A gyomszabályozás művészete (I)

Tarackirtás

Azzal az esettel kezdem, amikor egy teljesen évelő gyomokkal borított területből akarunk egy zöldségparcellát kialakítani. A dolog lényege az, hogy a növényt kiéheztetjük, tartalék tápanyagainak felélésére kényszerítjük. A növények a zöld részeiket napelemként működtetve fogják fel az életükhöz szükséges energiát, amit aztán testfelépítésükhöz használnak el vagy keményítőbe, cukrokba építve tárolnak.

Ha a zöld részeket a fénytől elzárjuk, azaz letakarjuk, életfolyamataikat egy ideig tovább folytatják, de ahhoz az energiát az akkumulátoroktól, vagyis a gyökerekben felhalmozott tartalékokból szívják el. Ez a folyamat hét- tíz napig tart, amíg el nem pusztulnak. Ezt követően a gyökerek- szintén a tartalékokból- új hajtásokat hoznak. Ezek két-három hét alatt nőnek meg akkorára, hogy érdemes legyen újra letakarni őket, amikor is a készletek felélése újra kezdődik. A legmakacsabb gyomok is két-három ilyen ciklus után kipusztulnak.

A takarás hogyanja-mikéntje, anyaga, időpontja nagyon változatos lehet, szándékunktól, lehetőségeinktől függően. Ha azonnal akarunk kertet készíteni, akkor Bill Mollison javaslatát alkalmazzuk: szerezzünk jó vastag papírokat, rossz zsákot, ruhát, stb. Ezzel hézagmentesen fedjük a parcellát, majd kb. 10 cm vastag földréteggel terítsük, amire korhadt falevelet, esetleg szénát-szalmát teszünk. Ebben az esetben, az első évben csak nagyobb magvú, nagytermetű növényeket, palántákat ültethetünk fészekszerűen. A fészek alatt a takaróréteget késsel át kell szurkálni, hogy a gyökerek le tudjanak menni. Az instant módszer hátránya az, hogy meglepően sok papírt, miegymást, és rövid idő alatt sok munkát igényel. Az első évben csak gyomfojtó növényeket ültethetünk (burgonya, tökfélék).

A legjobb és legkényelmesebb az, ha tudunk majdnem egy évet várni. Legjobb májusban kezdeni, amikor a zöld részek a leggyorsabban növekednek, és a talajban van még nedvesség. Az elején elmondottak miatt a zöld részeket nem szabad levágni, kikapálni stb. A takaróanyag lehet fűkaszálék, föld, útban lévő fákról, bokrokról levágott leveles ágak, vagy ezek kombinációja. Tehetünk bele hulladékpapírt is, vagy bármit, ami elbomlik. Nem fontos, hogy a takarás tökéletes legyen – van időnk. Három-négy hét múlva a tarack újra sarjad. Jó, ha a második réteg az elsőtől eltérő jellegű. Pl., kezdhetünk leveles ágakkal, esetleg egy kis földet közé dobálva. Három hét múlva jöhet szalma vagy fűkaszálék. Ezt harmadszorra kövesse egy kis föld vagy komposzt. Ezután már nem sok évelő gyom lesz a területen. Jól tesszük, ha egy erős kapával, baltával kombinálva felverjük a területet, főleg, hogy a gallyakat felaprogassuk. Meglepően könnyű lesz, mert a giliszták már a talajt fellazították. Ha száraz a föld, előtte jól öntözzük be. Egyébként a gallyakat nem kell kiszedni, nem lesznek útban. Ősszel már ültethetünk facsemetét, málnasarjat, ribiszkét. Tavasszal hagyma és sárgarépa kivételével bármit vethetünk, ültethetünk, ezeket csak a következő tavasszal, mivel nem szeretik a friss szervesanyagot, megrothadhatnak.

Az ismertetett két véglet között bármilyen köztes megoldás lehetséges a kezdés időpontját illetően. Tehát kezdhetünk, később, nyáron, koraősszel is. Csak az a fontos, ne aszályban, amikor a gyomok lesárgultak, és úgysem akarnak nőni. Minél később kezdünk, annál alaposabbak legyünk a takarásokkal, hogy tavasszal kezdeni tudjuk az ültetést.

A tarackirtásnak egyéb furmányos módszereit is alkalmazom: nyáron a felső 15-20 cm-es réteget gyeptéglázva leszedem. A gyeptéglákat az előre odakészített leveles ágakra, papírra stb. gyökérrel felfele ráhelyezem, a kiásott területtel szomszédosan. Két-három hét alatt a Nap csonttá szárítja. Ezalatt a kiásott helyen, földben maradt tarackgyökerek pont kihajtanak, akkor mindkét területet letakarjuk valamivel. Télen, ha fagy van, de még tudunk ásni (füves területet tovább lehet), a fenti módon kiásva a gyeptéglákban is és a kiásott részen is kifagy a gyom, ha nem esik rá hó. Kemény, fagyos idő beálltakor szoktam ezt tenni, ha nem várható havazás.

Ha az ágyásainkat előzetes elképzelés nélkül, össze-vissza készítjük, a kertünk pár év múlva olyan lesz, mintha egy jó nagy vakond össze-vissza túrta volna. Nálam az újabb ágyások helyének kiválasztása egy előzetesen kialakított tereprendezési elképzelésnek megfelelően történik, amely során az eredetileg vízszintes terepen egy esztétikus, és praktikus domborzat fog hosszabb távon kialakulni. Ennek elveit ismertetem a "Terepplasztika, és mikroklíma alakítás" c. írásomban. (Később közöljük. A szerk.)

Baji Béla
permakultúra tervező

Vissza