A weboldal sütiket használ. A böngészéssel ezt elfogadod. További információ.

Get Adobe Flash player

Hírlevél feliratkozás

Facebook

 

Bejelentkezés

Gyomszabályozás az ökológiai gazdálkodásban

Az ökológiai gazdálkodás növényvédelmében szintetikus növényvédő szerek, így gyomirtó szerek használata sem engedélyezett. Pedig, hazánkban és világviszonylatban is jellemző, hogy az engedélyezésre kerülő növényvédő szerek (peszticidek) közel 50%-a gyomirtó szer (herbicid). A jövedelmező nagyüzemi szántóföldi növénytermesztés egyes kultúrákban nehezen képzelhető el gyomirtó szerek használata nélkül.

 

Talajművelés nélküli (no tillage) rendszerekben illetve redukált talajművelési rendszerekben a gyomok elleni küzdelem szinte kizárólagos eszközének tekinthető. Hazánkban évente kb. 100 gyomirtó szer hatóanyagot engedélyeznek, a herbicidek száma ennek kb. háromszorosa. A 2004-es EU-hoz történő csatlakozásunkat követően több, széles hatásspektrumú herbicid engedélyokiratát visszavonták – elsősorban környezetvédelmi okok miatt- és ez a folyamat jelenleg is tart.

A fenntartható gazdálkodás fontos ismérve nemcsak az ökológiai gazdálkodásban, hanem minden gazdálkodási formánál a gyomok elleni küzdelemben a herbicid felhasználás csökkentése, és egyéb, alternatív eljárások (mechanikai, fizikai, agrotechnikai, biológiai) előnyben részesítése. Egyes eljárási formák egyidejű, illetve időben elkülönülő kombinációi is ismertek. Kapás sortávra vetett kultúráknál pl. amennyiben a talajherbicides alapkezelések a bemosó csapadék hiánya miatt nem hatékonyak, a már kikelt állományban használható hatékony gyomtalanítási eljárás a sorközök kultivátorozása. A mechanikai és kémiai eljárások egyidejű alkalmazása is lehetséges. A kultivátor a sorközökből mechanikai úton eltávolítja (megsemmisíti) a fiatal gyomnövényeket, míg a kultivátorra szerelt sávpermetező szórófejek a sorban lévő gyomnövényeket célozzák meg. Ezáltal a herbicidfelhasználás jelentősen, több mint 50%-kal is csökkenhet. A precíziós gyomszabályozás nálunk még kevés helyen bevált gyakorlat, pedig ezáltal is jelentős herbicidmegtakarítás - és ezáltal a környezeti terhelés csökkentése - érhető el. 

Az ökológiai gazdálkodás 1986 óta van jelen Magyarországon ellenőrzött formában. 2000-ben mindössze 30 ezer hektáron folytattak ilyen tevékenységet. Az azóta eltelt közel másfél évtized alatt az ökológiai gazdálkodás a magyar mezőgazdaság dinamikusan fejlődő részévé vált. 2012-ben már több mint 130 000 hektáron folytattak ilyen gazdálkodást. Legnagyobb arányú a növénytermesztésben a rét-legelő terület, ezt követi a szántóföld, amin belül a kalászosok vetésterülete a legjelentősebb.

Az ökológiai gazdálkodás fontos kritériuma, hogy gyomirtó szerek alkalmazása nélkül oldja meg a gyomnövények elleni küzdelmet. Ebből a célból az integrált gyomszabályozás egyéb elemeit (agrotechnikai, fizikai, mechanikai, biológiai) és a termesztéstechnológiai elemeket kombináltan –lehetőség szerint minél több elemet felhasználva - védekezik a gyomok ellen.
A gyomnövényzet kialakulásában a helyi klimatikus- és talajadottságok szerepe megnő a konvencionális gazdálkodáshoz képest. Ezáltal minden biogazdaságban egyedi gyomflórával kell számolnunk.

A hazai felmérések azt mutatják, hogy ökológiai gazdálkodásban a gyomok elleni védekezés nem olyan hatékony, mint azokon a területeken, ahol gyomirtó szerek alkalmazására is van lehetőség (magasabb a gyomfajok jelenlétéből adódó termésveszteség). Ugyanakkor a biológiai diverzitás az ökológiai gazdálkodásban sokkal nagyobb, több a felvételezett gyomok fajszáma (több, a termesztésben ritkának tekinthető fajt is magában foglalva, pl. Chenopodium urbicum, Chorispora tenella, Cerastium dubium, Centaurium pulchellum). Másrészt a herbicidek szelekciós nyomása következtében kiszelektálódott veszélyes, nehezen irtható gyomfajok/biotípusok károsító hatása kevésbé érvényesül, mint a hagyományos, konvencionális gazdálkodásban.

Az ökológiai gyomszabályozás legfontosabb irányelve nem a gyomok pusztítása, hanem, hogy a termesztéstechnológia egyes elemeivel a kultúrnövény fejlődésének és kompetíciós képességének kedvezzen a gyomnövény rovására, úgy hogy a természetes erőforrásokat a legteljesebb mértékben hasznosítsa. Ha igazán eredményt akarunk elérni, akkor rendszerszemléletű, hosszú távú gyomszabályozási stratégiát kell kidolgoznunk. A gyomszabályozás az ökológiai gazdálkodásban egyetlen módszerrel nem végezhető el sikeresen.
Mint a növényvédelem valamennyi területén, így a gyomok elleni küzdelemben is a megelőzés (prevenció) a leghatékonyabb. Ehhez hozzátartozik a gyommagtól mentes, fémzárolt vetőmag használata; jól kezelt, gyom- és gyommagmentes szerves trágya és komposzt; gyomok terjedésének gátlása a talajművelő, növényápoló- és betakarító gépek tisztán tartásával.


1. A gyomnövényzet szabályozása agrotechnikai eljárásokkal


Vetésforgó

Kísérletek alapján a gyomosodás mértéke a vetésforgóban – a monokultúrával összevetve - akkor is kisebb, ha nem használnak herbicideket. A vetésforgóban a különböző kultúrnövények versenyképessége és az ott alkalmazott agrotechnikai eljárások változnak, így kicsi az esély arra, hogy egy veszélyes gyom dominánssá váljék. Legjobb a gyomszabályozás tekintetében az őszi vetésű sűrűsoros és tavaszi vetésű, tág térállású kapás növények váltása, valamint az egyéves és évelő növények rotációja (pl. kalászos, lucerna). Ökológiai gazdálkodásban a vetésforgók tervezése 3 évtől is hosszabb ideig tart, és nélkülözhetetlen elemük a pillangó virágú növények alkalmazása a rotációban.

Vegyes fajtájú/fajú kultúrák termesztése (pl. kukorica-bab-tök) és/vagy zöld biomassza betakarításának (energianövények) rendszerbe illesztése a gyomok magérlelésének elkerülésére is indokolt.

Trágyázás

Ökológiai gazdálkodásban szerves trágyát és komposztot használnak tápanyag-utánpótlásra, amelyek – helytelen kezelés következtében - a benne lévő életképes gyommagvaknak köszönhetően „gyomnevelő” hatásúak. Ismert, hogy a gyomok hamarabb és nagyobb mennyiségben veszik fel a tápelemeket, mint a velük társulásban élő kultúrnövények, tehát nagyon körültekintően kell eljárni a tápanyag utánpótlásnál, mert szakszerűtlenség esetén előfordulhat, hogy a gyomnövények intenzívebben fejlődnek, mint a velük társulásban lévő kultúrnövények. 

Kultúrnövények kompetíciós képessége

Minden kultúrnövény esetében létezik az un. kritikus kompetíciós periódus, amely alatt gyommentességet kell biztosítani számukra, hogy a gyomosodásból adódó termésveszteséget elkerüljük. Ez a periódus fajonként más és más (pl. vöröshagymánál 12 hét, kukoricánál 4 hét) és bár genetikailag meghatározott, a termesztéstechnológiai tényezőkkel sokat lehet tenni e gyomosodás szempontjából kritikusnak minősülő szakasz lerövidítéséért. A palántázott paradicsom, paprika, dughagymáról termesztett vöröshagyma  pl. jobb versenyképességű, mint a magról vetett. 
Ha az agrotechnikai elemek lehetővé teszik a kultúrnövény számára a gyors, egyöntetű kelést, az intenzív kezdeti fejlődést és a gyors állományzáródást, akkor azok versenyképessége fokozódik a gyomokkal szemben. 

A kultúrfajta/hibrid azon tulajdonságai, mint az extrém abiotikus és a biotikus (kártevők, kórokozók) tényezőkkel szembeni ellenálló képesség, szintén növelik azok versenyképességét. 

Vetésidő, növényszám

Lényeges, hogy a gyomok a kultúrnövény kelése után keljenek, azért, hogy a kultúrnövények kompetíciós előnyre tehessenek szert a gyomok keléséig.
A „false seed-bed” (hamis magágy), az ökológiai gazdálkodásban nagy jelentőségű. Ennek során a talajt több héttel a vetés előtt megmunkáljuk és a talajbolygatás következtében kikelő gyomok nagy részét a későbbi, a vetést közvetlenül megelőző talaj előkészítéssel megsemmisítik. Ily módon elsősorban a korai tavaszi kelésű, kismagvú gyomok (pl. Chenopodium fajok) szabályozhatók hatékonyan. 
A vetés optimális idejének megválasztása tekintetében jelentős szempont a termesztett növények származási helye (géncentruma). A hűvös égövikalászosoknál a korai vetés előnyt jelenthet, míg pl. a melegigényes szójánál nem, hiszen a lassú kezdeti fejlődés kedvez a csírakori károsítók megjelenésének.

Sűrűsoros növények (kalászos, borsó) gyomelnyomó képessége általában jobb, mint a tág térállású kapáskultúráké. Utóbbi esetben az állomány bizonyos fokú besűrítésével juttathatjuk őket kompetíciós előnyhöz. Ugyanakkor arra is figyelmi kell, hogy nagyobb tőszám esetén megnő a kultúrnövény intraspecifikus versengése (versengés a kultúrnövény egyedei között), ami gátlója lehet a maximális termés elérésének.

A takarónövények alkalmazásának célja – egyéb előnyei mellett - az, hogy a gyomokat egy szabályozható növénytakaróval helyettesítjük, amely gátolja a jelentős károsító hatást kifejtő gyomok megjelenését.

Őszi vetésű, egyéves takarónövényként a gabonafélék (rozs) és egyes hüvelyesek (pl. szöszös bükköny) használhatók.

Ezek tavasszal, a kultúrnövény vetése előtt befejezik életciklusukat (vagy a tavaszi vetéssel megsemmisítjük őket), a hátramaradó növényi maradványok pedig megvédik a kultúrnövényt az agresszívabb, károsító gyomok kelése/kihajtása ellen. A takarónövények másik csoportja az un. „élő mulch”, amely a vegetáció teljes időtartama alatt - vagy annak egy részében - jelen van a területen. Erősebb a gyomelnyomó képessége, mint a növényi maradványoknak, viszont hátrányos lehet a kultúrnövények fejlődésére is. 
A talajtakarás az ökológiai gazdálkodásban nem élő anyaggal is – pl. fólia, papír stb.- történhet, különösen a szabadföldi zöldségtermesztésben (pl. sárgarépa, paradicsom). 

2. Mechanikai gyomszabályozás [konvencionális, redukált, talajművelés nélküli („no tillage”) rendszerek]

Talajművelés

Valamennyi talajművelési eljárás egyik legfontosabb célja – egyéb kedvező hatásai mellett - mindig is a talaj gyommagkészletének csökkentése, és az évelő fajoknál a földalatti vegetatív szaporító szervek tartaléktápanyagkészletének kimerítése. A talajban lévő gyommagvak a bolygatás hatására a csírázásukhoz kedvezőbb, talajközeli rétegekbe kerülnek és egy ismételt talajművelés során a csíranövények könnyen elpusztíthatók. Az évelő növények talajban lévő vegetatív szaporító képletei feldarabolódnak, így az apikális dominanciájuk (vegetatív rügyek egymás kihajtására gyakorolt gátló hatása) megszűnik, az intenzívebb kihajtás pedig fokozza a tartalék tápanyagok kiürülését. 

A konvencionális talajművelési rendszerek alkalmazása az ökológiai gazdálkodásban nagy jelentőségű. Ez áll elsődlegesen egy őszi mélyszántásból vagy tarlóhántásból, majd a következő év tavaszán a vetést előkészítő talajművelési eljárásokból (tárcsa, kultivátor, borona, kombinátor stb.). Később, a vegetációban többszöri sorközi kiegészítő mechanikai gyomszabályozás válhat szükségessé (kultivátor, gyomfésű, gyomkefe, küllős kapa stb.).  

Tarlóhántás

Hazánkban a gazdálkodók számára kötelező a tarló tisztán tartása (fekete tarló). A művelet többszöri ismétlése vezethet célra. Legfontosabb feladata a gyommagvak csírázásra serkentése és a csíranövények megsemmisítése, valamint évelőknél a vegetatív szaporítószervek minél kisebb részekre történő feldarabolása, majd a vegetatív rügyekből fejlődő hajtások mély aláforgatása. Ha száraz időben végezzük, felszínre kerülnek az évelők vegetatív szaporító képletei és kiszáradnak. 

Őszi mélyszántás

Jelentősége az ökológiai gazdálkodásban elsősorban a G3-as un. mélyen gyökerező szaporítógyökeres fajok (mezei acat, apró szulák) visszaszorításában van. A mélyszántott területeken számos téli egyéves faj kikel és áttelel (nyári egyévesek kelése tavasszal). A csíranövények a tavaszi vetésre történő talajelőkészítési munka során elpusztíthatók. 

Kultivátorozás

Ökológiai gazdálkodásban kapás kultúrák több alkalommal történő sorközikultivátorozása (az állomány záródásáig)- megfelelő gyomszabályozó hatású (1,2. ábrák). Évelők fertőzése esetén kevésbé hatékony. A mechanikai gyomszabályozás vezérlése ma már szenzorok alkalmazásával ill. GPS segítségével végezhető el, így elkerülhető a kultúrnövény gyökereinek sérülése. Eszközei: gyomfésű, gyomkefe, rugós borona, kultivátor stb. 
Egy Tarna menti öko-gazdálkodásban végzett kísérletben sűrű soros, őszi vetésű kultúrákban (pl. kalászosok) egyszeri gyomfésűzés mellett elfogadható gyomborítottság alakult ki (5%), míg a tarlón ez az érték meghaladta a 10%-ot. Napraforgóban és kukoricában nagyobb mértékű volt a gyomosodás, amely többször meghaladta a kritikus (10%) gyomborítottsági szintet. 
Van lehetőség a sorok gyomtalanítására is, ujjas és torziós gyomlálók segítségével. 

Kapálás és kézi gyomlálás

Ha van rendelkezésre álló elég kézi munkaerő, kisebb területeken, értékes növényállománynál, illetve táblán belül veszélyes gyomfoltok megjelenésekor lokálisan alkalmazható eljárások.

Kaszálás

Általános gyakorlat szálas zöldtakarmánynövény termesztésben (pl. lucerna), réteken és legelőkön. Leghatékonyabb a növények virágzását megelőzően közvetlenül alkalmazni a gyomok ellen. Ilyenkor a legkevesebb ugyanis a földalatti szervek tápanyagkészlete. A túl korai kaszálással egyes növények (pl. parlagfű) intenzívebben bokrosodnak. Évente többszöri alkalmazása javasolt a gyomok hatékony visszaszorítására. Ruderális területeken a gyomszabályozás szinte kizárólagos módszere. 


3. A fizikai eljárásokhoz tartoznak az elárasztás, valamint a hőhatáson alapuló különböző tűz- és hőkezelések. 

Az ökológiai gazdálkodásban a gyomperzselés a legismertebb, de nagy költség- és energia igénye miatt csak kertészeti kultúrákban indokolt a használata. Lehet teljes felületi, vagy szelektív alkalmazású. Utóbbi esetben a perzselő berendezésre felszerelt árnyékoló lemezekkel védjük a már kikelt kultúrnövényeket. Egyéb módszerei: infravörös sugárzás, fagyasztás, gőzölés, elektromos árammal való kezelés, mikrohullámú sugárzás, lézerkezelés, forró hab alkalmazása, szolarizáció, ultraibolya sugárzás stb. nálunk nem elterjedtek, elsősorban nagy energia- és költségigényességük, valamint kevéssé hatékony voltuk miatt. 

4. Biológiai gyomszabályozás 

Ennél a módszernél a gyomnövények természetes ellenségeit (kártevők, kórokozók) használjuk fel a gyomnövények elleni védekezésben. Tágabb értelemben az allelopátiát is (egyes növények által termelt másodlagos, inhibitor hatású anyagcsere termékek) ide sorolják. Külföldön már vannak olyan készítmények, amelyek bizonyos gombák spóraszuszpenzióit tartalmazzák és így védenek egyes gyomfajok károsító hatásától. A fogékony gyomnövények nem pusztulnak el, de jelentős biológiai értékcsökkenést szenvednek, ezért nem lesznek versenyképes partnerek az egészséges kultúrnövények számára.

Nálunk a biológiai gyomszabályozás még nem bevált gyakorlat, kísérleti stádiumban van. A biokészítmények alapvető kritériuma a gazdaspecifikusság és a tartamhatás. Mivel azonban a szántóföldeken általában kevert fajokból álló gyompopulációk fordulnak elő, ez (is) nehezíti a gyakorlati alkalmazhatóságukat.

Az ökológiai gazdálkodásban a biológiai sokszínűség fenntartása is fontos cél. Ennek érdekében szántóföldön csökkentett vetőmagnormával vetett, műveletlen sávot hagyunk. A gyepkeverékekbe tájképileg díszítő értékű növények magjait keverjük (vadvirágos gyepek). Így nemcsak az értékes fajok fennmaradását segítjük elő, hanem életteret nyújtunk a hasznos élőlények megtelepedésének is.

Ahol lehetséges, használjuk ki a gyomnövények kedvező tulajdonságait is (sekélyen gyökerező, rövid életciklusú „ártalmatlan” gyomok talajárnyékoló hatása; védő hatás az agresszívebb gyomok károsító hatása ellen; gyökérváladékok biológiai talajéletre kifejtett kedvező hatása talaj-, szél- és vízerózió csökkentése; zöldtrágyaként történő hasznosításuk stb.)

 

Források:
Berzsenyi Z. 2011. A gyomszabályozás módszerei. In: Hunyadi K., Béres I., Kazinczi G. 2011 (szerk), Gyomnövények, gyombiológia, gyomirtás. Mezőgazda Kiadó, Budapest. pp.337-395.
Dorner Z., Kersztes Zs., Zalai M. 2011. Az ökológiai gazdálkodás gyomviszonyainak elemzése a Tarna mentén. 57.Növényvédelmi Tudományos Napok, Budapest p.55.
Radics L. (szerk) 2001. Ökológiai gazdálkodás. Dinasztia Kiadó, Budapest.
Radics L. 2013. Agroökológiai gyomszabályozás. Magyar Gyomkutatás és Technológia 14 (1) 51.
Radics L., Gál I., Vörös I., Pusztai P. A gyomszabályozás lehetőségei I-II. http://www.biokontroll.hu

Köszönetnyilvánítás:
A kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – hazai hallgatói illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

 

 Kazinczi Gabriella, Kaposvári Egyetem, Növénytudományi Intézet
www.agroinform.com

A hozzászóláshoz regisztráció szükséges.