Napraforgó öko módon

Táplálkozási szokásaink megváltozásával előtérbe került a növényi olajfogyasztás, valamint a belőlük előállított termékek is keresettek, ezért jelentősen megnövekedett az olajos növények termesztése.

A napraforgó termesztését sokáig az energiaigényes növények közé soroltuk, mert sok munkával és befektetéssel értünk el jó eredményeket. Ma már változott a véleményünk, főleg azoknak a termelőknek, akik az ökológiai termesztést választották. Kevesebb befektetés mellett is jó eredményekkel dicsekedhetünk, és még a minőség is jobb, valamint több bevételt érhetünk el a piacon az ökológiai termékekkel.

Talaj, vetés. A növény számára néhányan azt feltételezik, hogy nem fontos a terület kiválasztása. Pedig nem árt tudni, hogy a napraforgó magja mész jelenlétében csírázik, rossz mészellátottságú talajokon hiányosan kel, és nem érjük el a kívánt eredményt sem. A talaj megválasztását a jó talajmunka követi. Nem kell felforgatni fenekestől a földet, kíméletesen, minél kevesebb kártétellel oldjuk meg „segítőink” (a talaj élőlényei) élő környezetének fenntartását. Nem szántunk feltétlen - csak akkor, ha szervestrágyázunk, és azt le kell forgatni rövid időn belül, mert a trágya sok hatóanyagot veszít, ha a talajfelszínen hagyjuk.

A mi technológiánkban az elővetemény gabona, melynek a tarlóját meghántjuk, és utána szervestrágyázunk, majd ezt leszántjuk. Tavasszal magágyat készítünk, lehetőleg egy művelettel, és elvetjük az előre beszerzett magot (55-60 ezer szem/ha), melyet magunk kezelünk réztartalmú szerrel, és igyekszünk egyenletesen vetni (4-5 cm mélyen). Lényeges a cserepesedés megakadályozása is, bár a napraforgó sok mindent kibír, de itt jelen esetben az a célunk, hogy robbanásszerűen, egyöntetűen keljenek a szemek és növekedjenek a növények, mert ennek nagy jelentősége van a fiatalkori kártevők elleni védekezésben. A vetést mindig 11-12°C talajhőmérsékletnél végezzük és lezárjuk – ez azért fontos, mert a vetőgép tömörítő hengerének hatása bizony nagyon kevés (pedig sokan megelégszenek vele). Ha hideg a talaj, sok mag elpusztul, hiányos lesz a kelés. A fajta megválasztása nagyon fontos: Alexandra, Beni, Anita - ezek nálunk bizonyítottak. A csírázás, kelés 10-12 napig tart.

A keléstől kezdve a betakarításig folyamatosan figyelemmel kísérjük a növény fejlődését (ahogy mondani szokás: együtt élünk a növénnyel). Fejlődési ciklusai azért fontosak, mert a fenológiai fázisaiban más-más igényei vannak a nagy olajtartalmú ipari és az étkezési napraforgónak. Megkülönböztetünk vegetatív (kelés, levélképződés), reproduktív (bimbózás, megnyúlás, virágzás, kaszatfejlődés) szakaszokat.

A növények bujkálása idején, amikor már látszik a sora, összevett kultivátorral megmozgatjuk a talaját, ezáltal gyorsabb lesz a kezdeti növekedése. A levélnövekedés 20-30 nap, melyre nagy hatással vannak a hőmérsékleti, fény- és nedvességviszonyok. Közben kétleveles korban újabb kultivátorozást végzünk, és 4 leveles korában gyomfésűvel gyomírtjuk, és ha szükséges, kézi kapálást is kap. Ekkorra borítja a területet, mert ha nem, akkor a gyomok felülkerekednének. Ezzel a művelettel be is fejeződik a mechanikai munkák sora, és átveszi helyét az előrejelzés.

Nagyon fontos, hogy időben és megfelelő hatékonysággal védekezzünk az esetleges károsítók ellen. Tangazdaságunk 12 éve foglakozik napraforgó termesztésével, de még csak egyszer szórtunk ki csapadékos idő miatt réztartalmú készítményt (nekem meggyőződésem, hogy feleslegesen). Növényeink egészségesek, kártevők sem okoztak jelentős kártételt. Mivel magyarázható ez? Nagyon fontos az agrotechnikai előírások betartása, és nem adunk semmiféle „sokkoló” gyomirtó szert sem.

A bimbózás időtartama 10-15 nap , melyben differenciálódik a csúcsmerisztéma, és potenciálisan eldől a tányéron belüli lehetséges virágok és a későbbi kaszatok száma. A tányérkezdemény kialakulása után a kaszatok számát befolyásolni nem tudjuk, csupán a tömegükre lehetünk hatással. Ez az időszak fény- és vízigényes szakasz. A megnyúlás időszaka a bimbózástól a virágzásig tart, ami 20-25 nap. A virágzás időtartama 10-15 nap, páratartalom- és hőmérséklet-érzékeny szakasz. Ebben a fejlődési fázisban a növény vízigénye jelentős, és a 18-20°C a kedvező. (Szerencsés az olyan terület bevetése, amely víz közelében helyezkedik el, mert ott magasabb a relatív páratartalom). A kaszatfejlődés és olajfelhalmozódás időszaka következik (20-25 nap), melyre jó hatással van a 20°C-os napi átlaghőmérséklet. Ha magasabb a hőmérséklet, kevesebb lesz az olajtartalom. Ebben az időszakban különösen sok vizet igényel a növény. Ekkor változik meg a tányérok színe zöldessárgára. A kaszatérés fázisa (15-20 nap) alatt a kaszatok kitelnek, az olajbeépülés folytatódik, bár kisebb mértékben, mint az előző szakaszban. Jelentős az egyéb tápanyagok felhalmozódása, és megkeményedik a mag héja, kialakul a fitomelán réteg, a tányérok megbarnulnak.

Éghajlatigény szempontjából Magyarország térsége megfelel a termesztésére. Elsősorban ott javasolt, ahol a FAO 400-asnál hosszabb tenyészidejű kukorica hibridek szeptember végéig teljes biztonsággal beérnek. A termesztés sikerét a fajta, a jó agrotechnika, a tenyészidő, a csapadék eloszlása, a megfelelő hő- és fényviszony határozza meg. A tenyészidő alatt 2900-3000°C összes hőmérséklet és 1100-1400 napfényes óra az igénye. Vízigénye jelentős, melynek több mint felét a talaj 60-120 cm-es rétegéből veszi fel, de száraz évjáratokban a mélyebb rétegek vizeit is hasznosítani tudja, ezért az utónövény tervezésekor a napraforgó szárító hatásával számolni kell.

A talaj szempontjából javasolt a szélsőséges talajok mellőzése . Legjobb terméseredményre a mezőségi, a jó minőségű erdő-, réti, illetve öntéstalajokon számíthatunk. A semleges, vagy ettől enyhén eltérő pH-jú talajokon ad jó eredményt. Vigyázzunk, mert savanyú talajokon a betegségekre fokozottan érzékeny. A növényi sorrend is nagyon fontos - ökológiai termesztésben önmaga után 4 éven belül ne kerüljön. Sokan ezzel ellentétes véleményt képviselnek, ők akár a hét évet is kevésnek tartják mondván, hogy a napraforgó az utónövényei között mint gyom is megjelenik - de ez az ökológiai termesztésben nem jellemző, mert ha gabona vagy kapás kerül utána, már az első évben megszűnik a gyomosító hatása, három-négy év pedig elegendő ahhoz, hogy a talajból a fertőző betegségei „kikopjanak”.

Ápolás. A kezdeti időszak legfontosabb műveletei a gyommentesítés és a talaj felső rétegének porhanyítása.

A növények állapotát megfigyeléssel és bonitálással ellenőrizzük, de az a tapasztalatunk, hogy a jól fejlett, egészséges növények nem kedvenc táplálékai a gombáknak és a kártevőknek sem (1. táblázat) .

1. táblázat. Az ökológiai terület vizsgálati eredményei. Fajta: Alexandra

Végeztünk összehasonlító vizsgálatokat a közelünkben termesztett azonos fajtájú konvencionális napraforgóval. Ott hamarabb jelentkeztek a betegségek és a levelek is hamarabb száradtak le, és ezek után adtak deszikkáló készítményt, amely szerintem pazarlás (2. táblázat).

2. táblázat. A konvencionális terület vizsgálati eredményei. Fajta: Alexandra

A felmérésből látszik, hogy a vegyszeresen kezelt napraforgó valamivel fertőzöttebb, és ez a terméseredményekben is megmutatkozik. Az ökológiailag előállított napraforgó kiváló beltartalmi értékű és keresett ipari alapanyag, melyet a vásárló az érte adott árban is kifejez (3. táblázat) .

3. táblázat. A konvencionális és ökológiai napraforgó eredmény-összehasonlítása

Az adatok egyértelműen igazolják, hogy nem az ökológiai termesztés a gyengébb árbevételű. A talajélet felélénkülése, a talaj szerkezetének jelentős javulása több termés elérését teszi lehetővé. Ennek alapfeltétele a pontos agrotechnikai műveletek betartása, a folyamatos megfigyelés, előrejelzés alkalmazása. A tápanyag-gazdálkodás szerves anyagokra épül. Már említettem, hogy őszi szántás előtt szervestrágyát adunk (35,0 t/ha), a vegetációban, bimbós állapotban Biomit C-t 5,0 l/ha dózisban.

Növényvédelem. Alapfeltétel a minőségi talajelőkészítés, amely előtt terikol vizsgálattal ellenőrizzünk, hogy milyen létszámú talajlakó van a talajunkban. Támpont lehet a talaj pH értéke, mert 5-5,5 pH-jú talajon szinte biztos, hogy sok a drótféreg. Végeztünk felmérést ezzel kapcsolatban: két tábla, amely egymás mellett helyezkedik el, az egyik 6,9-es, a másik 5,1 pH-jú volt, a semlegeshez közeli táblán elvétve találtunk drótférget, a savanyú területen m2-enként 50-70 L1-L2-es lárva volt. Ilyen esetben kora ősszel ajánlott fehér mustár vagy facélia zöldtrágya vetése, melyek jelentősen lecsökkentik a talajlakók számát.

Laza talajokon, homokos vagy homok és egyéb talajféleségek kombinációinál jelentős lehet a barkó kártétel, ezért ott figyelemmel kell lenni a vetés előtti gyommentes vetőágy előkészítésére, az aszat „kelések” tövein megfigyelni a barkók jelenlétét, létszámát, és a réselésre felkészülni, hogy ne tudjanak a területre begyalogolni a kártevők. Peronoszpóra rezisztens fajtákat érdemes vetni, és feltétlenül minőségi vetőmagot használjunk, mert a növény a terméseredményben meghálálja. A levéltetű nem okoz jelentős kártételt, de előfordulhat gradáció, akkor 1%-os káliszappan oldat nagyon jó eredményt ad, vagy növényi olajokkal is jól gyéríthetők. A Diaporthe helianthi nem jelentkezett eddig jelentős mértékben a napraforgóinkon. Többször tartottam előadást a napraforgó ökológiai termesztéséről, és mindig elmondom azt a meggyőződésem, hogy ha nem gyomírtjuk a napraforgót vegyszeresen, ez a betegség kevésbé tud támadni . Botrytis cinerea, Sclerotinia sclerotiorum, Phoma macdonaldii, Macrophomina phaseolina és a Septoria helianthi ellen az egészséges, jó állományú, és nem sűrű napraforgó ad kellő védelmet. Ha a megfigyelések azt jelzik, hogy a betegségek támadnak, akkor a szilíciumszint növelésével (Paralux) és a rézkészítmények alkalmazásával védekezhetünk.

A betakarítás előtt nem használunk deszikkánst vagy defoliánst, mert a természetesen beérett napraforgónak csak a szára nedves, a tányér és a felső levélzete elszárad. A betakarított magot rögtön tisztítani és szellőztetni kell.

A betakarítás. gabonakombájnnal történik. A tányérok és a kaszatok víztartalma eltér egymástól - ezt az ellentétet a konvencionális termesztésben deszikkálással oldják meg. Az ökológiai termesztésben ez nem engedélyezett, ezért itt a magvak 8% alatti nedvességtartalmánál kezdjük meg a betakarítást . A kombájnolás hatására a kaszatok visszanedvesednek. Vékony rétegbe (50- 60 cm ) való terítéssel és forgatással érjük el a tároláshoz megfelelő nedvességet. A gabonakombájnon speciális adaptert alkalmaznak, amely a veszteséget csökkenti, pl. nem dobálja ki a tányérokat a gabonához alkalmazott fésűivel. A cséplőszerkezetet is át kell alakítani gumírozott dobverőlécek és dobkosár felszerelésével. Csökkenteni kell a dob fordulatszámát, a cséplőrést úgy kell beállítani, hogy a kaszatok ne sérüljenek, hogy avasodás, dohosság ne alakulhasson ki. A tárolást 8% nedvességtartalommal végezzük, garmadában 60-80 cm-es magassággal. A túl száraz kaszat (6 % nedvességtartalmú) sérülékenyebb, könnyebben törik, ezért különösen vigyázzunk a nedvességtartalom betartására.

Természetesen az ilyen módon termesztett napraforgó értékesebb vegyszeres társánál (üzemi) és keresettebb is (4. táblázat).

4. táblázat. A konvencionális és ökológiai napraforgó árbevétele

A napraforgó az ökológia termesztés sikernövénye, ha a technológiát és a piac igényeit szem előtt tartva végezzük a termesztését.

Ha összehasonlítjuk a konvencionális és az ökológiai termesztést, a következő táblázat alapján megállapítható, hogy van különbség a két termesztési változat költségeiben is. Ha ez így van, akkor az energianövényként való felhasználáshoz is jobb paraméterekkel lehet ökológiai módon alapanyagot termelni (5. táblázat).

5. táblázat. A konvencionális és ökológiai napraforgó költségvetéseinek összehasonlítása

Megjegyzés: a költségeket 2006. évi adatok alapján vettem figyelembe.

Vissza