Mire
figyeljünk a gyümölcsfák tavaszi metszésekor?
Minden élő rügyre szükségünk lesz!
Ez a tavasz újra próbára
teszi a gyümölcstermesztőket. Már a metszés előkészítése során végzett
rügyvizsgálat mutatta, hogy a télen komoly károsodás érte a
gyümölcsösöket.
Különösen a csonthéjas (cseresznye, meggy, őszibarack és kajszibarack)
gyümölcsösök károsodtak. Az előzetes rügyvizsgálatok már jelezték a
fagykárt.
A februári és a március elejei fagykár előtt - a tiszadobi őszibarack
gyümölcsösben - szedett vesszők hajtatási eredményeinek kiértékelése
során fajtánként eltérően, 30-50 %-os termőrügy és 25-30 %-os hajtórügy
károsodás következett be. Ennek ismeretében az őszibarackosban csak
részleges előmetszés végeztünk, amelynek az volt a lényege, hogy
eltávolításra került a beteg, elszáradt, és a művelést akadályozó
termőág vagy gallyazat.
Sajnos, időközben újabb
fagyos éjszakák és hajnalok következtek -7,0 és -9,6 C fokos lehűléssel.
Ez az újabb, február-márciusi fagyhullám tovább roncsolta a még épen
maradt rügyállományt. A március 15-én szedett újabb vesszőminták
előzetes értékelése szerint nagyon kevés ép hajtó- és termőrügy maradt a
gyümölcsfákon. A rügykáron kívül a fa szállítószövetei is károsodtak. A
tiszadobi gyümölcsös esetében az alkalmazott kíméletes, csak ritkításra
szorítkozó metszés lehetőséget ad, hogy a várhatóan még épségben maradt
rügyállomány nagyságrendje a lehető legjobb auxinhatást tudja kifejteni
a gyümölcsfára, és így a regenerálódásnak is nagyobb az esélye.
A március 15-én szedett újabb vesszők
hajtatási eredményei pár napon belül rendelkezésünkre állnak. De mint
említettem, a vesszőszedéskor a helyszínen végzett rügy átvágásos
mintázás eredménye azt mutatta, hogy a károsodás mértéke tovább
fokozódott. A ténylegesen termőrészeknek képzett felületeken elfagytak a
termést és hajtást biztosító rügyek. Ennek ellenére segítségünkre lehet,
hogy az elmúlt években vízhajtásként képződött, majd elágazódott hosszú
részeken (magaslatokon) ép hajtó- és termőrügyek áthidalják a
rügyszegénységet, és auxinhatásuk segítségével hozzájáruljanak a fák
regenerálódásához, segítségével új fa- és háncsrész képződhet a
károsodottak helyébe.
Ebben a kritikus
helyzetben a gazdálkodó elfogadta a megszokottól eltérő metszési
műveletet, miszerint a részletes metszés csak a hajtások megindulása
után történik meg, mert minden rügy támogató segítségére a fa életben
maradása érdekében szükség van. Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy a
2007. évi fagykárosodott ágrészeknél fokozott mértékű mézgásodás
figyelhető meg, ami azt jelenti, hogy ezek a fák még ezt a kárt sem
heverték ki. Meg kell említenem, hogy a kert szemlézése során nemcsak az
őszibarackosban találtunk fagykárt, a körte esetében is tapasztaltuk a
termőrügyek és a hajtórügyek elfagyását. Ennek mértéke jelen állapotban
még kevésbé állapítható meg.
Tisztelettel javaslom a
kertészkedő Gazdáknak, hogy kíméletesen bánjanak a gyümölcsfák metszése
során a még épségben maradó rügyekkel. Nagyobb ráhagyással metsszenek,
inkább egy-egy öreg részt távolítsanak el tőből. A részletes metszést
halasszák későbbre. Az esetleges túlkötődött részeket ritkítsák, az
elfagyott részeket vágják le, majd a zöldmetszés során kerüljön sor a
termőfelület igazítására.
Fiatal fák esetében a
lehető legkésőbb végezzék el a metszést.
A levágott, 2 cm-nél
vastagabb részek helyén a sebkezelést mindenféleképpen el kell végezni,
természetesen olyan anyaggal, amit a választott termesztéstechnológia
(intenzív, integrált és ökológiai) előír.
Gondos ápolási munkára van szükség ahhoz, hogy a gyümölcsös a
következő években is megfelelő termőalapot és jövedelmet biztosíthasson.
A gyümölcsfákat mi ültettük, tehát nekünk kell a jó gazda gondosságával
ápolni.
Erdősi Bálint
kertészeti és környezet-gazdálkodási szaktanácsadó
|
