HU-BA: A Hungarikum baromfitermék

Napjainkra világszerte kialakultak vagy kialakulóban vannak az alternatív baromfitenyésztési és -tartási rendszerek (ideértve az ökológiai baromfitenyésztést is), amelyek közös jellemzője, hogy természetszerű vagy ahhoz közelítő tartási feltételek között termelik a különböző márkanévvel és védjeggyel ellátott, a brojlercsirke korszaka előtti, hagyományos baromfitermékeket.

Az alternatív termékelőállítás teljes vertikuma – az alkalmazott fajtától az értékesítésig – termékenként egységes szabályrendszer szerint szigorúan ellenőrzött, a fogyasztó pedig, az intenzív rendszerekben előállítotthoz képest, különleges minőségű árut vásárolhat. Az alternatív baromfitartási rendszerek többségét, pl. a francia Label-t, vagy a Magyarországon több éve működő Red Master programot az említett főbb feltételeknek megfelelően szervezik, azonban – részint a termelékenységi szempontok előtérbe helyezése, részint a régi fajták és a termelési tradíciók eltűnése miatt – a helyi fajták hasznosításának lehetőségét általában figyelmen kívül hagyják.

Hasonló irányzat figyelhető meg az ökológiai baromfitermék-előállításban is, melynek következtében az említett alternatív rendszerek egyre nagyobb ráfordítást igénylő „visszaiparosodása”, az eredeti célok és lehetőségek figyelmen kívül hagyása figyelhető meg. A jelenség egyik oka az, hogy a legtöbb fejlett országban a régi fajták termelési célból tartott állományai eltűntek, és jobb esetben fajtaazonos egyedek ma már csak díszbaromfi-tenyésztőknél találhatók. Így kénytelenek az intenzív hibrideket, vagy azok keresztezéseit használni az alternatív rendszerekben is, ami természetesen a tartásmódot is befolyásolja. Ezzel ellentétben, Magyarországon még rendelkezésünkre állnak a régi magyar baromfifajták tenyészetei, amelyekre, biztonságos génmegőrzési és szaporítási program végrehajtása esetén, egy hungarikum típusú, ökológiai minőségű termék-előállítás alapozható. Ennek érdekében dolgoztuk ki a HU-BA programot (HU-BA = Hungarikum Baromfitermékek) egy NKTH1 által támogatott, konzorciális GAK2 pályázati projekt keretében (nyilvántartási száma: ALAP1-00123/2004), amelynek legfőbb célja – a fajták génmegőrzésének biztonságossá tétele mellett – az említett termékek és a régi fajták termelési feltételeinek hazai körülményekre adaptált kidolgozása. Azaz a magyar genetikai alapok, a tartásmód és az ellenőrzési rendszer egységes feltételek szerinti meghatározása a fontosabb baromfihús-termékcsoportokra.

• A HU-BA termékként értékesíthető, különleges minőségű magyar baromfihús-termékek előállításának alapfeltételei a következők:
• Kizárólag a hazai génmegőrzési és tenyésztési programok keretében fenntartott, különleges húsminőséget örökítő, régi magyar baromfifajtákra, mint genetikai alapokra támaszkodik. A tyúkfajták esetében a sárga, fehér, kendermagos és fogolyszínű magyar tyúk és az erdélyi kopasznyakú tyúk színváltozatai, a pulyka esetében a réz- és bronzpulyka, a lúdfajták esetében pedig a magyar lúd és a fodros tollú magyar lúd génbanki állományainak vizsgálatát végeztük el a HU-BA program kidolgozása során.
• Tradicionális, extenzív termelési módokat alkalmaz, melyek lehetővé teszik az eredeti fajták biológiai igényeinek kielégítését, ami egyúttal a fogyasztók szempontjából is a különleges minőségű baromfihús-termékelőállítás meghatározó feltétele.
• Az Európai Unióban az alternatív és ökológiai baromfitermékek előállítására alkalmazott ellenőrzési és minőségbiztosítási rendszerek adaptálása és átdolgozása, bizonyos előírások esetében – pl. fajta, kifutóterület, vágási kor, állománysűrűség – a fajok és fajták biológiai igényei szerinti módosítással.

A pályázati program keretében kialakított, az egész termékkört meghatározó márkanév a HU-BA (Hungarikum-Baromfitermékek). A HU-BA védjegy és a márkanév az M 0502775 ügyszám alatt 2005. augusztus 25.-től élvez oltalmat. A védjegy és a márkanév bejelentője a régi magyar baromfifajták tenyésztő szervezeteként működő Magyar Kisállatnemesítők Génmegőrző Egyesülete (MGE), amely a termelési rendszer keretében a fajtaazonosság tanúsítását és a fajtákhoz kapcsolódó ellenőrzéseket is végzi.

A HU-BA baromfihús-termelésben alkalmazható fajták és tartásmódok vizsgálatainak fontosabb eredményei

1. A HU-BA lúd. A nemesített magyar lúd (M) szaporasága lényegesen jobb, mint a fodros tollú lúdé (F). Ezért végtermék kizárólag magyar tojó és fodros tollú gúnár keresztezésével állítható elő gazdaságosan. A fodros tollú gúnarak spermavizsgálatának eredményei arra utalnak, hogy mesterséges termékenyítésre kevésbé alkalmasak. Vizsgálataink alapján megállapítható, hogy az FxM keresztezés (a hungarikum végtermék) előállítása gazdaságosan természetes pároztatással valósítható meg. A nevelési vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy lényeges különbség jelentkezik a különböző genotípusok testsúlyában, mindkét ivarban (FF<FxM<MM), azonban a fodros tollú lúd növendékek takarmányfogyasztása lényegesen kisebb, mint a magyar fajtáé. Az előnevelés során a kisebb telepítési sűrűség (nagy legelőterület) általában csökkenti a növendék ludak testsúlyát, viszont növeli a takarmányfogyasztást. A 25 m2/állat legelőterület (az ökológiai tartásban előírtak közel kétszerese) elegendőnek mutatkozik az utónevelés során a hungarikum lúdhús-előállításhoz a legelő számottevő károsodása nélkül.

2. A HU-BA csirke. Vizsgálataink szerint a magyar tyúkfajták mind tojástermelésben, mind keltethetőségben lényegesen felülmúlják az erdélyi kopasznyakú tyúkot. A tenyészállatokkal végzett keresztezéses kísérletek azt igazolták, hogy gazdaságosan az erdélyi kopasznyakú kakas x magyar tyúk keresztezése szaporítható.

A régi magyar tyúkfajták és keresztezéseik nevelési vizsgálata során megállapítottuk, hogy a fogolyszínű magyar tyúk a nagyobb, a fehér erdélyi kopasznyakú tyúk a kisebb súlyú, míg a két keresztezés intermedier súlyt mutat. A takarmányértékesítés a korral valamennyi genotípus esetében romló tendenciát mutat, és keresztezésben köztes eredményt ad. Az eltérő telepítési sűrűség mellett szabadon nevelt állományok összesített testsúlyadatai alapján megállapítható, hogy általában 10 hetes korig a nagyobb, ezt követően a kisebb kifutóterület a kedvezőbb. Ugyanez tükröződik a 12 és 16 hetes vágópróbák összesített adataiban is.

3. A HU-BA pulyka. A génbanki állományok közül a bronzpulyka lényegesen jobb tojástermelő, mint a rézpulyka. A fajták reciprok keresztezéséből származó tojások keltethetőségének összehasonlítása azt mutatja, hogy a bronzpulyka kakasok és rézpulyka tojók keresztezése során a keltethetőség lényegesen jobb volt, de ez a rézpulyka tojók gyengébb tojástermelése miatt mégis kevesebb napos utódot eredményez a szaporodási ciklus során.

A pulykanevelési vizsgálatok eredményei alapján a hungarikum pulykahús-termelés céljára a rézpulyka kakas x bronzpulyka tojó keresztezés javasolható, az ökológiai előírásokat lényegesen meghaladó legelőterület rendelkezésre állása esetén.

A kísérleti munkák befejezését követően a HU-BA program a termék- és termelésfejlesztés fázisába jutott. A fejlesztések célja az, hogy külföldön is jegyzett, ugyanakkor hagyományosan magyar, hungarikum baromfitermékek kerülhessenek piacra. A termékek piacképessé tétele érdekében további minőségfokozó szempontként kívánjuk beépíteni a HU-BA programba az ökológiai termelés fejlesztését. Ennek keretében olyan gazdálkodási formák kidolgozását, kialakítását és működtetését tervezzük, amelyekben az ökológiai növénytermesztés, elsősorban a zöldség- és gyümölcsfélék termesztése, a baromfifélék tartásával kiegészül, és az így működő ökológiai vegyes gazdaságok, amellett, hogy ökológiai állati termékeket állítanak elő, állattartásukkal hozzájárulnak a növénytermesztés hatékonyságának növeléséhez a növényvédelmi alkalmazások (talajfertőtlenítés, kártevő-mentesítés és gyomszabályozás), a talajélet és a talajtermékenység serkentése révén.

Tanyasi, ökológiai tartásban végzett vizsgálatok során a HU-BA végtermékekkel elért átlagsúlyt és az előállítási költségek legnagyobb részét kitevő takarmányköltségeket fajonként grafikonon szemléltettük. A faji különbségekből eredő, nyilvánvaló testsúlykülönbségek mellett a kísérleti eredmények arra utalnak, hogy az egyes fajok fajlagos takarmányköltségében (Ft/kg élősúly) lényeges különbség mutatkozik.

A HU-BA előírások szerint leggazdaságosabban a lúd nevelhető, ezt követi a csirke és a pulyka, mely utóbbi nevelésekor a fajlagos takarmányköltség a legszámottevőbb.

A HU-BA termékek rövid jellemzése

Rántani való csirke. Hagyományos termék, melynek során a csirkéket mintegy 1 kg-os súlyig nevelik, amit a régi magyar tyúkfajták 10–12 hetes korban érnek el. A hús különleges ízét a fajta és a szabad tartás együttesen biztosítja.

Pecsenyecsirke. A csirkéket 12–18 hetes korig nevelve, fajtától és ivartól függően 1,6–2 kg-os súlyt érnek el, mely hagyományos, tanyasi pecsenyecsirkeként értékesíthető. Húsa érett, különleges ízű, egészben vagy darabolt formában értékesíthető.

Levestyúk. A levestyúk a tojástermelés befejezését követően, 2–2,5 kg-os súlyban kerül értékesítésre. A hagyományos konyha számára a legkiválóbb leves alaphús.
Kappan. A fiatal korban ivartalanított kakasok (kappanok) mintegy fél éves korukban, 3 kg-ot meghaladó súlyban értékesíthetők. Különleges, omlós húsuk a hagyományokat őrző éttermek és ínyencek kedvenc terméke.

Pecsenyelúd. A magyar lúd 10–12 hetes korra mintegy 3–4 kg-os súlyt ér el. Különleges minőségű húsát a fodros tollú állományoktól és a legeltetéses tartástól nyeri.

Pecsenyekacsa. A magyar kacsák elsőrangú húsminőséget adó fajták. A vadhúsra emlékeztető jelleget máig megőrizték. 2–2,5 kg-os súlyban értékesíthetők.

Pecsenyepulyka. A 20–24 hetes korig természetes körülmények között tartott, 4–5 kg súlyú pulykák húsa különleges minőségű termék, forgalmazásuk elsősorban a karácsonyi ünnepkörhöz kötődik. Egyben sütésre és darabolt formában is értékesíthető.

Pecsenyegyöngyös. A gyöngytyúk az egyik legízletesebb húsú baromfifajtánk. 1–1,4 kg-os súlyban pecsenyegyöngyösként, később leveshúsként is értékesíthető.

HU-BA tojás. A HU-BA termékkör alapját képező tyúk- és gyöngytyúkfajták tojásai kerülnek értékesítésre a márkanév alatt. A természetes tartásmód és a fajták genetikai képességei eredeti ízű, különleges beltartalmi értékű tojás termelését teszik lehetővé.

Dr. Szalay István
elnök, MGE
www.mgegodollo.hu

Vissza