Miért nem csak a gyűjtött növényekről szólunk?

A vadontermő növények gyűjtése az ökológiai gazdálkodás speciális területe, mert ha igazolható hogy a gyűjtőhely nem szennyezett, valamint a használatbavételt megelőző három évben kezelés tiltott készítménnyel (pl. erdészeti kártevők elleni védekezés) nem történt, akkor a növénytermesztésben előírt átállási időktől eltekinthetünk.

A begyűjtött termék gyorsan ökológiai jelöléssel forgalmazható, ha minden egyéb jogszabályban leírt kritériumnak megfelel. A „vadontermő” alatt elsősorban a „drogok” alapanyagaira, azaz a gyógynövényekre gondolunk, pedig nem csak ezek tartoznak ide, hanem a vadontermő fűszer-növények, gyümölcsök, gombák és a belőlük készült termékek (szárítmány, lekvár, pálinka stb.) is.

Begyűjtés végezhető nem csupán vadon, azaz a természetes termőhelyen, hanem pl. ökológiai szántókon, ültetvényekben, gyepeken, ahol tenyészhetnek olyan növények is, amelyeket nem vetettünk vagy ültettünk. Egyes „gyomnövények” például ehetőek (tyúkhúr, kövérporcsin), vagy gyógyító hatással bírnak (pl. pásztortáska, nadálytő, gyermekláncfű stb.).

Egyes drogok pedig a termesztett növények „melléktermékei”: pl. kukoricabajusz, babhéj, málna- és szederlevél, diólevél, egyes dísznövények alkalmi gyógyírek, és a hasznos rovarok támogatói, s mindenképpen helyük kell hogy legyen a kertben, már csak a szépségük miatt is (körömvirág, kasvirág, mentafajok stb.).

Vannak olyan gyógynövények is, amelyeket vadontermőként ismerünk, de termesztésük esetleg eredményesebb lehet mint a begyűjtésük (pl. kamilla, bodza stb.). Vannak olyanok is, melyeket a faj érzékenysége miatt nehézkes termesztésbe vonni (pl. orbáncfű).

A „Biokultúra” újság olvasói évek során hiteles tájékoztatásban részesülhettek a gyógynövények jelentőségéről, felhasználásáról. Érzékelhették, hogy a gyógynövényekre – elvileg – teljes mértékben jellemző kellene hogy legyen a „bio” jelző. Igazán a hivatalos úton forgalomba kerülő gyógynövények, ill. szárított részeik, a teadrogok semmiféle egészséget károsító vegyületet vagy biológiai úton, mesterségesen benne képződő, merőben új, ártalmas anyagot nem tartalmazhatnak, hiszen a cél éppen a betegség megszűntetése vagy megelőzése. Sorozatunkban újra megközelítjük a kérdéskört, remélve, hogy szerzőnk sok évtizedes tapasztalata minden kedves olvasónak hasznára válhat.

Mint láthatjuk a téma szerteágazó, önmagában is kitölthetne több rovatot, de szorosan véve sem foglalkozhat csupán a vadontermő növények és a jó növénygyűjtés gyakorlatának bemutatásával, hanem annál inkább kiterjedten a hozzá kapcsolódó felhasználási területekkel, melyek más szakterületekhez kapcsolódnak. Miért van szükség komplex szemléletre a biokultúra művelőinek és a biotermékek fogyasztóinak? Jól tudja az olvasó, hogy a gyors profitszerzés érdekében egyes cégek növényvédő szerekkel szennyezik a környezetet vagy transzgénikus technika alkalmazásával csökkentik a termesztett növények (persze más élőlények) genetikai változatosságát. Ehhez még hozzájárul a divatba jött bioenergia-ültetvények monotonitása és nem egyszer, értékes, hazai erdőink válogatás nélküli kirablása, tölgyesek és bükkösök tarra vágása és a faanyag hőerőművekben való elégetése „megújuló” energiaforrásként. Lassan áldozatul esnek azok az értékes gyógynövény-lelőhelyek, amelyek a vegyszer-szennyeződéstől mentes ártéri erdőkben, cserjésekben találhatók.

Tervezett sorozatunkban szó lesz a hiteles és egyértelmű gyógynövény nevekről, a népi orvoslás tapasztalatairól (füves könyvektől a mai, sokszor nem is ellenőrzött, „multilevel”-terjesztésű gyógy-növény-termékek használatáig), de tárgyaljuk a növényi anyagcsere sajátosságait, a hatóanyagok képződését és ökológiai szerepét (pl. allelopátia, biokertészet fitokémiai alapjai), sorra vesszük a vadon termő, védendő és termesztett gyógynövényeket, kitérve alkalmazásukra, gyűjtési vagy termesztési tudnivalóikra. Mindig szem előtt tartjuk a „biológiai” szemléletet előtérbe helyező ökológiai tudatosságot.

Tervezzük bemutatni a vadontermők begyűjtésének történelmi hagyományait, társadalmi hátterét - szerepüket a foglalkoztatásban és a vidékfejlesztésben. Alapvetően fontos, új ismereteket kívánunk nyújtani a gyógynövények minősítéséről, fitokémiai értékeléséről, az ipari gyógynövények kutatásáról és feldolgozásáról, a hazai „biodrogok” piaci lehetőségeiről – nehézségek, sikerek és kudarcok bemutatásával.

Beszámolunk a vegyszerekkel szemben mára ismét elfogadott alternatívát jelentő fitoterápiáról, aromaterápiáról és homeopátiáról, az ember, a háziállatok és növények gyógyításának legfontosabb területeiről, a növénytársítási tapasztalatokról. Szeretnénk, ha a tisztelt Olvasó új ismeretekkel gyarapíthatná tudását, és esetleges véleményével bennünket is gazdagítana, vagy további gondolkozásra késztetne!

Földi Mihály
rovatvezető
Prof. Dr. Szabó László Gyula
az MTA doktora

Vissza