Biodiverzitás a biogazdálkodásban

Gondolatok és megfigyelések egy bioszőlészetben

A biodiverzitás divatos szó lett a médiákban, de valójában mit is takar? Hazánk egyik legnagyobb hatású ökológus kutatója, Juhász Nagy Pál szavaival élve: „az élő természet globális degradációja, elszegényesedése fenyeget.”

Az élőlények szűkebb-tágabb közösségeinek gazdagságát, változatosságának mértékét a diverzitás-vizsgálatok mutatják meg. Minél magasabb a diverzitás, a „sokféleség”, annál reménykeltőbb a helyzet az adott területen a külső káros hatásokkal szembeni védekezés, a természetközeliség, egyfajta alkalmazkodóképes stabilitás tekintetében. A diverzitás-vizsgálatok alanyai maguk is sokfélék lehetnek, általában a tápláléklánc kitüntetett helyén foglalnak helyet, ragadozók, ahol egy-egy faj előfordulása magában hordozza a prédaállatok és velük biocönózisbeli kapcsolattal rendelkező fajok széles körének előfordulását.

De alanyai lehetnek ezeknek a kutatásoknak egy-egy nagyobb élőlénycsoport jellemzően együtt előforduló (gyomfajok) vagy egy rendszertani csoportba tartozó (madarak) fajai is. A fajok megoszlásán és azok összehasonlító vizsgálatán alapuló diverzitás meghatározásán kívül alapvető jelentőségűek a térbeli struktúrák és a társulások egymásra-hatásának vizsgálatai is.

Elsődlegesen a természetes vagy természetközeli társulások, biocönózisok vizsgálata a cél, hogy összehasonlító adatokkal rendelkezzünk minden más (degradált, rontott, szennyezett) vizsgálati objektumhoz. Számos összehasonlító elemzés született azonban a hagyományos, integrált és biogazdálkodás diverzitás-értékeiről. Minden vizsgált rendszertani csoport, társulás esetében a biogazdálkodással gondozott ültetvényekben volt a legmagasabb a diverzitás.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért fontos a diverzitás egy olyan életközösségben, amelyet az ember mesterségesen hozott létre; mi a relevanciája egy olyan, (sajnos) egyedül gazdasági szempontú tevékenységkörben, mint a mezőgazdaság? Ahol – egyes „megszállott” másképp gondolkodók kivételével – édes mindegy, hogy a változatosság gyönyörködtet, hogy a diverzitás maga a szépség, a természetesség, a túlélés záloga nem csak biológiailag, hanem lelkileg is…

A diverzitás praktikus oldala a védelemben ragadható meg: a Badacsonyi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet 2003. évi felmérése alapján 50 rügy átlagában szőlőfajtától függően 10-210 ragadozó atka (Phytoseiidae sp.) elegendő volt ahhoz, hogy atkaölőszerek használata nélkül visszaszoríthatók legyenek a fitofág atkák, nem is használtak atkaölőszereket.

A ragadozó atkafajok gazdagsága a záloga annak, hogy az ültetvényekben megtakaríthatók az atkaölőszerek és azok kijuttatásának költségei. Saját gazdaságunkban 1997 óta nem használunk (előtte 5 évig feltehetően szintén nem használtak, míg bizonytalan volt a terület gondozása) atkaölő szereket. Ezt a szerencsés állapotot (a ragadozó atkafajok megfelelő előfordulási arányát) mesterségesen is elő lehet idézni, többek között a Badacsonyi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet is foglalkozik kihelyezésükkel.

Jelenleg biogazdaságunk és a szentgyörgy-hegyi integrált szőlőültetvények futóbogár (Carabidae) társulásaival összehasonlító diverzitás-vizsgálatokat végez a Bakonyi Természettudományi Múzeum kutatója, Kutasi Csaba.

Jómagam holyva (Staphylinidae)* társulások diverzitását vizsgáltam a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén. A védett, természetes társulásokban mért eredményekkel összehasonlítva az ökológiai gazdálkodású szőlőterületeken előforduló fajokat; nem tudományos értékű, de igen kedvező tapasztalatokról adhatok számot. Fajgazdagságban a szőlőterületek nem maradnak el a Szentgyörgy-hegy cseres-tölgyes erdőtársulásától, de a fajok 70%-a nem állandó élettérként, hanem vadász-területként használja az ültetvényt, oda egyedenként vagy rajokban berepülve, periódikus előfordulás-ban, amely nagyban függ a mikroklimatikus viszonyoktól is. Az ültetvény kedvező ökológiai állapotát bizonyítja a ritka, ill. nagytestű repképtelen fajoknak az előfordulása.

A rovargazdagság, a ragadozó rovarok fajgazdagsága eredményeképp csak feromoncsapdákat használunk szőlőmolyok ellen, vegyszeres védekezésre még sosem volt szükség. Levélsodrók, cserebogárfajok és egyéb szőlőkárosító rovarok bár előfordulnak – érdemi kárt nem tudnak okozni. A levéltetveket fogyasztó katicabogarak és fátyolkák m2-enkénti egyedszáma az utóbbi 6 évben még egyre emelkedő tendenciát mutat, de itt is megfigyelhető a levéltetvek rajzásával egybeeső periodicitás.

A rovarkártevők visszaszorításában nagy szerepet játszanak a madarak is: a vegetációs időszakban az ültetvényben fészkelő madarak egy része territoriálisan eloszlik az ültetvényben, míg az azon kívül fészkelő fajok táplálékszerző területe átfedi egymást. A nyugalmi időszak legjelentősebb madár-társulása a vetési (domináns), kormos, dolmányos varjakból és csókákból összeálló vándorló társulás, a talajlakó kártevők (bagolylepke-hernyóktól a mezei pockokig) fogyasztói.

A Bakony területén 240 madárfaj él, a szentgyörgy-hegyi bioszőlőültetvényekben előforduló 90 madárfaj közül számos gyommagfogyasztó faj csaknem eltűnt a területről korábban. 11 ragadozó madárfaj látogatja a szőlőültetvényeket. A kétéltűek 6 faja – szaporodásukat mesterséges tavacska és a közeli természetes forrás segíti –, a hüllők 4 faja él a gazdaság területén.

A szőlőültetvények borítottsága jelentős tényező a diverzitás megőrzésében. A bioültetvény minden nyesedéke visszakerül a talajba (vessző, hajtás, zöldfürt, levél), de a tőközművelővel kiszakított gyom és a mikroteraszos részeken kaszált nyesedék is a területen marad, gazdag talajéletet biztosítva mind tápanyagai, mind nedvességmegőrző képessége révén. A mesterséges ültetvény, mint növénykultúra „egyoldalúságának” ellensúlyozására szolgálnak a területeinket körülvevő sövények, zöldfolyosók, füves területek, amelyek kiváló életteret nyújtanak azoknak a fajoknak is, amelyek ökológiai igényeinek egy részét a szőlőültetvény nem elégíti ki.

A diverzitás és a biogazdálkodás összefüggéseiben nem hagyható figyelmen kívül, hogy Európa szívében alig beszélhetünk antropogén hatásoktól mentes, természetes környezetről. Az itt kialakuló társulások nagy része másodlagos, harmadlagos biocönózis. A kultúrtáj is védelem alá kerül, sajátos fajtáival, rasszaival; kialakította saját „egyensúlyát”. A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban, a Szent-györgy-hegyen több ezer éve művelt terület a hegyláb. Itt már csak degradált, agresszív gyomfákból álló erdő tudná a területet „visszahódítani”, szegényebb diverzitással. Az azonban, hogy ez a védett kultúrtáj milyen módon művelt a legkevésbé sem mindegy.

Az utóbbi 100 évig mondhatni biogazdálkodás folyt a területen, hiszen nem használtak szintetikus vegyszereket; ha valamilyen módon meg kívánjuk őrizni a hagyományos kultúrtájainkat és az ott még létező társulásokat, erre természetvédelmi szempontból is a tudatos biogazdálkodás felelne meg.

Tudatosság alatt olyan tágabb tevékenységet felölelő munkát értek, ahol nem csupán a biogazdál-kodás tiltó és kötelező elemeit tartjuk be, hanem pozitív lépésekkel Pl. sövényt, fasort, magaskórós táblaszegélyt hozunk létre; hasznos mikroorganizmusokat, gyűrűsférgeket, ízeltlábúakat; odúkat, fészkelőhelyeket, ülőfákat, búvóhelyeket helyezünk ki; helyi és őshonos fajtákat választunk a diverzitás növelésére növénykultúránkban. Diverzifikáljuk magát a biogazdálkodást is: önmagunkért, hogy az önfenntartáshoz közelebb álló, a természet körforgásának megfelelő és minden tekintetben ellenállóbb gazdaságot hozzunk létre.

A „természet” segítsége ebben a munkában minimálisra csökken, ha teljesen mesterséges környezetben akarjuk a biogazdálkodást folytatni, mint például egy fóliaházban, ahol a termeszteni kívánt növények telepítésének és gondozásának megtervezésével azonos horderejű a „létrehozandó diverzitás”, a talajmikroorganizmusok, a gyógy-, porzó- és társnövények és hasznos ragadozó, beporzó szervezetek betelepítése.

Jelen cikkemben csupán érintőlegesen és néhány sarokpontot kiemelve kívántam a téma iránt a tisztelt gazdatársak és érdeklődők figyelmét felhívni és őket további elmélyedésre csábítani.

Szásziné dr. Horváth Henrietta PhD
Mezőgazdasági tudomány doktora
természetvédelmi szakmérnök
horvathh@hu.inter.net

*Zömében ragadozó, de szaprofita, fitofág, pollenfogyasztó fajok bogárcsaládja, szélsőségesen alkalmazkodott életmódú, talajközelben, talajban lakó rovarok.

Vissza