A biogazdálkodásra alkalmas fajták értékmérő tulajdonságai

A sikeres és jövedelmező ökológiai gazdálkodás kulcsfontosságú eleme – a gazdál-kodási mód követelményrendszerének betartása mellett –, a piaci követelmények messzemenő figyelembevétele.

Az ökológiai piac elsődlegesen az egészséges, funkcionális élelmiszerek előállítására alkalmas, kíváló minőségű termékeket preferálja, szemben az árérzékeny konvencionális tömegtermeléssel. Bár az organikus termesztésben a termőképesség nem elsődleges szempont, a gazdaságos termelés érdekében egy elvárható szintet itt is teljesíteni kell. Ennek megfelelően piacképes termékeket előállító ökológiai növénytermesztés hatékonyan akkor folytatható, ha a gazdálkodó a konvencionális gazdálkodáshoz hasonlóan a legmodernebb technológiákat, eszközöket és fajtákat használja.

A fajtahasználatban azonban lényeges különbségek vannak a konvencionális és az ökológiai gazdálkodás között. Ennek elsődleges oka, hogy a konvencionális gazdálkodás keretében a szintetikus növényvédő szerek alkalmazása lehetővé teszi a termelési feltételek optimalizálását, és a termesztési kockázatok csökkentését, ami az ökológiai gazdálkodás keretében nem megengedett. A biogazdálkodás sokszor szuboptimális feltételek között történik, az organikus táblák tápanyagellátása alacsonyabb szintű. A hatékony gazdálkodás érdekében tudatosan kell illeszkedni egy adott ökológiai körzet követelményeihez, vagyis azt a fajt (fajtát) kell az adott tájkörzetben termeszteni, ami a helyi sajátosságoknak legjobban megfelel. Ennek megfelelően a fajtaválasztás kulcsfontosságú szerepet tölt be a biogazdálkodás eredményességében. A gyakorlatban csak akkor érhetők el komoly sikerek, ha fajtaválasztásunk tudatos, illeszkedik az adott mikroklímához, a termesztési feltételekhez és a piac igényeihez. Célszerűen ez csak széles fajtaszortimenttel, adott tájkörzetben végzett több éves kísérletek alapján oldható meg.

A szektor hazai fejlődésének is kulcsfontosságú tényezője, hogy gazdálkodóink megalapozott kísérletekből származó eredményekre alapozva választhassák ki a tájkörzetükben eredményesen termeszthető fajtákat. Ezért a Biokontroll Hungária Kht. az OMFB-00539/04 sz. pályázat keretében széles körű vizsgálatokat végzett legfontosabb szántóföldi fajaink ökogazdálkodásra javasolt fajtáinak jellemzésére, és a fajtákkal szemben támasztott (minimális) követelményrendszer meghatározására. A fajtákkal szemben támasztott követelményrendszer egy része fajtól független általános érvényű, és döntően a gazdálkodási mód feltételrendszeréhez igazodik. Más részük egyértelműen fajspecifikus, konkrét követelményként rögzíthető fajtajellemzőket jelent.

A fajtákkal szemben támasztott általános követelmények röviden a következőkben foglalhatók össze:

  • Jó tápanyagfeltáró képesség, különösen a N források tekintetében, hiszen közvetlen műtrágyázásuk nem engedélyezett.
  • Nagy mag vigor és kórokozó ellenálló képesség, mivel a szintetikus csávázószerek alkalmazása tiltott, és az engedélyezett csávázószerek sok esetben jelentős kártevőkkel szemben nem nyújtanak megfelelő védelmet.
  • Talajlakó gombákkal és baktériumokkal alkotott kooperatív együttműködés is igen fontos tulajdonság, hiszen ezek jelentősen elősegíthetik a növény fejlődését, produktivitását és egészséges állományképzését.
  • Jó kompetíciós képesség, gyors kezdeti fejlődés és az állomány korai záródása. Különösen a fejlődés kezdeti stádiumában, gyomirtás hiányában a kultúrnövénynek versenyeznie kell a gyomokkal a különböző forrásokért. A tenyészidőszakban organikus gazdálkodásban csak korlátozott számú mechanikai gyomeltávolítás végezhető, ami egyben azzal a követelménnyel is jár, hogy a jó fajtáknak tűrniük kell a fizikai sérüléseket is, pl. gyomfésülést követően.
  • Széles spektrumú, tartós (horizontális típusú) rezisztencia a legfontosabb patogénekkel szemben. Morfológiailag (magas szár, kemény mag, vastag toklász stb.) is legyen alkalmas a nagymérvű fertőzések kivédésére, és genetikailag elég heterogén ahhoz, hogy a járványszerű fertőzések elkerülhetők legyenek.
  • Technológiai minőség, legyen szilárd szárú, mivel szárszilárdító szerek nem alkalmazhatók, érése legyen egyöntetű, a betakarítási veszteségek csökkentésére stb.
  • Általános követelmény a kíváló minőség, magas beltartalmi érték, speciális kíváló íz, és a természetes úton történő eltarthatóság.
  • Funkcionális diverzitás. Funkcionális diverzitás alatt a termék, illetve a növény több irányú felhasználhatóságát értjük. Az ökológiai termelési rendszerben felértékelődik a teljes biomassza, és főleg „kevert” farmok esetében a teljes növény felhasználásra kerül (nincs hulladék).
  • Nem utolsó sorban legyen eladható, piacképes fajta, elégítse ki a fogyasztói igényeket.

A fenti felsorolásból látható, hogy már az általános követelményrendszer is igen komplex, megfelelő fajtavizsgálat hiányában ezt kielégítő fajta kiválasztása nehezen elképzelhető. Pályázati munkánk során ezért kidolgoztuk azt a minimális kísérleti feltételrendszert, és vizsgálati módszert, melynek keretében egy-egy adott faj esetében kiválaszthatók az adott tájkörzetben termesztésre javasolható fajták.

A fajtavizsgálat feltételrendszere a következő:

1. A kísérleteket tanúsított, a Biokontroll Hungária Kht. alap-feltételrendszere követelményeinek megfelelően kezelt területen kell végezni.

2. A kísérletek során semmilyen trágyázás, vagy készítményekkel történő kezelés nem engedélyezett (ez a tilalom vonatkozik azokra a készítményekre is, melyeket egyébként az organikus gazdálkodásban alkalmazni lehet).

3. A kísérleti idő nem lehet rövidebb 3 évnél.

4. A kísérleteket az értékelhetőség érdekében 3 ismétléses véletlen blokk elrendezésű kísérletekben kell végezni, legalább 4 helyen.

5. Előveteményként az adott klimatikus zóna gazdálkodásában legjobban jellemző előveteményt (vetésforgót) kell alkalmazni.

6. Az összehasonlítás alapját (standard fajta) az organikus gazdálkodásban bevált, és elterjedt konvencionális nemesítésből származó fajta képezi.

7. A teljes kísérletsorozatban azonos művelés.

8. A legalább 3 éves kísérletsorozat végeredménye alapján a fajtaválasztás elsősorban a termésstabilitás, illetve a minőségi követelmények alapján történjen.

9. Az egyes fajok tesztje során azokat a tulajdonságokat kell elsődlegesen vizsgálni, melyek az adott faj esetében az organikus fajtákkal szemben támasztott minimális követelményrendszerben rögzítettek (l. táblázat).

 

Kalászos gabona

1. Gabonalisztharmat (Blumeria graminis). Ez a kórokozó évente megjelenik a gabona-állományokban. Megkövetelt rezisztenciaszint: Mérsékelten rezisztens (2).

2. Levélrozsda (Puccinia recondita). Ez a kórokozó az utóbbi években rendszeresen károsította a hazai gabonavetéseket. Megkövetelt rezisztenciaszint: Mérsékelten rezisztens (2).

3. Sárgarozsda (Puccinia striiformis). Ez a növénybetegség hazánkban meglehetősen ritkán és rapszodikusan jelenik meg. Megkövetelendő rezisztenciaszint: Közepesen fogékony (3).

4. Fuzáriózis (Fusarium spp.). A gabonákat károsító Fusarium fajok (különös tekintettel a leg-veszedelmesebb, hírhedten toxintermelő F. graminearum és F. culmorum fajokra) közön-séges tagjai a hazai mikroflórának. Ellenük a kalászokat biotermesztés során nem lehet vegyszerekkel megvédeni. A rezisztencianemesítés e gombák ellen nehéz, lassú folyamat. Az általuk termelt mikotoxinok a terményt eladhatatlanná teszik. Megkövetelendő rezisztenciaszint: Közepesen fogékony (3).

5. Sárga levélfoltosság (Drechslera triticirepentis). Ez a kórokozó nagyon csapadék- és mono-kultúra kedvelő. Gyakori faj a hazai mikroflórában, bár aszályos években alig jelentkezik. Megkövetelt rezisztenciaszint: Közepesen fogékony (3).

6. Hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres). A kórokozó minden évben jelentkezik a hazai árpaföldeken, nedvesebb évjáratokban fogékony fajtákon komolyabb károkat okoz. Megkövetelt rezisztenciaszint: Mérsékelten rezisztens (2).

7. Árpa levélcsíkoltság (Drechslera graminea). A levélcsíkosság kórokozója az őszi árpán fogékony fajta esetében számottevő kárt okozhat. Megkövetelt rezisztenciaszint: Rezisztens (1).

8. Zab rozsda (Puccinia coronifera). Ez a kórokozó meglehetősen rapszodikusan jelentkezik a zabállományokban. Megkövetelt rezisztenciaszint: Közepesen fogékony (3).

9. Por- és kőüszög gombák (Ustilago spp., Tilletia spp.). E kórokozók jelentősége a hagyo-mányos gazdálkodásban törvényben kötelezően előírt csávázás miatt gyakorlatilag megszűnt. Mivel biotermesztésben ez nem lehetséges, e kórokozók fokozatos elterjedése várható. Megkövetelt rezisztenciaszint: Közepesen fogékony (3).

Napraforgó

1. Napraforgó peronoszpóra (Plasmopara halstedii). Ökológiai termesztésben nem ismere-tes hatékony csávázási eljárás, ezért a rezisztencia szerepe kiemelkedően fontos! (Az agrotechnikai védekezési módok közül a 4-5 éves vetésforgó sem nyújt kielégítő védelmet a talajból kiinduló fertőzésekkel szemben.) Megkövetelt rezisztenciaszint: Rezisztens (1).

2. Fehérpenészes szár- és tányérrothadás (Sclerotinia sclerotiorum). A napraforgó egyik leggyakrabban károsító, kiemelten fontos betegsége. Megkövetelt rezisztenciaszint (legalább): Közepesen fogékony (3) a szártő-rothadásos betegségforma ellen kívánatosabb a mérsékelten rezisztens (2) minősítés.

3. Diaportés szárfoltosság és -korhadás (Diaporthe helianthi). Több mint 2 évtizede jelent meg Magyarországon, azóta a kultúra egyik fontos betegségének számít. Legutóbbi járványos fellépésekor (l997) gyakorlatilag megfeleződött az országos termésátlag. Megkövetelt rezisztenciaszint: Közepesen fogékony (3).

4. Makrofominás szártőkorhadás és -hervadás (Macrophomina phaseolina). A meleg-igényes kórokozó az utóbbi évtizedekben gyakori vámszedője a napraforgótermesztésnek hazánkban (kényszerérés, 1000 kaszattömeg csökkenése). Agrotechnikai védelem: különös figyelemmel kell lenni a vetésforgóra és az előveteményekre, mivel a kukorica és sok kétszikű növényfaj gazdanövénye! Megkövetelt rezisztenciaszint: Közepesen fogékony (3).

Burgonya

1. Leromlást okozó vírus betegségek (PLRV, PVY). Magyarországon gyakran okoznak járványos megbetegedéseket, a vírusos leromlás miatt 30-40%-os termésveszteség is bekövetkezhet. Ökológiai termesztésben a levéltetű-vektorok ellen a hatékony védekezés kérdéses. Megkövetelt rezisztenciaszint: PLRV-vel szemben rezisztens (1), vagy mérsékelten rezisztens (2); PVY-nal szemben immúnis (I), vagy rezisztens (1).

2. Burgonyavész (Phytophthora infestans). Az új, komplex virulenciájú rasszok széleskörű elterjedése a vertikális rezisztenciát sebezhetővé tette, ezért ökológiai termesztésben előtérbe kell kerüljenek a magas horizontális ellenállóságot, szántóföldi rezisztenciát mutató fajták. Megkövetelt rezisztenciaszint: Közepes (3) szántóföldi rezisztencia a lombozaton és a gumón egyaránt, de kívánatosabb a rezisztens (1) vagy mérsékelten rezisztens (2) minősítésű lombozat.

3. Közönséges varasodás (Streptomyces scabies) Általánosan elterjedt talajlakó kórokozó, ellene a genetikai (a fajta rezisztenciája) és agrotechnikai (gumókötéskori öntözés) védekezés kombinációja adhat kielégítő eredményt. Megkövetelt rezisztenciaszint: Mérsékelten rezisztens (2), szántóföldi rezisztencia gumókon.

4. Gombás és baktériumos gumórothadások (Fusarium spp., Phytophthora infestans, Alternaria solani, Erwinia spp.). Évjárattól függő a kártételük, száraz évjáratban a fuzáriumos-, nedves években pedig a fitoftórás, és ervíniás gumórothadás a meghatározó. Megkövetelt rezisztenciaszint: Közepes (3) szántóföldi rezisztencia.

5. Cisztaképző fonálférgek (Globodera rostochiensis, G. pallida). Karantén státuszú, de terjedő félben lévő kártevők. Jelentős termésveszteséget és minőségromlást okozhatnak. A talajokat évtizedekre megfertőzhetik, lehetetlenné téve a fogékony fajták termesztését. fontos védekezési lehetőség a behurcolás megakadályozása és a négyévenkénti vetésváltás betartása. A G. rostochiensis fajjal szemben a modern fajták rezisztensek, a G. pallidaval szembeni rezisztencianemesítés nem megoldott. Megkövetelt rezisztenciaszint: G. rosto-chiensisszel szemben rezisztens (1).

Száraz borsó

1. Fuzáriumos hervadás (Fusarium oxysporum f.sp. pisi). A betegséggel szemben csak a genetikai védekezés lehet hatékony, ezért a rezisztencia megléte alapvető feltétele a biotermesztésre szánt fajták állami elismerésének is. Megkövetelt rezisztenciaszint: Rezisztens (1).

2. Borsó lisztharmat (Erysiphe pisi). Általában a tenyészidőszak vége felé hatalmasodik el a betegség, különösen a hosszú tenyészidejű fajtákon és a száraz borsókon gyakoriak a súlyos (lomb és/vagy hüvely) fertőzések. Megkövetelt rezisztenciaszint: Közepesen fogékony (3).

3. Borsórozsda (Uromyces pisi). Járványos fertőzése a kutyatej fajok (Euphorbia spp.) mint köztes gazdák előfordulásához kötött. Megkövetelt rezisztenciaszint: Közepesen fogékony (3).

Ökológiai gazdálkodásban ajánlható fajtákkal szembeni támasztott rezisztencia követelmények

A táblázatban azokra a fajokra mutatunk be példát, melyek tételes vizsgálata a pályázatban szerepelt. A felsorolt tulajdonságok tartalmazzák mindazokat a szempontokat, melyek alapján a termesztés sikeressége, illetve a piacképesség szempontjából meghatározók, így a fajtaválasztás nem egyoldalú, és a piaci szereplők mindegyikének igényét tükrözi.

A fajták minőségén és teljesítő képességén túl a biogazdálkodásban számos olyan tulajdonságot is alapvető fontossággal figyelembe kell venni, mely komoly piaci kockázatot hordoz magában. Ezek közül kiemelkedik a betegségellenálló képesség, mely termés- és minőségcsökkentő hatása mellett a termék piaci értékét is közvetlenül érinti. Számos kórokozó termel különböző toxinokat, ezért ezekkel a kórokozókkal szembeni rezisztencia vizsgálata kötelező, és csak olyan fajták termeszthetők az ökológiai gazdálkodásban, melyek a minimális követelményrendszert teljesítik. A fajtaválasztás során ezért csak olyan fajta vehető figyelembe, mely megfelel az előbbieknek, még abban az esetben is, ha a táblázat szempontjait figyelembe véve a legjobbnak bizonyul. A rezisztencia követelményeket a vizsgált fajok esetében mutatjuk be:

A felsorolásból jól látható, hogy általában igen magasak a rezisztencia követelmények, de az egyszerű felsorolásból nem látható az a tény, hogy az ökogazdálkodásban általában azok a fajták jelentenek gazdasági előnyt, melyek számos betegséggel szemben egyszerre mutatnak ellenálló képességet. Számos betegség ellen agrotechnikai módszerekkel is védekezhetünk, de ez nem csökkenti a genetikai rezisztencia szerepét.

A gazdálkodók számára igazán nagy segítséget az nyújthat, ha a szakemberekkel közösen, tájkísérletekre alapozva választhatják ki azokat a fajtákat, melyek sikerrel kecsegtetnek gazdálkodási egységeikben. A pályázat keretében elvégzett vizsgálatok ehhez kívánnak segítséget nyújtani, egyszerre szolgáltatva a vizsgálati szempontokat és a háttérben lévő szakmai ismereteket. Folyóiratunk következő számaiban a fajonkénti tételes vizsgálatok eredményeiről tájékoztatjuk az érdeklődőket.

Kovács Géza

Vissza
Design: Mihalec Hedvig 2006.