A biohal-termelés alapelvei és feltételrendszere

Annak ellenére, hogy a világ ökotermelésében már több éve megjelent ágazat a haltermelés, az Európai Unió tagállamaiban és hazánkban sem létezik hatályos rendelet mely az előállítás feltételeit szabályozná.

Munkájuk eredményeképpen elkészült a biohal termelés feltételrendszere, ami első lépése lehet a hazai bio-akvakultúra feltételrendszerei kimunkálásának is.

A biohal termelés során az alábbi alapelveket kell figyelembe venni:

• vizes élőhelyek védelme (természetvédelmi alapelv);
• a biodiverzitás megőrzése (ökológiai alapelv);
• fenntartható gazdálkodás kialakítása (ökonómiai alapelv);
• a víz, a táplálékok, a tápanyagok, a termelésre és tenyésztésre szánt élőlények rendszeres ellenőrzése (biomonitoring) (minőségbiztosítás és ellenőrzés alapelve);
• az állatok tartása, nevelése és tenyésztése során a természetes vagy természet közeli környezet kialakítása és fenntartása (állatvédelmi és állatjóléti alapelv);
• a tenyésztés és termelés során az allochton (tavon kívülről származó) szennyezések meg-akadályozása (környezetvédelmi alapelv);
• a tenyésztés és termelés során ökológiai termelésből származó anyagok felhasználása, csak természetes szerek felhasználása tókezelésekre és gyógyászati célokra (ökológiai gazdálkodás klasszikus alapelve).

Mindezek alapján fontos megállapítani, hogy a természetes vízi (halászott), nem tenyésztett hal, valamint az ún. extenzív halgazdálkodás során előállított hal bioterméknek nem minősíthető, ökológiai jelöléssel forgalomba nem hozható.

A biohal termelés feltételrendszerét kidolgozó „csapat” arra törekedett, hogy – figyelembe véve az export lehetőségeket is – a nemzetközi standardokhoz, direktívákhoz igazodó, de a hazai haltermelés hagyományait és berendezkedését szem előtt tartó korrekt, elfogadható és betartható saját előírásrendszert alkosson, melynek legfontosabb ismérveit az alábbiakban ismertetjük.

A legfontosabb általános feltételek, hogy a halak csak olyan földből készült vagy lebegő, merülő határolókkal elválasztott tavakban tenyészthetők, melyeket nem kemizált természetes területek határolnak, és ahol megakadályozható, hogy az adott vízgyűjtő területről a felszíni vizek szennyeződéseket moshassanak be a vízbe. A szokványos mezőgazdasági területektől a szükséges izoláció (pl. völgyzárógátas tórendszereknél) legalább 500 m egybefüggő növényzettel borított terület, abban az esetben ha a vízfelület felé 5%-nál nagyobb lejtésű a terület, akkor 700 m ez a távolság. Biztosítani kell, hogy a tenyésztett halak ne juthassanak ki a rendszerből, és az ellenőrzésben lévő halfajok vadon élő példányai ne juthassanak be a gazdaság vizeibe. A halgazdaságba kerülő mezőgazdasági eredetű anyagoknak (takarmány, szaporító-anyag, takarmány-hal stb.) ellenőrzött ökológiai gazdaságból származóknak kell lenniük, kivéve az engedélyezett eltéréseket. A termelés során nem alkalmazhatók szintetikus műtrágyák és egyéb szintetikus anyagok, illetve GMO szervezetek és azok termékei, származékai.

Biohalak Szomor Dezső apaji gazdaságában

A szokványos halastavakat át lehet állítani, amely során két követelményt kell kielégíteni. Egyrészt a tavat (terület) kell átállítani (első alkalommal csak), amelynek időtartama 2 év, másrészt a szokványos gazdaságból származó ivadéknak is át kell állni, amely során vagy az átlag testtömeg-gyarapodás utolsó 90%-ának kell ökológiai körülmények között megvalósulnia, vagy a hal teljes élettartama utolsó 2/3-ának kell az előírásoknak maradéktalanul megfelelő körülmények között eltelnie. Ez az időtartam azonban semmiképpen nem lehet egy évnél rövidebb.

Az ökológiai halgazdálkodás során is engedélyezett a párhuzamos gazdálkodás (ökológiai és nem ökológiai haltenyésztés is folyik azonos gazdaságban). Ez esetben azonban feltétlenül szükséges a két egység megbízható, és a gazdálkodás minden területére kiterjedő, nyomon követhető szét-választása, a dokumentáció külön vezetése (kihelyezés, takarmányozás, tótrágyázás, raktározás, lehalászás). A halszaporításban csak a természetes módszer a megengedett. Az ivadéknak ökológiai gazdaságból kell származnia, mely lehet saját természetes szaporulat vagy más ökológiai gazda-ságból történő beszerzés. Amennyiben ivadék nem szerezhető be ökológiai halgazdaságból, akkor származhat szokványos gazdaságból, ha a táplálkozó lárva vagy előnevelt ivadék nem érte még el a 30 napos kort. Ezt az eltérést azonban a Biokontroll Hungária Kht.-nak előzetesen engedélyeznie kell.

A szülőpároknak (anyahalak) ökológiai-halgazdaságból kell származniuk, illetve legalább egy éve ökológiai körülmények között kell élniük

A vízminőségnek meg kell felelni az ökológiai vízminőség szerinti jó kategóriának (MSZ 12749). A tó felületének legalább 5%-át, vagy a partszegély legalább 20%-át egy legalább 1,5 m széles partszegély, vagy a ponty esetében legalább 30%-át egy legalább 2 m széles part menti nádas, és egyéb vízinövény vegetáció borítsa, amelynek karbantartása csak mechanikai, illetve biológiai eszközökkel végezhető.

A tavi ökológiai halgazdaságban tartott halfajok népesítési sűrűsége – a megfelelő oxigén és táplálékellátottság biztosítása mellett – 1 m-es átlagos vízmélységre számítottan a ponty esetében 3000 db/ha egynyaras (P1), vagy 600 db/ha kétnyaras (P2) egyed helyezhető ki.

Ezen felül telepíthető még polikultúrás népesítésben – a tó természetes táplálékbázisára épülő – ragadozó és növényevő halállomány.

A halgazdaságban az összes táplálóanyag-igény legalább 50%-át a természetes hozam képezze. A tó tápanyag-utánpótlására ökológiai, vagy extenzív állattartásból származó istállótrágyát lehet használni, valamint egyéb ökológiai eredetű növényi termékeket és/vagy ásványi termékeket. A felsoroltakkal bevitt N hatóanyag mennyisége legfeljebb 40 kg/ha lehet évenként.

A teljes takarmány 90%-ának ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból kell származnia, amely átállási is lehet, a maradék 10% pedig szokványos gazdaságból is származhat. (A Bio Suisse és a Soil Association védjegyezését kizárhatja a szokványos eredetű takarmány alkalmazása, de ebben az esetben is lehet átállási takarmányt etetni, legfeljebb 30%-nyit – saját előállítású átállási takarmány esetén 60%-ot). Az említett arányokat éves szinten és a takarmányok szárazanyag tartalmára vetítetten kell figyelembe venni. A takarmánynak meg kell felelnie a takarmányokra, takarmány-kiegészítőkre, összetett takarmányokra vonatkozó jogszabályoknak, és nem tartalmazhatnak a Biokontroll Hungária Kht. Alap-feltételrendszerének I. mellékletének C) és D) pontjában nem szereplő alkotókat.

A betegségmegelőzés és állategészségügyi előírásai közül engedélyezettek a természetes fizikai eljárások (pl. a tavak részbeni kiszárítása, átfagyasztása); szervetlen összetételű, nem toxikus anyagok használata (pl. a hidrogénperoxid, a közönséges só, a mész, az égetett mész, nátrium hipoklorit stb.); a természetben meglévő szerves összetételű nem toxikus anyagok használata (pl.a citromsav, a hangyasav, az alkohol stb.); a természetben meglévő növényi kivonatok, homeopátiás készítmények, anyagok; csontliszt.

Kiemelt jelentősége van a megelőző intézkedéseknek, kezeléseknek, ilyenek a szükséges vízkezelések (szűrés, fertőtlenítés, plankton-szelekció mész és rézoxid felhasználásával, plankton-oltás), továbbá a megfelelő faj kiválasztása, az optimális állatsűrűség tartása és táplálása, valamint a sós fürdetés. Valamennyi kezelés esetén pontos dokumentációt kell készíteni.

Lehalászáskor az alkalmazott halászati eszközöknek, eljárásoknak a stressz minimalizálására kell törekedni, és a halakkal érintkező eszközöket a halászat előtt meg kell nedvesíteni, hogy sérülést ne okozzanak.

Élő állatok szállításakor a szállítási szabályokat kell betartani, melyek az állományűrűséget a vízhőmérséklet függvényében határozzák meg.

A halak teleltetésére szolgáló tavak kezelésére vonatkozó szabályok megegyeznek a termelő tavak kezelésére vonatkozó általános előírásokkal.

A biohal termelés mellett a biohal-feldolgozásnak is speciális szabályai vannak a HACCP mellett.

Dr. Körmendi Sándor
– Miklay Gábor

Vissza