10 érv a bio mellett

El tudja-e látni a világ élelmiszerigényét az ökológiai gazdálkodás? Az alábbi cikkből kiderül, hogy igen, amennyiben mezőgazdálkodási és táplálkozási szokásainkon változtatunk.

1. Terméshozam

Az áttérés az ökológiai gazdálkodásra különböző hatásokat eredményezhet a helytől és az alkalmazott művelési módtól függően.

Az eddigi tanulmányok eredményei azt mutatják, hogy a kevésbé iparszerű gazdálkodás nagyobb terméseredmények eléréséhez vezet a világ sok táján. Kelet-Brazíliában például megduplázódott a kukorica és búza termésátlaga azokban a gazdaságokban, ahol műtrágyák helyett zöldtrágya- és pillangósnövényeket vetettek tápanyag-utánpótlás céljából. A mexikói kávétermesztők terméseredménye 50%-kal nőtt, áttérve az ökológiai gazdálkodásra. Az 57 országban több mint 286 vizsgált eset eredménye szerint, az ökológiai gazdálkodásra történő átállás kiemelkedően magas terméshozamot, átlagosan 64%-kal nagyobbat eredményezett.

A helyzet bonyolultabb a fejlett ipari országokban, ahol a hatalmas mezőgazdasági területeken intenzíven gazdálkodnak, és megoszlanak a vélemények arról, hogyan egyeztethető össze ez az ökológiai gazdálkodással.

Az Essex-i Egyetem 1999-ben végzett kutatásai szerint azokon az Egyesült Államok-beli farmokon, ahol áttértek az ökogazdálkodásra, kezdetben 10-15%-ot csökkentek a terméseredmények, majd hamarosan elkezdtek növekedni, és magasabb produktivitást értek el, mint az intenzív módon gazdálkodók. Ugyanakkor az Egyesült Királyságbeli Elm Farm Research Center becslése szerint a gabonanövények, az olajrepce és a cukorrépa terméshozama 30-60%-kal lenne kevesebb ökológiai mezőgazdálkodásra történő átállás esetén. Még az angol Soil Association is elismerte, hogy az Egyesült Királyságban az ökológiai hozamok átlagosan 30%-kal maradnak alul a szokványos eredményekhez képest.

Mindezek után remélhetjük-e, hogy elegendő élelmiszert lehet termelni ökológiai módon Európának? Simon Fairlie (korábban Ecologist szerkesztő) a The Land magazinban úgy vélekedik, hogy igen, amennyiben fel vagyunk készülve arra, hogy átgondoljuk étkezési szokásainkat és mezőgazdálkodási gyakorlatunkat. Szcenáriójában azt írja, hogy az Egyesült Királyság mind a 60 millió lakosa fogyaszthat ökológiai gabonanövényeket, burgonyát, cukrot, zöldséget és gyümölcsöt, halat, sertés-, csirke- és marhahúst, viselhet gyapjú és len ruhákat és fűthet biomassza növényekkel. Ennek eléréséhez az átlagos 630 g marhahús helyett a fogyasztást 230 g-ra szükséges mérsékelni, 252 g sertéshúst vagy szalonnát, 210 gramm csirkehúst és összesen 4 kg tejterméket lehet fogyasztani minden héten, azaz jóval többet, mint amennyi 1945-ben rendelkezésre állt. Valószínűleg ki kell egészíteni étkezésünket a házikertben termesztett zöldségekkel, a háztartási hulladékot pedig állataink takarmányozására használhatjuk. A csatornahálózatot úgy kell átalakítani, hogy hulladékainkat természetes tápanyag-utánpótlásként lehessen hasznosítani.

2. Energia

Egy egységnyi élelmiszerből származó kalória előállításához jelenleg körülbelül 10 kalóriányi fosszilis energia szükséges. A nem megújítható erőforrásokban szegény jövőben, amely a kutatók szerint 2012-ben ránk köszönthet, ezek a számok egyszerűen nem lesznek tarthatóak. A Department for Environment, Food and Rural affairs tanulmánya szerint az utóbbi három évben ökológiai növények termesztéséhez átlagosan 25%-kal kevesebb energiát használtak fel, mint a konvencionális gazdálkodás során. Egyes növények még jobb hasznosítási értékeket mutattak: ökológiai póréhagymához 58%-kal, brokkoli termesztéséhez pedig 49%-kal kevesebb energia szükséges. Amennyiben a megtakarításokat szigorú energiatakarékossággal, helyi elosztással ötvözik, az energiafelhasználás az intenzív, központosított élelmiszerrendszereket jellemző értékek töredékére csökken. Egy Berkshire-i kisgazdaságból a Tolhurst Organic Produce 400 háztartásnak szállít ökológiai zöldséges dobozokat. A Surrey Egyetem tanulmánya bemutatja, hogy így 90%-kal kevesebb energiát emésztenek fel az ökológiai élelmiszerek, mint amennyi szükséges a konvencionális, szupermarketben megvásárolható termékek előállításához.

Az ökológiai gazdaságok még messze nem nulla energiaigénnyel működnek, de megvan az esélyük az energia-önellátásra, sőt még energia-exportőrré is válhatnak. A mauritiusi születésű kutató George Chan ötlete a Dream Farm, azaz Álom Gazdaság modell: az állati trágya, növényi és egyéb hulladék biológiai emésztőbe kerül, és metánban gazdag gázzá alakul, amelyet fűtésre és elektromos energia termelésére lehet használni. Ezeknek a bioemésztőknek a maradványanyaga laza szerkezetű, tápanyagban gazdag trágya, amelyet ki lehet permetezni a földekre a terméseredmények növelése érdekében, algák tápanyagaként hasznosítható, továbbá hal- és állattenyésztésben takarmányként alkalmazható.

3. Üvegházhatású gázok kibocsátása és a klímaváltozás

Annak ellenére, hogy az ökogazdálkodást alacsony energiájú módszerek jellemzik, nem az alkalmazott technikákkal érik el a legnagyobb megtakarításokat az üvegház hatású gázok kibocsátása esetében.

A szokványos gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen ammónium-nitrát műtrágyák előállítása során hatalmas mennyiségű nitrogén-oxid keletkezik, a szén-dioxidnál 320-szor veszélyesebb üvegházhatású gáz. Valójában egy tonna ammónium-nitrát előállítása 6,7 tonna mennyiségű üvegházhatású gáz termelődését eredményezi, és a 2003-ban mért adatok szerint az Európában kibocsátott üvegházhatású gázok 10%-áért lehet felelős.

Az ökológiai gazdálkodás során a talaj termőképességének növelése érdekében használt módszerek elősegítik az erőteljesebb gyökérnövekedést, amely növeli az ökológiai anyagok felhalmozódását a talajban, visszatartva a szenet és megakadályozva annak légkörbe jutását. Ennek ellentéte történik konvencionális gazdálkodás során: a nagy mennyiségű, mesterségesen a talajba juttatott tápanyag gyors növekedést és sekély gyökérzetet eredményez. Az Ecological Applications magazinban 1995-ben publikált tanulmány szerint Kaliforniában az ökológiai módon művelt talajokban a széntartalom 28%-kal volt magasabb, mint a hagyományos művelés során. A Rodale Institut kutatása bemutatta, hogy amennyiben az Egyesült Államok a teljes kukorica- és szójaterületét ökológiai módon művelnék, olyan mennyiségű szén konzerválódna a talajban, amennyivel 73%-ban teljesíteni lehetne az Államok kyotoi egyezményben lefektetett szén-dioxid kibocsátásának mértékét.

Az ökogazdálkodás tett egy lépést a szarvasmarhák jó hírének megőrzése érdekében akkor, amikor 2007-ben az emésztőrendszerük mindkét végén távozó metán (szintén erőteljes üvegházhatású gáz) mennyiségének növekedése miatt, ezt az állatfajt hibáztatták. Semmi kétség afelől, hogy ez probléma: becslések szerint világszinten évente 80 millió tonna a kérődző állatoktól származó metán-kibocsátás, ami 2 milliárd tonna széndioxidot jelent (lektor megjegyzése: az üvegházhatás tekintetében), másként megközelíti Oroszország és az Egyesült Királyság éves széndioxid-termelését. Az Institute of Grassland and Environmental Research kutatói úgy gondolják, hogy amennyiben a legeltetés során olyan pillangósfajokat fogyasztanak az állatok, mint a lóhere vagy a szarvaskerep, a kibocsátott metán mennyisége látványosan csökkenhet. A pillangós növények levelei könnyebben emészthetőek, a szarvasmarhák bélrendszerében élő baktériumok nehezebben alakítják a takarmányt metánná. Sőt, úgy tűnik, a szarvasmarhák szívesebben fogyasztanak szarvaskerepet közönséges zöldtakarmány helyett. (Folytatjuk.)

Ed Hamer független újságíró és Mark Anslow riporter
(Ecologist magazin) nyomán fordította:

Rusói Réka

Vissza