A virágoskúti példa

A termőföldtől az asztalig

Ifjabb Rózsa Péter virágoskúti gazdálkodó 1962-ben született. 1980-ban szerzett kertész szakmunkás bizonyítványt és érettségit Debrecen-Pallagon. Egy évig dolgozott érettségi után a tsz-ben. Az élete közben úgy alakult, hogy a gyakorlati munkában, a kertészetben ért el kiemelkedő eredményeket. 1981. december 3-án magángazdaságot alapított. Egyéni gazdálkodóból vállalkozó lett. 1993-ban a Zöldségtermelők Országos Szövetségének alapító és elnökségi tagja, majd 8 évig elnöke. Részt vállalt az OMMI munkájában is a fajtaminősítő tanács ülnökeként. 2001 óta családi kft.-vé váltak, Virágoskút Kertészeti Kft. lett a cég neve. Később lemondott valamennyi szakmai érdekvédelmi tisztségéről és teljesen a magángazdaság lett az élete. 1999 óta teljeskörű biogazdálkodó. Rózsa Péter mostanában a leendő kertészmérnököknek és dísznövénykertészeknek – meghívás alapján – egyetemi előadásokon ismerteti egyedileg kialakított kertészeti módszereit.

Csak kicsiben lehet jó minőségben

– Szinte stratégiai jelentőségűnek számít néhány éven belül a biztonságos élelmiszer-termelés. Balmazújváros mellett, Virágoskúton található a Virágoskút Kertészeti Kft., amely családi gazdaság. Tevékenységükkel jóval megelőzték a kort, amelyben élnek. Ifjabb Rózsa Pétert arra kértük, beszéljen egy kicsit a kezdetekről és arról, hogyan érte el a cége mai profilját: zöldségféléket termesztenek fóliás sátrakban és szabadföldön, illetve ezzel párhuzamosan extenzíven állatokat tartanak.
– Amikor érettségiztem, metszőollót kaptam az édesanyámtól. Amikor katona voltam, az eltávozásokat, a szabadságot arra használtam fel, hogy a szőlőbe mentem metszeni. Kezdetben szabadföldön dinnyét és káposztát termeltem, ezt árultam az út mentén, kerékpárral hordtam a piacra, ennek a bevételéből vettem motort és később egy Zsiguli típusú autót. A szabadföldön először locsolókannával öntöztem a káposztáimat. Fiatalabb éveimben még nagyon sok fizikai energiám volt. Később ástam egy kutat, aztán Csepel szivattyút állítottam üzembe. Mindig víz mellé telepedtem. Balmazújvárostól 17 kilométerre a Hortobágy folyó partján béreltem 3-4 aranykoronás földeket. A nyolcvanas években nem volt divat öntözni a dinnyét, mivel azt tartották, hogy rossz lesz tőle az íze. Mindig a növények életét próbáltam megérteni, kis túlzással „megtanultam paprikául”. Később építettem egy fóliasátrat, ahol virágpalántákat (például muskátlit) ültettem. 1992-ben vásároltam a földterületet, ahol jelenleg is működik a gazdaságom. A környezet már akkor jó adottságokkal rendelkezett, a földterületet körbefogta az erdő. Fogalmam se volt akkor még a biogazdálkodás mibenlétéről, de visszatekintve a múltra, ma tudom, hogy akkoriban valódi biológiai növényvédelmet folytattam.

Jelenleg 25 hektár földterülettel rendelkezünk, amelyből 6 hektár fóliás zöldség- és fűszernövény, 5 hektár erdő, 6 hektár gyep. A többi területen szántóföldi növényeket, takarmányt: kukoricát, közte babot és tököt, zabosbükkönyt, lucernát, csicsókát termelünk biodinamikus módszerekkel. Korábban szabadföldön termelt jégsalátát exportáltunk Finnországba, majd termeltünk Kapia paprikát, díszkáposztát, édes hagymát, mag nélküli dinnyét. Az eredmények fantasztikusak voltak: ezer-ezer mázsa dinnye és paprika termett egy-egy hektáron. A zöldség-gyümölcs érdekvédelmi szövetségnél kifejtett tevékenységem következtében számos európai és ázsiai országban jártam, még Kínában is. Tanulmányozhattam a külföldi kertészeti termelési szokásokat, és meg kell mondanom, nekünk magyaroknak nincs miért szégyenkeznünk.

„Megtanultam paprikául”

– Először időzzünk el a fóliás növénytermelésnél. Miket nevelnek mostanában fóliasátorban és a szabadföldön?

– A fő növényeink a padlizsán, a Kapia paprika, fehér paprika, cukkini, sárgarépa, petrezselyem, többféle burgonya, négyféle sütőtök, 10 fajta paradicsom. Az állandó és a régi bevált fajtákat kutatom minden zöldségnél. A 6 hektárnyi fóliában 1 hektár gyümölcsöst is telepítettünk: szőlő, fekete ribizli, szamóca, kajszibarack, málna található a fóliák alatt. Speciális művelésmódot próbálok meghonosítani. Mind a szabadföldön, mind pedig a fóliasátrakban friss zöldséget, gyümölcsöt termelünk, s az értékesítésből megmaradó mennyiséget feldolgozzuk.
Sokféle termékünk van: mintegy 50 fajta zöldségkonzerv. A málna és a szamóca nagyon keresett a biopiacon, de hétfőn nincs piac, a szamócát és a málnát viszont kétnaponta szedni kell, ezért ilyenkor rostoslevet, szörpöt készítünk. Megpróbálunk mindent hasznosítani. Amit csinálunk, annak nagyon jónak kell lennie.

– Hogyan oldják meg a fajtakiválasztást? Mi az Önök munkamódszere?

– Itt is a jó ízek a meghatározóak. A Kapia paprika keveset termő fajta, viszont nagyon jó íze van. Az én ismereteim szerint a világon nincs ilyen hasonló zöldség. A beltartalma alapján 110 mg C-vitamin található benne, szemben a szentesi paprikával, amelyben csak 40 mg C-vitamin van. Ezt az adatot a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának hallgatói mérték a Dietetikai Tanszéken. A nálunk termelt paprika két hónapot kibír a tárolóban. A legfontosabb tehát a jó minősége, tűri a betegségeket, és az sem közömbös, hogy mennyire hasznosítható. Amikor látom, hogy a vásárlók a biopiacon a keményebb paradicsomot keresik, mi akkor is inkább a régi jó kecskeméti vagy ökörszív paradicsomot ajánljuk.

– Hogyan készítik elő a talajt és hogyan szaporítják a növényeket?

– Elmondok önnek egy évkört: minden nagyon egyszerű, semmi sem bonyolult, nem titok, de egyben minden nagyon nehéz is. Decemberben le vannak húzva a fóliák. Fontos, hogy télen kifagyjon a föld, előtte géppel ássuk fel a talajt. Az ásógépünk éppen úgy ás, mint az ember. Hasítja a földet, a vízbe is belemegy, könnyen vontat, tökéletesen leforgatja a komposztot. Van egy fóliasátrunk, ahol „palántokat” nevelünk, most is vannak folyamatosan.

A káposztának, paprikának mindenképpen komposztot szórunk, amelyet biodinamikus preparátumokkal oltunk be, magunk készítjük azokat is. A hagymát januárban tálcába vetjük, márciusban kiültetjük, a sárgarépát márciusban a helyére vetjük: ahol az ágyás van, nem lépünk, nem szorítjuk ki a levegőt a talajból. Tálcákba vetünk magról, palántát nevelünk csemege kukoricából, hagymából, zellerből, paprikából, paradicsomból, cukkiniből, korai káposztából a fóliasátorban. Amikor kiültetjük őket a szabadföldre, először talajtakaró fóliával letakarjuk talajszinten. A mulcsozás nem vált be, mivel a zöldnövénnyel való múlcsozás lehűti a talajt, a fűrészpor pedig nagyon sok csersavat tartalmaz. Tapasztalataink szerint a zöld színű fólia azért jó, mivel felmelegíti a talajt, a nap sugarait hővé alakítja, gyorsabban nőnek alatta a növények. A burgonyánál használunk fekete fóliatakarót, mivel így nem zöldülnek meg. Rögtön a takarás alá és nem bakhát alá vetjük, sokkal simábbak lesznek így a burgonyák. Ez nagyon élőmunkaigényes, és csak korai termesztésnél lehet eredményesen alkalmazni ezt a technológiát. A paradicsom érzékeny a gombára, alulról locsoljuk, így nincs akkora pára és nem betegszik meg a paradicsom. Amikor elültetjük a növényeket, lyukat vágunk a fóliába, felülről locsoljuk őket. Amikor megerősödnek, a gyomok is kikelnek, akkor a lukat betömjük és befulladnak a gyomok.

– Milyen speciális módszerei vannak a növényvédelemre?

– A biogazdának nagyon észnél kell lenni, mivel a fő ellenségei, a gyomok és a kártevők, ám ők is Isten édes gyermekei. Hiába irtja őket az egész világ, mégis megmaradnak. A növényeinknek több esélyt kell adnunk, hogy életben maradjanak. Már 1986-ban elkezdtem a biológiai növényvédelmet, amikor még csak sejtéseim voltak annak mibenlétéről. Az 1990-es évekig én magam sem hittem egészen benne, mivel külföldön is sok szélhámossal találkoztam.

A gazdaságban nem vegyszerekkel és szintetikus anyagokkal, hanem hasznos segítőkkel: katicabogarakkal, fürkészdarazsakkal, ragadozó poloskákkal, gombákkal, szexferomon csapdákkal, ragacsos lapokkal, vektorhálóval és sok más biotrükkel védekezünk, amelyek mind arra irányulnak, hogy ne kelljen rovarölő szereket alkalmazni.

A levéltetvekkel nagyon sokat hadakoztunk. Együtt kell élni a növényekkel, az állatokkal és bármilyen furcsa, de a termés egy részét át kell engedni nekik. A kártevőket inkább el kell csalogatni.

– Hogyan kell ezt értelmezni?

– 3 millió forintért vásároltam évente katicabogarat, fürkészdarazsat, mégsem volt hatékony a módszer. Később rájöttem arra, hogy a rovarok mindezen tevékenységét nem különálló módon kell elképzelni. Elkezdtem egy módszert kidolgozni: mindenki azt vizsgálja, hogy mitől pusztul ki a kártevő, azzal viszont nem foglalkoznak, hogy mitől marad életben. Engem az foglalkoztatott, hogy mi készteti arra a kártevőt, hogy rámenjenek például a paprikára. A rovaroknak kitűnőek az érzékszerveik: egy burgonyabogár akár 10 kilométerről megérzi, hogy hol van a burgonya. A kertészet, illetve a zöldségtermelés intenzívebb ágazata a mezőgazdaságnak, bonyolultabb mechanizmusok hatnak. Olyan növényeket ültettem a paprika közé, amit a levéltetű jobban szeret, például brokkolit, hogy egye azt. Ám a másik évben hiába ültettem brokkolit, akkor mégsem választotta a levéltetű*. Még a tudósok érdeklődését is felkeltette a jelenség. A fóliasátor köré telepítettem büdöskét, mályvarózsát, meg kapadohányt, mostanában arra szoktak rá a levéltetvek. Tehát a kártevőkkel számolni kell, de el kell csalogatni más növényekre és így a számunkra hasznosak megmaradnak majd.

– Hogyan oldják meg a tápanyag-utánpótlást?

– A gazdaság egyik része Hortobágy-Vókonya pusztán található, közvetlenül a Hortobágy folyó partja mellett tenyésztjük és tartjuk őshonos magyar állatainkat. Van 60 bivalyunk, egy részét fejjük, 240 szarvasmarhából 60 szürke marha, a többi magyar tarka, ebből 60 tehenet fejünk, 50 szamarunk és 25 lovunk (kisbéri félvér) van. Azonkívül 200 rackát (feketét, fehéret), 60 szőke mangalicakocát és szaporulatait (400-500 db) tartunk. Kopasz nyakú tyúkok, fodros tollú ludak, gyöngytyúkok, pulykák, komondorok, terelő kutyák mind megtalálhatók a festői környezetben. A Vókonyán keletkező trágyát biodinamikus preparátumokkal beoltjuk, az így létrejövő kiváló komposzttal trágyázzuk a kertészeti kultúrákat. A fóliák téli fűtését fatüzelésű kazánokkal oldjuk meg, a fahamut kiszórjuk a földekre, káliumpótlásra. Hortobágy-Vókonya pusztán 1 hektár saját tulajdonú területünk van, viszont 500 hektárt használunk a Hortobágyi Nemzeti Park területén legeltetésre, ezzel tartjuk karban a gyepet. Tavasszal elárasztunk 200 hektárt a Tisza vizével, mindig van zöld legelő az állatok számára, megnő a fű és a madarak is fészkelni tudnak a területen.

– Saját maguk dolgozzák fel a termékeiket. Hogyan?

– Említettem a beszélgetés elején, hogy zöldséges konzerveket, ivóleveket készítünk azokból a zöldségekből és gyümölcsökből, amelyet nem tudunk friss áruként értékesíteni. 2003 nyarán készült el a minden igényt kielégítő biofeldolgozó üzemünk, régi erdélyi és táj jellegű receptek alapján készítjük a zöldségkonzerveket. Parázson sütött padlizsánból krémet, zakuszkát készítünk.
A gazdaságban 25 család dolgozik. Cégünk sokat áldoz a régi mesterségek, szokások, hagyományok megőrzésére, ápolására. A tejházunk és a feldolgozónk a virágoskúti telephelyünkön található, itt érlelt félkemény sajtot készítünk, kilencféle (füstölt, borsos, római köményes, bazsalikomos, provancei fokhagymás, paprikás fokhagymás, snidlinges fokhagymás, diós) változatban. De készül nálunk füstölt, natúr, snidlinges gomolya, ordasajt, író, tejföl, krémtúró. Ezenkívül értékesítünk fél literes kiszerelésben bivalytejet, érlelt és lágy sajtot, gomolyatúrót és joghurtot bivalytejből. A mangalica, szürke marha, a növendék és a borjú, a racka birka, a tejes bárány és a baromfi húsát is feldolgozzuk és értékesítjük. (Még felsorolni is sok a teljes repertoárt. – A szerző.)

Évente több alkalommal nyílt napokat rendezünk, ahol vásárlóink betekintést nyerhetnek a gazdaság életébe, megkóstolhatják a termékeket, eltölthetnek egy családi napot, a gyerekek „csacsigolhatnak”, estefelé pedig a tábortűznél régi pásztornótákat és táncokat tanulhatnak citera és köcsögduda kísérettel.

Cégük szlogenje: „frisset, jót és egészségeset” azt fejezi ki, hogy az élelmiszerek a maguk valóságában készülnek, ahogy évszázadok alatt kialakult a fogyasztásuk – tartósítószerek nélkül. Az élelmiszerek közvetítők nélkül a termőföldről – ellenőrzés és tanúsítás mellett – kerülhetnek a fogyasztó asztalára.

Mi azt gondoljuk, hogy aki keresi a termékeinket, egyúttal egy letűnt világ értékeinek megőrzését is támogatja: benne az állat- és növényfajtákat, a népi technológiákat, a hagyományokat és a természetvédelmet.

Ilonka Mária

*A lektor megjegyzése: A károsító levéltetű fajtól és annak gazdanövénykörétől jelentősen függ az eljárás hatékonysága. (RP)

Vissza