A kora tavaszi időszak egyik legfontosabb növényvédelmi teendője a lemosó permetezés, amelyet évente érdemes megismételni. A tél végi lemosó permetezés legfontosabb célja, hogy a gyümölcsfákon, a bogyósok bokrain és a szőlőtőkéken a vázágakon, a kéregrepedéseken, illetve a rügyek felületén megtapadt kórokozó gombák szaporító képleteit elpusztítsuk, valamint ritkítsuk a rovarkártevők (pajzstetvek, atkák, levéltetű-tojások, molyok) áttelelő alakjait.

Gyümölcsösben

A lemosó permetezéssel főleg a gyümölcsfákat kell permetezni, de ne maradjanak ki a szőlőtőkék, a köszméte- és a ribiszkebokrok, valamint a málnatövek sem. Bár az idei tél a károsítók egy részét elpusztította, az ellenállóbbak átteleltek, ezért tavasszal a gyümölcsfákon és a szőlőtőkéken ismét jelentős fertőzési veszély várható. A megfigyelések alapján kora tavasszal a kártevők természetes ellenségei még a telelőhelyeken vannak, ezért ebben az időszakban elvégzett lemosó permetezéssel azokat is jobban megkíméljük.

A levélpirosító ribiszke-levéltetű (Cryptomysus ribis) kártétele következtében
hólyagosodott és elszíneződött levelek

Mikor végezzük a lemosó permetezést?

Tél végén, a hidegek elmúlta után, a metszést, a fatisztogatási és faápolási munkákat befejezve kell hozzáfognunk a gyümölcsfák lemosó permetezéséhez. A kívánt hatás eléréséhez a permetezést fagymentes, szélcsendes időben végezzük, amikor napközben a levegő hőmérséklete eléri legalább az 5°C-ot. A permetlével ne takarékoskodjunk. Nagy lémennyiséggel, lemosásszerűen permetezzünk úgy, hogy a törzseken és az ágakon az egyenletes fedés biztosítva legyen.

Permetezés előtti tennivalók

A gyümölcsfák téli metszése, illetve a mechanikai növényvédelmi munkák során mindenképpen távolítsuk el a sérült, letört vagy különféle károsítókkal (monília, tűzelhalás, vértetű, pajzstetvek) erősen fertőzött, száradó vesszőket, ágrészeket is. A beteg részekkel együtt az egészséges részből is vágjunk le egy kb. 8-10 cm-es darabot. A sebfelületeket az ökológiai gazdálkodásban is használható fasebkezelők (pl. Biocera, Florasca, Fadoktor) valamelyikével zárjuk le, a levágott, beteg növényi részeket pedig minél előbb égessük el. A törzsön, vázágakon lévő rákos és mézgás sebeket éles késsel, kacorral az egészséges részig vágjuk ki, majd azokat is kenjük be sebkezelővel.

A vértetű-kolóniákat viaszos „vatta” védi.
A kártevő sebzéseken keresztül fertőzi az almafákat.

Metszéskor munkaeszközeinket (metszőolló, ágfűrész, kacor) legalább fánként fertőtlenítsük, pl. 70%-os alkoholban, a fertőzések (pl. kajszi gutaütése) továbbterjesztésének elkerülése céljából. A téli munkák során ne felejtsük eltávolítani az almafák körül előtörő sarjakat sem, mert ezzel pl. a vértetű (Eriosoma lanigerum, lásd a fenti képet) áttelelő, gyökérlakó alakjait gyéríthetjük eredményesen. Metszéskor feltétlenül keressük meg és távolítsuk el a gyűrűspille egyéves vesszőkön spirálisan elhelyezett, akár több száz tojást tartalmazó szürke tojáscsomóit is. Nehezen vehetők észre, mert kéregszínűek. Gyapjaslepke kártétel esetén az áttelelést szolgáló tojáscsomókat a törzsről, az ágakról, a falról még a tél folyamán kaparjuk le és pusztítsuk el.

A gyapjas pajzstetű (Pulvinaria betulae) áttelelő egyedei szőlővesszőn

A gyümölcsfák lemosása mellett ne feledkezzünk meg a talajra hullott beteg, fertőzött levelek megsemmisítéséről sem. A leveleket forgassuk be, jó mélyen ássuk a talajba, hogy a bennük lévő kórokozók elpusztuljanak! Amennyiben erre nincs lehetőség, a leveleket össze kell gyűjteni és elégetni.

Miért fontos a lemosó permetezés?

• Ezzel az eljárással még a rügyfakadás előtt lehetőség nyílik a gyümölcsfákon (pl. a fák törzsén, vázágain, vesszőin, ill. annak kérgén és kéregrepedéseiben, a rügyek felületén vagy azok környékén) megtapadó és ott telelő kórokozók (pl. monília, varasodás, levélfodrosodás, levéllyukacsosodás) szaporítóképletei, ill. a rovar- és az atkakártevők (pl. levéltetvek tojásai, pajzstetvek, takácsatkák kifejlett egyedei és tojásai) telelő alakjai egy részének elpusztítására.
• A gondosan és idejében elvégzett lemosó permetezés jelentősen növeli a tenyészidőszakban végzett egyéb (agrotechnikai, kémiai) kezelések hatékonyságát, azonban egy megkésett permetezés a fakadásnak induló fiatal leveleken perzselési tüneteket okozhat. A lemosó permetezés elvégzésekor figyeljünk még a következő szempontokra is.
• A lemosó permetezés végrehajtása előtt a begyűjtött növényi minták alapján feltétlenül győződjünk meg a kártevők faji összetételéről (némi előtanulmány szükséges), ill. az egyedsűrűségükről (ehhez használjunk nagyítót!). Ez segít kiválasztani a megfelelő lemosó permetező szert.
• Nagyon fontos a kezelés jó időzítése, ezért ügyeljünk arra, hogy a lemosó permetezés a rügypattanáshoz lehető legközelebbi időpontban történjen, mert a telelőhelyekről fokozatosan előjövő kártevők, ill. az éledő kórokozók ilyenkor a legérzékenyebbek a növényvédő szerekre és könnyebben elpusztíthatók.
• Ügyeljünk a kivitelezés megfelelő minőségére is, mert a lemosó permetezőszerek mindegyike kontakt hatású, ezért a megfelelő hatás eléréséhez a károsítókat tökéletesen be kell fedni. Azt is figyelembe kell venni, hogy sok fertőzött gyümölcs- és levélmaradvány lehet a fák alatt is, ezért a permetléből ezekre is jusson.
• A permetezéshez megfelelő védőöltözékre van szükség. A permetező szerek alkalmazása előtt figyelmesen olvassuk el a csomagolás címkéjén feltüntetett előírásokat (pl. engedélyezett dózis, szükséges védőfelszerelés, munka-egészségügyi és élelmezés-egészségügyi várakozási idő) és a munka során ezeket maradéktalanul tartsuk be.
• Bár a rezes lemosó permetezéssel lezárjuk a metszés során keletkezett kisebb-nagyobb sebfelületeket, ez nem helyettesíti a metszést követő sebkezelést. A sebek kezelésekor azt az általános szabályt kell követni, hogy az 1-2 cm-t meghaladó sebfelületeket feltétlenül kezelni kell. Ne használjunk sebkezelésre „költségtakarékos” megoldásként olajfestéket, mert hamar beszárad és megrepedezik, így kapu nyílik újabb fertőzéseknek.

A gyümölcsfák lemosó permetezéséhez felhasználhatjuk a réz (pl. rézszulfát, rézhidroxid, rézoxiklorid, bordói keverék), a poliszulfidkén (pl. kálcium-poliszulfid) és az ún. olajtartalmú készítményeket (pl. vazelinolaj, ásványolaj, növényi olaj, paraffinolaj).

 A zöld almalevéltetű (Aphis pomi) áttelelő tojásai almavesszőn

A réztartalmú készítmények közös jellemzője, hogy a lisztharmat kivételével a gombás és a baktériumos betegségek egész sora ellen hatékonyak. Így:

• almatermésűekben baktériumos és gombás ágelhalás, tűzelhalás, varasodás és egyéb gombabetegségek ellen;
• csonthéjasokban baktériumos és gombás ágelhalások (pl. kajszi pszeudomonászos és leukosztómás elhalása (gutaütés); meggyben, cseresznyében, szilvában és kajsziban monília, levéllyukacsosodás és egyéb levélbetegségek; őszibarackban, szilvában tafrinás betegség ellen;
• bogyós gyümölcsűekben a málna és a szeder didimellás, leptoszfériás vesszőbetegségei ellen;
• héjas gyümölcsűekben a baktériumos betegség ellen javasoljuk használni a különböző rézkészítményeket.

A rézkészítmények biztonságos használata érdekében a kezeléseket a rézérzékenység figyelembevételével alkalmazzuk az almatermésűekben a zöldbimbós állapot végéig, a csonthéjasok közül őszibarackban rügyfakadásig, kajsziban pedig a piros bimbós állapot végéig a perzselés elkerülése miatt be kell fejezni. A rézzel történő lemosó permetezés az almatermésűekben (alma, körte, birs) a tűzelhalást okozó Erwinia amylovora baktérium fertőzési veszélyét is csökkenti.

A fákon áttelelő lisztharmatgombák ellen a kéntartalmú készítmények hatásosak. Ezek közül ki kell emelni a poliszulfidkén hatóanyagú készítményeket (pl. Tiosol).

A poliszulfidkén tartalmú készítmények a különböző gombás betegségeken kívül (pl. lisztharmat, varasodás, monília, vesszőbetegségek stb.) a rovar (pl. pajzstetvek, levéltetvek, körtelevélbolha) és az atkakártevők ellen is hatásosak. A rovarölő hatásuk különösen olajtartalmú szerekkel kombinálva fokozható: ilyen gyári készítmény pl. a poliszulfidkén+vazelinolaj tartalmú Nevikén („olajos mészkénlé”).

Az ún. olajos készítmények (növényi olaj, paraffinolaj, vazelinolaj) a rovar- és atkakártevők ellen a leggyakrabban alkalmazott lemosószerek. Tekintettel arra, hogy a kártevők többsége még a keményebb téli fagyokat is átvészeli, a telelő alakok ellen az olajos lemosás általánosan javasolt. Ölőhatásukat úgy fejtik ki, hogy vékony bevonatot képezve a kártevők áttelelő alakjain, megakadályozzák azok légzését. Hatásosak a pajzstetvek, levéltetvek tojásai, takácsatkák kifejlett egyedei és tojásai, körte-levélbolha ellen.

A lemosó permetezés nem olcsó eljárás, de aki ezt gondosan és idejében elvégzi, annak a tenyészidőszakban kevesebb gondja lesz a károsítókkal.

A Biokultúra újság egy korábbi számában (2008. 5. szám) részletesen bemutattuk azokat a betegségeket, amelyek ellen hatásos a télvégi lemosó permetezés. Mostani számunkban az 1. táblázatban azokat a kártevőket (rovarok, atkák) gyűjtöttük össze, amelyek eredményesen gyéríthetők a lemosó permetezéssel.

1. táblázat: Gyümölcsösökben a tavaszi lemosó permetezéssel gyéríthető rovar- és atkakártevők
¹ körtén csak ritkán

A 2. táblázatban pedig a gyümölcsösök lemosó permetezésére engedélyezett készítményeket soroljuk fel a teljesség igénye nélkül.

2. táblázat. A gyümölcsfák lemosó permetezésére engedélyezett növényvédő szerek

Szőlőben

Sokat vitatott kérdés, hogy a szőlőben szükséges-e a tenyészidőszak megindulása idején lemosó permetezést végezni. Ma a válasz egyértelműen igen! Az elmúlt évek enyhe téli időjárása kedvezett a kártevők, gombák és baktériumok áttelelésének, ezért a kezdeti fertőzések/kártételek visszaszorításában nagy szerep jut a lemosó permetezésnek.

A szőlő esetében elsősorban a fás részeket (törzs, kordonkar) támadó kórokozók (ESCA-csoport, Eutypa lata, Phomopsis viticola) megelőzésében, a lisztharmat és az atkafertőzés mérséklésében játszik fontos szerepet a lemosó permetezés. Ennek időpontjáról a szőlőt károsító kártevők és betegségek ismeretében döntsünk. A károsítók azon csoportja ellen, amelyek a fás részek felületén vagy a kéregrepedésekben telelnek át (pl. pajzstetvek, kétfoltos-takácsatka kifejlett egyedei, piros gyümölcsfa-takácsatka tojásai) még a nyugalmi időszakban, de a fakadáshoz közeli időpontban végezzük el a lemosó permetezést olaj tartalmú szerrel (Agrol Plusz, Niral).

A kártevők közül a szőlőlevélatka és szőlőgubacsatka azon egyedei ellen, amelyek a rügypikkelyek alatt telelnek át, csak a rügypattanás-gyapotos állapot körül elvégzett permetezés hatásos. A lemosó permetezésre engedélyezett szerek közül ebben az időpontban az Agrokén vagy Nevikén használható, az alacsonyabb 2,5-3,0%-os töménységben. A kezelés egyúttal a lisztharmat fertőzési forrásai (micélium, kleisztotéciumok) ellen is jó gyérítő hatású. A szőlőtőkék törzs- és kordonkarelhalását okozó kórokozók ellen koratavasszal, a metszés után bordóilevet vagy más réztartalmú készítményt használjunk. Ezekkel a kezdő permetezésekkel nagy lépést teszünk azért, hogy egészséges és kiváló minőségű szőlőt szüreteljünk.

Összefoglalásul, az ökológiai gyümölcs- és szőlőtermesztésben kiemelkedő jelentőségű és az egész tenyészidőszakra kiterjedő hatású védekezési eljárás a tél végi-kora tavaszi védekezés az áttelelt kártevők és kórokozók ellen. Fő elemei: 1. Metszés; 2. Mechanikai növényvédelmi munkák (faápolás és tisztogatás); 3. Lemosó permetezés.

Dr. Koleva Roszica – Dr. Roszík Péter
Biokultúra újság 2009/1 szám