A főhordás előtt

Az igen enyhe télen a fiasítás általában már januárban erőteljesen megkezdődött, így a kora tavaszi fogyasztás a szokásosnál több élelmet igényelt. A változatos és sokszor szeszélyes áprilisi időjárásban is segíthetjük a méhcsaládokat.

Időben elhúzódva virágoznak a gyümölcsfák, majd az őszi káposztarepce következhet. Ne feledkezzünk meg a lépkészlet megújításáról sem, jó időben az erősebb családok fiatal méhei szívesen és gyorsan építik ki a műlépeket. Természetesen még csak óvatosan, a széleken kezdjük, a fészek közepét ne hűtsük le.

A tavaszi méhlegelő kockázatos is lehet, mivel pl. az erős illatú repcén rossz időben sok kijáró méh eshet áldozatul. A vándorlás, letelepedés szabályait tartsuk be.

Az idejében érkező repcenektár jól fejlesztheti a családot – sok esetben pörgetést is jelenthet –, a kései viszont ronthatja az akác minőségét. Hasonló a helyzet a fehér mustár akácvirágzás alatti vonzó hatásával. Szerencsés esetben a gyümölcs, a som, kökény is jól mézelhet, így az akác kezdetén szükséges a tisztító pörgetés különösen a fekvő kaptártípusban. A tisztító pörgetésnél minden mézes lépet vegyünk el, mivel a vegyes származású mézek már kis mennyiségben is ronthatják az akác, mint fajtaméz minőségét, tisztaságát.

Figyeljünk az atkára is! A varroa atkák 85%-a nem látható, mert a fedett fiasításban vannak, míg a kifejlett méheken csak a 15% található. A dolgozó- és a herefiasítást összehasonlítva kiderült, hogy az atka 80%-ban a herefiasítást uralja. Tehát, ha a dolgozókon megkapaszkodott atkákat látunk, vagy ha a méhek csökevényes szárnyakkal kelnek ki, ill. a herefiasítás felnyitásakor atkákra bukkanunk, ezek már az erős fertőzöttség jelei.

Az atka elleni harcban tehát az atka létszámának folyamatos nyomon követése és annak technikai megoldása nagyon fontos. Mivel a tavasszal meglévő 10 atkából a nyári időszak alatt több mint 1000 atka lesz, már áprilistól ajánlott a lehullott atkák számát néhány ún. teszt családban ellenőrizni.

Az atka elleni harcban a természetbarát megelőzés, ill. védekezés egyik módja a herefiasítás atkacsapdaként történő működtetése, amelyet két hetes időkülönbséggel meg kell ismételni. A már befedett herés lépet ki kell vágni, hogy a méhanyát újabb herepetézésre késztessük és a herefiasítás továbbra is az atkanőstények számára folyamatosan vonzó hatásával rendelkezésre álljon.

A méz minőségről és a hitelességről. Napjaink minőségügyet érintő híradásaiban gyakran hallunk a termékek eredetiségéről és tisztaságáról, ami a méz esetében is nagyon fontos, hiszen ősi, természetes édesítőszernek számít. Hivatalos megfogalmazás szerint, a méz a mézelő méhek (Apis mellifera L.) által a növényi nektárból vagy élő növényi részek nedvéből, illetve növényi nedveket szívó rovarok által az élő növényi részek kiválasztott anyagából gyűjtött természetes édes anyag, amelyet a méhek begyűjtenek, saját anyagaik hozzáadásával átalakítanak, raktároznak, dehidratálnak, és lépekben érlelnek, majd tárolnak.

A méz elsődlegesen különféle cukrokból, túlnyomórészt fruktózból és glükózból, valamint egyéb anyagokból (szerves savak, enzimek és a begyűjtött mézben lévő szilárd részecskék) áll.

A méz színe a csaknem színtelentől a sötétbarnáig terjed, állaga folyékony, sűrű vagy részben folyó, illetve egészen kristályos is lehet, íze és aromája igen változatos, növényi eredettől függő.

A Magyar Élelmiszerkönyv (Codex Alimentarius Hungaricus) mézre vonatkozó fejezetét és az EU méz rendeletét néhány éve frissítették. Az összetételi követelmény szerint a fogyasztói forgalomba kerülő mézhez más élelmiszer (beleértve az élelmiszer-adalékokat is), vagy egyéb anyag nem adható. A méznek – amennyire csak lehetséges – az összetételétől idegen szerves vagy szervetlen anyagoktól mentesnek kell lennie. Sütő-főző méz kivételével a méznek nem lehet idegen íze vagy zamata, erjedése nem kezdődhetett meg, nem lehet mesterségesen megváltoztatott savtartalmú, továbbá nem melegíthető olyan módon, hogy a természetes enzimek elpusztuljanak, vagy jelentős mértékben inaktiválódjanak benne. Az ún. szűrt – filtrált – méz kivételével sem pollen, sem pedig egyéb természetes alkotóeleme nem távolítható el a mézből, kivéve, ha ez az idegen eredetű szerves és szervetlen anyagok eltávolításának elkerülhetetlen következménye.

A minőségi követelmények szerint a hazai mézek nedvességtartalma legfeljebb 20% lehet.

Az engedélyezett HMF érték – ami melegítés hatására jön létre – a rendelet módosítása során a felére, 40 mg/kg-ra csökkent. A fruktóz a felmelegített méz savas közegében könnyen bomlásnak indul miközben fokozatosan növekvő mennyiségű HMF (hidroxi-metil-furfurol) keletkezik, ami a méz színének sötétedését, az illat és íz változását okozza. A friss mézben nem mutatható ki. A méz hosszabb ideig napon történő tárolása, valamint szakszerűtlen felmelegítése elősegíti a HMF termelődését.

A diasztáz a méhek garatmirigy váladékából származó enzim mézben található mennyiségét jelző minőségi mutató. Az alacsony diasztázszám, pl. túlzott hőkezelésre vagy hamisításra utalhat, aminek legkisebb értéke 8. A méz eredetiség-vizsgálatánál fontos tényező a virágpor, ill. -féleségek fajtája, és azok aránya. A vizsgálattal a méz földrajzi/botanikai eredete állapítható meg. A finom szűrőket mellőzni kell, mert azok a virágport nem engedik át és így a méz eredete nem lenne igazolható.

Érzékeny kérdés a méhek etetése, ami a hordástalan időszakokban a méhészeti technológia szerves része. A helyes méhészkedési gyakorlat biztosítja, hogy a méhek etetésére szánt anyag ne kerüljön a fogyasztó mézébe. A nektárhordás alatti időszakban történő etetés és helytelen mézkezelés azonban hamisításra utalhat. Szigorú minőségellenőrzéssel, az analitika segítségével több módszer áll rendelkezésre a méz eredetiségének a vizsgálatára.

Az ökológiai méhészetekben a hordástalan időszakban (késő ősz, kora tavasz) saját mézes lépeket, ill. ökológiai termesztésből származó cukrot kaphatnak a méhcsaládok.

Szalai Dániel

Vissza