Tanuljunk apáinktól

Gazdaságunk sövényei

Fehértói tanyánkon a lakóházunkat egyholdas – mintegy 6000 m2 területen – kert vette körül. Bekerí-tését elsősorban a házi- és vadállatok kártételének elkerülése indokolta. Az időjárás, a szelek ellen a drótkerítésen kívül húzódó négy sorban hármas kötésben ültetett akácfasor védett. Ennek a szél-védelmen kívül méhlegelőként is szerepe jutott. Számomra lehetőséget adott, hogy a már karvastag-ságú törzseket oszlopként használva, kukorica-izikből, fűből, szalmából saját házat építsek nyárra.

A drótkerítésen belül „krisztustövis” (Gleditsia triacanthos) lepényfa-tövise védte, metszéssel sövénnyé alakítva a kertet. Több mint száz évvel ezelőtt megjelent könyvből idézve: „...második évben az oldalhajtásokat nyesegetjük meg úgy, hogy alulról fölfelé haladva az oldalhajtás mindig jobban visszametszessék, ezáltal a sövény kúpalakot nyer, mert ha a sövényt csak amúgy egyenlően olló alá vennők, a legalsó hajtások csakhamar elszáradva annak alja csupasz és rút kinézésű lenne, amúgy pedig zöld pyramist formál…" Az elvénült sövényt tövön lebaltázni javasolja, minek következtében a gyökerekből új és erőteljes sarjak fognak kihajtani.

Az egyik biotermelő magvetéssel kívánta szaporítani a sövénynek szánt gledícsiát, de nem sikerült, mígnem citromos lében áztatta vetés előtt a magokat, amivel a kemény burok fellazulását érte el, és így sikerült helyre vetve kialakítani a sövényt.

Dr. Farkas Mihály sövénytelepítésre még javasolja a fanzárt (ördögcérna, Lycium europeum), ez a növény gyengébb talajokon is gyors növésű tüskés bokrot ad, melyet gyökérsarjról vagy dugványokról szaporíthatunk, ezeket mindjárt állandó helyükre ültetjük márciusban, 5-7 cm távolságra egymástól.

Száraz, homokos agyagtalajon az édes eperfa (Morus alba) ültethető tartós sövénynek, magról szaporítjuk május elejével vagy pedig mindjárt gyümölcsérés alkalmával, jó porhanyós földbe sorokban elvetjük, s tavaszig nedvesen tartjuk. Tavasszal áttűzdeljük, harmadik-negyedik év tavaszán állandó helyére kiültetjük.

Tartós és áthatolhatatlan sövény alakítható ki a mezsgyék közkedvelt növényéből a kökényszilvából (Prunus spinosa). Gyökérsarjaival mindenfelé kitör, sajnos a hernyókat is rendkívül szaporítja, így kertek kerítéseként telepítése meggondolandó.

Agyagos talajban a galagonya (Crategus oxyacantha, C. laevigata) díszlik jól. A sövénynek való csemetéket érdemes magvetéssel szaporítani, 2-3 évi iskolázás után kiültetni.

A borbolya (Berberis vulgaris) borbogyós sóskafa. A 73 fajtából nálunk őshonos a közönséges borbolya amit még nyúlsomnak is neveznek, tüskés fájával és hajtásaival tartós és áthatolhatatlan sövényt képez. Magról és gyökérhajtásról egyaránt szaporítható.

Nedves agyagos talajon északi fekvésben a téli magyal (Ilex aquifolium) mindig zöld leveleivel, igen csinos áthatolhatatlan és tartós sövénynek nevelhető, csak az a kár, hogy lassan fejlődik s a neki kedvezőtlen (meszes vagy márgás) talajon hamar kivész. Szaporítása magról történik.

Dr. Győrffy Sándor Péter

Vissza