A Föld nem halhat meg

Maria Thun több mint ötven éve foglalkozik a kozmosz növényekre vonatkozó hatásainak vizsgálatával. Magyarországon az ökológiai mozgalom megindulása idején, 1985-ben járt; az akkor még éppen csak "megtűrt" Biokultúra Klubban tartott előadást. A Biokultúra Szövetségen belül a Biodinamikus Közhasznú Egyesület azóta is szoros kapcsolatban van Thun asszonnyal. A riportot Maria Thunnal Achim Hellmich készítette 2005. júniusában. Itt kevés kihagyással közöljük.

Maria Thun és legfőbb segítsége, fia Matthias

– A. H.: Rudolf Steiner már 1919-ben értésünkre adta, hogy a Föld meghal, holttá válik, és az embereken múlik, hogy felélesztik-e. Az Ön kutatásainak célja éppen ez: a Földet élettel feltölteni. Vannak-e egzakt kutatási eredményei?

– M. Thun: A biodinamikus mezőgazdálkodás útján mindenesetre ez történik, és mi a kutatásban e módszer szerint dolgozunk. Megadjuk a munkák ajánlott idejét a Vetési naptárban (Aussaatkalender), és a permetező preparátumok készítési és alkalmazási idejét is. 1958 és 1972 között létrehoztunk egy készítményt (Faldenpreparat, trágyakovász) a radioaktivitás kivédésére, ezt sokhelyt készítik is, és fel is használják. Azokon a helyeken a talaj radioaktivitása csökken.

– Ez mérhető?

– Igen. 1958-ban a radioaktív szennyezettség különösen rossz volt az északi félgömbön az orosz és az amerikai atomkísérletek miatt, annyira, hogy pl. az anyatej 90%-ában stroncium-izotópot találtak, és az asszonyoknak nem volt szabad szoptatniok. A Feketeerdő egész vidékén nem szabadott leszüretelni és megenni a gyümölcsöt a radioaktív terhelés miatt. A csernobili atombaleset okozta szennyezés miatt 1986-ban főleg a sugárzó jód és cézium szaporodott fel. Az üzemek ahol a preparátumokat alkalmazták, ennek a csökkenéséről is hírt adtak. Emellett a trágyakovász készítmény hatására a talajok humusztartalma, termékenysége is nőtt.

– Évtizedeken át foglalkozott Thun asszony a csillagállások hatásának kutatásával, s mindig hangsúlyozta, hogy a kozmikus ritmusok befolyásolják a növények növekedését. Beszélne erről pontosabban?

– A különböző csillagállások, a konstellációk hatása eltérő, egyes helyzetek a növények levélzetére, mások a gyökerekre, megint mások a virágzásra vagy a termésérlelésre vannak hatással. 1952-ben, mikor a kísérleteket elkezdtük, rájöttünk, hogy a Hold az, mely a csillagképek előtt vándorolva a növényekhez különböző hatást közvetít. A talaj megmozgatásakor, ha vetünk, ha magágyat készítünk, érezteti befolyását. Ezek a helyzetek a későbbi növényfejlődés kiinduló pontjai. Aztán Rudolf Steiner preparátumait is bevontuk a kísérletekbe, pl. a humusz- vagy a kvarc-preparátumot, amivel permetezünk, és megállapíthattuk, hogy általuk a termésben minőségi és mennyiségi javulás érhető el. Ha azonban csak a trágyaadagokat növeltük, ahogyan a konvencionális gazdálkodásban teszik, akkor a mennyiség nő, de a minőség nem lesz jobb.

– Egyszer írt arról, hogy a nagypéntek és nagyszombat napja nem alkalmas vetésre, ültetésre. Hogyan magyarázható ez?

– Az emberek már a Golgotai Esemény előtt is megélték a Földnek ezt a halál-pontját, és meg is ünnepelték. Húsvétot ugyanis a tavaszpontban felkelő Nap napjára következő első telehold utáni vasárnapon ünnepeljük. A Földnek ez a halálhelyzete teszi mássá ezt a két napot. Az ilyenkor vetett növény korcs lesz, a termése is gyenge. Ezt éveken át vezetett kísérleti sorozataink jól bizonyították.

– Nemcsak a biodinamikus parasztgazdák, de az egyszerűen csak "biósok" közül is sokan érdeklődnek. és használják is a Vetési naptárt. Divatirányzat ez, vagy a megismerés keresése?

– Mikor elkezdtük naptárunk kiadását, akkor még nem voltak Hold-naptárak. De néhány év után az asztrológiát kissé ismerő emberek így szóltak: azt mi is meg tudjuk csinálni, amit Maria Thun. A régi asztrológiai naptárakhoz hozzáfűzték a mi kutatási eredményeinket. Azonban sehol nem egyezik ez velünk. Miért? Mert eszükbe sem jutott, hogy felnézzenek az égre, s nem látták, hogy az ő naptáruk Hold-adatai nem egyeznek a láthatóval. Inkább üzleti cél vezette őket.

– De a lelkeknek ez a kereső mozdulata vajon nem annak a jele-e, hogy az emberek kozmikus kérdésekre adott válaszokra vágynak, a kozmosz és a Föld összefüggéseit keresik?

– De igen. Az egész biomozgalom is ezt az igyekezetet mutatja. A gazdák elhagyják a műtrágyát és a mi Vetési naptárunkkal dolgoznak, de a preparátumokkal való munkát már túl soknak tartják.

– Világviszonylatban kicsi a bioparasztok aránya – éppúgy, mint a Waldorf iskoláké az állami oktatási rendszerben.

– Igen; másrészt viszont mindig meghökkenti az embert, hogy ez a kicsi mennyire hatásos. A tanfolyamokat, találkozókat sokszor tartjuk Waldorf iskolákban. És a kapun belépve már egészen más levegőt érez az ember, mint a városban máshol. "Otthon érzi magát." A biodinamikusan dolgozó emberek rokonnak érzik itt magukat, hiszen ugyanazt a kocsit húzzák. Ez egy ilyen dolog, közösséget alkot a pedagógia és a mezőgazdaság.

– Mint a Bibliában: a 10 igaz ember megmenthette volna a várost. ­Mondhatnánk úgy is: ha kicsi is az arányuk de ez az a potenciál, mely megmentheti a Földet?

– Nagy dolog ez. Meg kell mindig gondolni: így a Földnek itt-ott vannak olyan pontjai, ahol gyógyítás folyik. Újabban Szibériában is. Ott a földosztáskor a családok 500 négyzetméternyi telket kaptak, s olyan jól termelnek rajta, hogy még eladásra is futja. Pedig az egy atomszennyezett környék. Elsősorban a mi készítményünket, a trágyakovászt tanulták meg tőlünk, aztán átvette a munkát egy közülük való parasztember. Egy impulzust, a Föld érdekében. A kiskertekben gyorsabban terjed, mint a nagyüzemekben.

– De nem csak a pozitív erők működnek, hanem az ellenerők is. Itt van a genetikusan megváltoztatott vetőmag. A csillagerők itt is működnének?

– Nagyon ijesztőnek találom ezt a fejlődési irányt. Elszakítja a növényt a magasabb, szellemi részétől. Hiszen Rudolf Steiner beszélt a növényi és állati csoportlélekről, csoport-énről – őket zavarjuk meg.

– Megköszönöm a sorsnak és hálát érzek, hogy egy 83 éves (azóta 84 – a szerk.) asszonyt – a nagyasszonyt – kertjének útjain végigkísérhettem.

Fordította: Mezei Ottóné
(a Das Goetheneum, 2005 júliusi száma nyomán)

Vissza