A telelésről

Ez a szám februári megjelenésű, így január elején, amikor e sorokat írom, még nem tehetünk pontot a telelésre. Ugyan szokatlan módon, 10°C feletti hőmérséklet is előfordult és kirepültek a méhek.

A 2006-os év vége kissé eltért a sokéves átlagtól, mivel szinte egész október melegebb volt. Ez látszólag kedvező is lehetne a méhcsaládoknak, de több veszélyt is rejt magában. A legtöbb helyen sokára szűnt meg a fiasítás, ezzel utolsó menedéket adva az ázsiai nagy méhatka (Varroa destructor). addig megbúvó egyedeinek. Remélhető, hogy az őszi védekezés – főképp – oxálsav hatására a szabadon lévő atkák jelentős részét sikerült elpusztítani, különösen akkor, ha az utolsó, már jelentéktelen kiterjedésű fedett fiasítást kivettük a fészekből. Az elpusztult atkák számáról jó tájékoztatást nyújt, pl. a higiénikus aljdeszka használata, de rendszeresen néhány, kijelölt családban más módon is tájékozódhatunk. A betelelő népesség mennyiségét és minőségét, valamint a telelő élelemkészletet számos cikk írta már le. Nyugodtak lehetünk, ha a jó gazda, azaz méhész gondosságával jártunk el. A decemberi hőmérséklet kiegyenlített volt, komolyabb fagyok eddig nem fordultak elő. A telelés inkább a vége felé lehet kockázatos. Miért? Nézzünk néhány fontos tényezőt:

A méhcsalád fürtbe tömörülve, megfelelő népességgel és élelemmel dacol a téllel. Az egyedi méh érdemi hőszabályozó képességgel nem rendelkezik, így ha elhagyja a telelő fürtöt rövid időn belül elpusztul. Ez pl. a kaptár zavarása miatt következhet be. Gyakori rágcsálok az egerek és a cickányok, ellenük a kijáró időbeni szűkítése véd, míg a madarak esetében bonyolultabb lehet a helyzet. A méhcsalád és a kaptár hőgazdálkodásától is függ a téli fogyasztás. Tény, hogy a hazai klímán a szabadban (akár kaptár nélkül) is sikeresen kitelelhetnek a méhek. Az más kérdés, de ide tartozó, hogy ez mennyi élelembe és veszteségbe kerül. Régóta ismert az is, hogy a méhcsalád nem „fűti” a kaptárt, viszont az hűti a méheket. A telelés fiasítás mentes időszakában a havi fogyasztás annyi lehet, mint amennyit egy hét alatt használnak fel a méhek akkor, amikor az anya ismét megkezdi a petézést. A veszély tehát inkább ekkor jelentkezik, különösen akkor, ha a február nagyon hideg. A hőszigetelés kérdése is ekkor válik fontos(abbá). A mai felsőkezelésű kaptárakban a meleg elsősorban felfelé távozna, de ezt megakadályozva, kímélhetjük a méheket és az élelemkészletet is. Havas teleken a néhány kaptártetőn elolvadó hó is jelzi, hogy a fészek melege elillant. Különösen zord éghajlaton gyakoribb a zárt helyen történő teleltetés, pl. Oroszország, míg más országokban a kaptárt borító hótakaró kiváló szigetelést nyújt a hosszan tartó hideg ellen (Észt-és Finnország).

Normális körülmények között télen már csak a megfigyelés, csövön, vagy orvosi sztetoszkópon keresztüli hallgatózás marad a méhészre. Elhúzódó tél esetén a mézkészlet fogyásával, a legkisebb rossz elvén, segíthetünk azon a néhány családon. Szobahőmérsékletre felmelegített, tartalék mézes lépet adhatunk nagyon óvatosan, a lehető legkisebb zavarással. Igazolt bio cukorból is készíthetünk ún. kemény cukorlepényt erre a szükséghelyzetre (lásd Örösi: Méhek között, ill. a Méhészet ez évi számát). Ez is kockázatos lehet a telelő fürt megbomlása miatt, tehát mérlegeljük a helyzetet és jól időzítsük a beadást.

A tisztuló kirepülés várható ideje tapasztalatból, illetve a meteorológiai előrejelzésekből állapítható meg. Lehetőleg legyünk ilyenkor a méhek között! A kijárót figyelve, beavatkozás nélkül nagyon sok hasznos információhoz juthatunk. Jegyezzük fel melyik család milyen mértékben repült, mi van a kijáróban és előtte. A családok viselkedéséből következtethetünk a telelés eddigi sikerére is. A hirtelen felmelegedés többnyire még nem állandósul, így a nagyobb beavatkozással még várni kell, szükség esetén a fenti élelempótlásra kerülhet csak sor. A tisztulás megtörténte méhegészségügyi szempontból is lényeges. A minőségi telelő méz kevés emészthetetlen salakanyagot tartalmaz, azonban sokszor, eltérő mértékben, kevésbé értékes méz is kerülhet a fészekbe. Ekkor, esetleg családonként is különbözően, kritikus lehet a telelés hossza, ill. a tisztuló kirepülés ideje, mivel a méhek a salakanyagot már nem tudják a bélrendszerükben tárolni. Ilyenkor különböző hasmenéses tüneteket láthatunk a kijáró környékén és a lépeken is. A kisebb bélsár pöttyökkel még nincs nagyobb baj, ha javul az idő, megoldódik a gond. Legyengült családokban azonban elhatalmasodhat, és végzetes kárt okozhat a Nosema apis nevű spórás véglény.

A bioméhész tennivalói

A jól betelelt méhcsaládokkal nagyobb munka nem lévén a méhész a műhelyben tevékenykedhet és a jól fűtött szobában tervezhet. A családok múlt évi teljesítményét célszerű összegezni és a több éves átlaghoz viszonyítani. A nyári szelekcióhoz, anyaneveléshez, szaporításhoz nélkülözhetetlen adatokhoz jutunk.

A termék – legtöbbször a méz – minősége fontos, ezt ma már senki sem vitatja. A cégér, a kiszerelés, a címke se kerülje el figyelmünket, ha saját kiszerelésben is értékesítünk! Örvendetesen gyarapszik a különböző mézes rendezvények száma, itt különösen fontos, hogy a látogatók fogyasztóvá is váljanak . A minőségi termék nem nélkülözheti az átlag feletti kiszerelést sem!

Ilyenkor tekinthetjük át a raktárkészletet is, mi fogyott, mi maradt. A folyamatos nyilvántartási kötelezettséget az ellenőrzött méhészetekben, a feltételrendszer, ill. saját érdekünkben is végezzük el! A legfontosabb anyagoknál (család, méz, viasz, műlép, gyógyszer) vegyük fel a „leltárt” és állapítsuk meg a 2006. évi záró készleteket, azaz mivel rendelkeztünk az év végén. Ezek a számok, adatok jelentik egyben az új, 2007. év ún. nyitó készletét is. Az átállási időben lévő méhészeteknél ezen adatok, információ nélkül nem dönthető el, hogy mikor fejeződik be az átállási folyamat, azaz mikor kaphat „ökológiai” tanúsítást a telep.

A helyi (önkormányzati) bejelentést se felejtsük el, majd tervezhetjük a vándorlást is. Nézzük át a bioméz termelését biztosító, ökológiai méhlegelő előírásait is!

A telephely, röpkörzet területén tartózkodó méhészek közös érdeke a méhészeti, méhegészségügyi rendeletek betartása és betartatása.

Az aktív időszak előtt még van idő szakmai továbbképzésekre, tapasztalatcserékre is.

Szalai Tamás

Vissza