Fűszernövények dugványozása (2)

Évelő fűszernövényeink "hiteles" szaporítására a magvetés nem igen alkalmas. Vegetatív szaporításra van szükség. A módszerek leírását folytatjuk. (Előzmény: idei 2. számunkban. A szerk.)

A zsályát magról nagyon jól lehet szaporítani, de a tarkalombú kerti változatokat csak dugványozással tudjuk továbbvinni. A zsályabokorról kevés szakított dugványt tudunk leszedni, a túl hosszú hajtásokat metszőollóval kell megvágni, és itt már lényeges, hogy a rügy alatt vágjuk meg a dugvány alját, két levélpárról lecsípjük a leveleket, ez kerül a földbe, és a harmadik levélpár fölött levágjuk a dugvány tetejét is.

A nyári zölddugványozást akkor alkalmazzuk, ha nincs áttelelő levélzet, hajtás a növényeken, a magvetés pedig nagyon kiszámíthatatlan eredményt hozna. A menták nagyon könnyen kereszteződnek, a magoncok sokkal kevésbé illatosak, mint az évszázadok alatt szelektált anyanövények, ezért, ha a tőosztást nem tartjuk elég szaporának, itt is a dugványozás a megoldás. Az ánizsillatú francia tárkony, de a rozmaring, a zsálya, a ritka rózsaszín- vagy fehérvirágú izsópok is szaporíthatók ilyenkor. A tárkonyt, a mentát le is kell vágni maghozás előtt, hogy ne tudjanak kikelni véletlenül se rosszabb minőségű magoncok.

Ahogy a nyári napforduló környékén leáll a növekedés, érettek lesznek a hajtások is. A tárkonyon is lehet ilyenkor szakított dugványt találni, a túl hosszúakat pedig megvágjuk, alul egy rügy alatt, ahol a hajtás nem szálkásan, hanem pattanva törik, három-négy levéllel följebb pedig a levél fölött, ahol még nem olyan zsenge, hogy körömmel le lehetne szakítani. A mentának elég három levélpár, kettő a földbe kerül, a fölsőt pedig nem szedjük le, csak a felét letépjük, hogy ne párologtasson túl sokat. A kész dugványokat elültetjük, fóliával takarjuk, és árnyékos helyen tartjuk a gyökeresedésig.

Régen a dugványok végét, különösen a cserjéknél, felhasították, és gabonaszemet szorítottak bele. Ez kicsírázott, és hormonjai segítették a gyökérképződést. A gyümölcsfák ültetésekor is szórtak egy marék gabonát a gödörbe, ami ott kicsírázott, mivel mélyen a föld alatt volt, elpusztult, de a csírázás hormonjai segítették a sérült gyökérvégek regenerálódását, a hajszálgyökerek fejlődését. Az évelők, fűszerek vékony kis hajtásaival a régi módszerek nem működnek, de a véletlen érdekes felfedezést hozott. Az egyik évben a rozmaringdugványok ültetése közben elfogyott a tőzeg, ezért az utolsó ládát saját komposzttal töltöttem meg, ami persze tele volt gyommaggal. A fóliatakarás alatt gyorsan kicsíráztak, és mire észrevettem, ki se lehetett gyomlálni, hiszen megsérültek volna az új rozmaringgyökerek. Amikor kiszedtem cserepezésre a ládából a gyökeres dugványokat, kiderült, hogy a "gazos" ládában voltak a legjobb, legdúsabb gyökerű növénykék. Ezután tudatosan kétféle közegbe tettem a dugványokat, és jól látható különbség van köztük, az élő komposzt csírákkal teli közegében sokkal dúsabb, sűrűbb gyökérzet fejlődött, és ezek a növények az előnyüket később is megtartották, hamarabb hálózták be a cserép földjét is az átültetés után. A cserepezés során a gyér gyökérzetű növénykéket összefogva, együtt ültetve a jobbakkal, ők is hamar magukhoz térnek. Sokszor megfigyeltem, hogy a láda szélén, a szomszéd nélküli dugványoknak mindig gyérebb a gyökere, mint középen, ahol sokan vannak együtt, és segítik egymást a korai fejlődésben. Vagy itt már a versenytársat érzékelik, és ez sarkallja őket a teljesítményfokozásra? A Teremtés titkai itt vannak egy marék földben előttünk, és a kertész néha csak bámul, mibe kontárkodik már megint bele…

Lechner Judit

Vissza