható.

A tápiói sima csicsókafajta gumója

Hazánkban talán csak 10-20 gazdaság foglalkozik csicsóka termesztésével, többnyire a gazdaság egészén belül – 1-1 hektáron. Élelmezési célokra kis mennyiség fogy belőle, főleg biotermékként értékesítik. Ezt támasztotta alá Rendek Lászlóné kerekegyházi biotermelő is, aki mintegy 12 esztendeje termeli a csicsókát. A kisgazdaság részt vesz a homokhátsági programban. Esős időjárás esetén 300 q csicsóka is terem egyetlen hektáron, amikor pedig szárazság van, ennek a felét tudják felszedni a földből. Egy tő alatt akár 1-1,5 kilogramm is terem. Helyben és meghatározott vevőkörnek, illetve a saját bioboltjukban értékesítik.

A csicsóka feldolgozásával többen is próbálkoztak. A megkérdezett szakemberek elmondták, hogy például a préselt csicsókalé nem aratott osztatlan sikert. Friss termékként fogyasztva – a saláták kiegészítőjeként – viszont nagyon eredményes.

A diétázók hasznosíthatják

A modern orvosi kutatásokra támaszkodó megállapítások a csicsóka gumó táplálkozásbiológiai értékelésén belül elsősorban a betegségmegelőző és egészségmegtartó hasznát bizonyítják. A népélelmezési jelentőség vonatkozásában ezek az eredmények azt mutatják, hogy – a nem, vagy rosszul emészthető szénhidrát (inulin) tartalom miatt – a csicsókát elsősorban kalóriaszegény alap-élelmiszernek kell tekinteni. Mindezek alapján a csicsókagumó mind a népélelmezésben, az elhízás, a szív- és az érrendszeri bántalmak, a cukorbaj, a rák megelőzésében, mind az elhízottak és elhízott cukorbetegek diétájában eredményesen felhasználható. Az inulin, illetve a csicsókagumó beltartalma és az ebből gyártott italok és élelmiszer-készítmények csökkentik a vér inzulin koncentrációját. Ilyen értelemben a cukorbetegek táplálkozásában is hasznos lehet.

A frissen szedett ággumójából többféle emberi táplálkozásra alkalmas étel (krémleves, főzelék, spárgamódon elkészítve, olajban sütve, köret, saláta, szárítmány, liszt, nagy fruktóztartalmú sűrítmény) készülhet, illetve az édesiparban tápszerek, pótkávé készítéséhez is felhasználják. Jelentősebb szerepet tölthet be az állatok (sertés, szarvasmarha, juh) takarmányozása területén. Franciaországban száraz években és a háború ideje alatt a lakosság is fogyasztotta, és ezáltal az életmentő élelmiszer szerepét is betöltötte. A gumók szárazanyag-tartalma 20-28 százalék, a keményítőértéke pedig 16-20 százalék. Külterjes termesztésben a gumót sertésekkel túratják, de a vadgazdálkodásban is jó szolgálatot tesz. Leveles szára besilózva napraforgóhoz hasonló értékű takarmányt ad.

Bioüzemanyagként is felhasználható

Jelenleg Európában Franciaországban a legnagyobb a területe (mintegy 200 ezer hektár), de jelentős területen termesztik még Németországban, Ausztriában, Oroszországban is. Magyarországon az 1950-es években a vetésterülete mintegy 1500 hektár volt, majd az 1960-as évektől kezdve – a nagyüzemek kialakulása után – csökkent a termőterület. Nyugat-Európában gazdasági jelentőségét úgy ítélik meg, hogy területegységenként a legnagyobb hasznos terméket hozó növények egyike. A gumói sok energiát hordozó anyagot (szénhidrát), valamint inulin-fruktózt tartalmaznak, zsenge zöldje pedig lucernaértékű fehérjeforrást jelent. Mivel a talajjal szemben igénytelen, másrészt kártevői szinte nincsenek, mint biotermék is igen hasznos növény lehetne. Gumóját a szeszipar is használja, illetve azok terméke bioüzemanyagként is hasznosítható.

A csicsóka jövőjét nehéz megjósolni, s különösen azt, hogy eme növényfaj milyen mértékben érdemli majd ki a hazai köztermesztés és a felhasználók megbecsülését. Mai ismereteink szerint a döntő erejű áttörés lehetősége talán a táplálkozásbiológiai összefüggések által támogatott élelmiszeripari hasznosítás irányában mutatkozik. Ám bárhogy is történjen, a csicsóka alkalmazkodó képessége, igénytelensége és szaporasága révén megmarad egy természetközeli életmód és állattartás természetes, és részben gyógyító hatású élelmiszer, valamint takarmányforrásának.

Ilonka Mária

Vissza