A weboldal sütiket használ. A böngészéssel ezt elfogadod. További információ.

Get Adobe Flash player

Hírlevél feliratkozás

Facebook

 

Keres-kínál

Olasz cég bio almát keres megvételre. 

Érdeklődni lehet:
Lisa Betarello
lisa.bettarello@capuzzo.com
http://www.capuzzo.com
 +39 0442 469090

Bejelentkezés

Neonikotinoidok: Nagymennyiségű növényvédő szer kerül ki a környezetünkbe

neonikotionoidok elleni tüntetés

Sokan sok félét hallunk a vegyszerek veszélyeivel kapcsolatban. A neonikotinoidok kapcsán szóba jön a beszélgetésben, a pusztuló méh populációk és a környezetünkben évekig kimutatható hatóanyagok kérdése. Sok ember az ökoélelmiszerek mellett dönt a vegyszereknek betudható káros és kóros elváltozások miatt, amit az emberi szervezettel tesznek, pedig az egészségünk mellett a környezetünket is károsítják. A lentebb olvasható cikkben nagyjából összeszedték a főbb veszélyeket. Nem is gondolnánk, hogy ilyen apróságokon múlik sokszor egy ökoszisztéma és a világ rendje, mint a tegzeslegyek.

A történet kezdete

Egy vegyipari fejlesztésnek köszönhetően az 1990-es évek vízválasztónak számít a kártevők elleni védekezésben. Az imidakloprid nevű vegyület megjelenésével a rovarirtó piacon a gazdák - rizs, kukorica és más alapvető élelmiszertermelők, gyümölcs-és zöldségtermelők- egy nagyerejű új eszközre tettek szert a termést károsító bogarak, levéltetvek, zsizsikek és egy sor más rovar elleni küzdelemben.

Az imidaklopridot 1980-ban fejlesztték ki. Elsősorban a károsító bogarakra hat, más állatokra azonban alig mérgező. Elvileg nincs hatással emlősökre, madarkra, halakra, talajlakó  férgekre és azokra a rovarokra, amelyek hasznosak lehetnek a növények vagy az ökoszisztéma szempontjából. Az imidakloprid kisebb dózisban és könnyebben volt alkalmazható, mint eddig bármilyen vegyszer.

Számos vegyszert széles körben juttatnak ki permetezéssel, permetszórással, amelyeket a szél elfújhat az alkalmazás területéről. Köztük az imidaklopridot is, de helyileg is alkalmazható: talajba keverhető, fákba injektálható. A leghatásosabb, amikor még vetés előtt bevonják vele a vetőmagokat, elméletben(!) így csökkentve a környezeti lábnyomot. Erre a módszerre, mint a precíziós mezőgazdaság győzelmére tekintettek.

Az 1991-es kereskedelmi bevezetése után- egy fél tucat azóta kifejlesztett rokonvegyülettel együttesen- a neonikotinoidok felhasználása fokozatosan növekedett a 2000-es évekig. A tömeges alkalmazás során aggodalmak is felmerültek.

2006 körül megfogalmazódott a gyanu, hogy a vegyi anyagok és a méhkolóniák globális kihalása kapcsolatba hozható egymással. Az emberek elkezdtek azon gondolkozni, hogy a vegyi anygagok esetleg a fajok szélesebb körére veszélyesek, mint azt eredetileg hitték.

Felmerült aggodalomként az is, hogy a vegyszerek milyen mértékben kerülhetnek a környezetünkbe, olyan helykre ahol ezeket a szerket eredetileg nem alakalmazták. A neonikotionidok hatásának vizsgálata mára sokkal összetettebb, bár még mindig hiányos. Kevés adat áll rendelkezésre a vegyület nem célszervezetekre  gyakorolt hatásáról. Az elmúlt évtizedekben alapvető vizsgálati témává vált a neonikotinoidok széleskörben való felhasználása, eloszlása és felhalmozódása a környezetben. Annak tükrében, hogy ezek a tényezők határozzák meg az állatok növényvédőszereknek való kitettségét, sokkal több hatásvizsgálatra van szükség. Noha az eddigi eredmények sokfélék, azt a következtetést le lehet vonni belőlük, hogy a peszticidek jelenlegi felhasználása nem elég célzott.

A neonikotinoid bumm

A neonikotionidok az ingerületátvitel folymatában résztvevő fehérjékhez, a nikotinos acetilkolin receptorokhoz kötődnek.  A rovarok és más gerinctelen élőlények fehérjéihez jobban kötődik a vegyület, mint a gereincesek esetében.  Gyakorlatilag így érvényesül a gerincteleneknél az erős bénító, majd ölő hatás úgy, hogy a gerincesekre elvileg nincs hatással.

A neonikotionodik, piretrodik, karbamátok és szerves foszfátok szelektív hatása kulcsfontosságú, mivel ezek mindegyike alapvetőenrendkívül mérgezőek lehetnek a halakra és más gerinces szerveztek számára is. A neonikotionidok népszerűségét növelte, hogy vízoldhatóságuk miatt könnyű volt velük dolgozni és többféle módon is ki lehett őket juttatni. A (természetes) vizeken keresztül a növények felszívták a vegyületeket, és a hatásukat belülről, a növény szöveteiből fejthették ki.

A hét világszerte értékesített neonikotinoid vegyület (2012-es piaci részesedés sorrendjében): tiametoxám, imidakloprid, clothianidin, acetamiprid, tiakloprid, dinotefurán és nitenpyram. Globálisan a 12 milliárd dolláros rovarölő szer piac negyedét, a csávázott növényi magvak piacának 80 %-át teszi ki. Az imidaklopridot több mint 120 oszágban regisztrálták különböző növényállományokban való felhasználásra. A mezőgazdasági területeken és kertekben található rovarok elleni küzdelem melett hasonlóan elterjedt még a pázsitok kezelésében és a háztartási rovarirtásban is

Az USA-ban, ahol az imidaklopridot 1994-ben regisztrálták és értékesítették először, a Környezetvédelmi Ügynökség több mint 500 alkalmazási területen vette nyilvántartásba, azonban az összes felhasználási terület pontos száma nem áll rendelkezésre. Az U.S. Geological Survey (USGS) által a Pesticide National Synthesis Project részeként összegyűjtött adatok azt mutatják, hogy a 2000-es évek elejétől 2004-ig 150 tonnáról körülbelül 510-625 tonnára emelkedett a neonikotionidok felhasználása. 2004-2007 között ezek a számok majdnem megduplázódtak és 2012-ben az USGS adatai alapján már több mint 2800 tonnát használtak fel. A 2013-as és 2014-es évben a számok továbbra is emelkedtek. ,,A 2000-es évek közepén történt növekedés oka a rovarölőszerrel bevont vetőmagok megjelenése volt”- mondja Michelle Hladik, az USGS California Water Science Center kutató vegyésze és peszticid szakembere. Már az 1950-es évektől csáváztak gomba és rovarölő szerekkel, de ez volt az első valóban széles körben elterjedt mezőgazdasági alkalmazása. A neonikotionidok globális alkalmazásának 60%-a talaj vagy magkezelés. A fejlett országokban ezek a számok még magasabbak, az Amerikai Egyesült Államokban a kukorica, szójabab és búza esetében – a három legnagyobb termést produkáló növény- a neonikotionidok alkalmazása szinte teljes egészében magcsávázás.

A kezelt mag vetése után a bevonat vízben feloldódik és a növény a gyökerén keresztül a rovarirtószer 80-98%-át felveszi, majd a szállítószöveteken keresztül eljut a szárba, levélbe, virágba, pollenbe és ott akár több hónapig is kifejti hatását. Ha a hatóidő alatt a rovarok a növényt rágják vagy szívogatják, a növény szövetéből a peszticid természetesen kifejti hatását a rovarra, ami elpusztul.

A toxicitási kép kezd megváltozni

Körülbelül egy évtizeddel ezelőtt a kutatók egy csoportja felfedezte, hogy a neonikotionidok közel sem olyan ártalmatlanok a többi gerinctelen fajra, amik egyébként nem célszervezetek vagy károsítók, mint azt kezdetben gondolták. A neonikotionidok toxicitásának első vizsgálataikor főként a vízibolhákra, a közönséges zooplankton rákfélékre és az egyéb megszokott gerinctelen kísérleti fajokra koncentráltak. A vizsgálatokból az derült ki, hogy a nagy vízibolha nagyon alacsony érzékenységet mutat az imidaklopridokra, a hatás sokszoros javasolt dózisnál volt érzékelhető. De a vizibolhánál sokkal érzékenyebben reagáltak a vízi rákokok és más rovarok Az egyik környezetvédelmi toxikológiai és kémiai kutatásban, amit 2006-ban publikáltak, Francisco Sánchez-Bayo, a japán Chiba University ökotoxikológusa és Kouichi Goka, a japán Nemzeti Környezetvédelmi Kutatóintézet munkatársa rizskiserleteklétrehoztak egy kísérleti rizsföldet és a palánták egy részét a gyártó által ajánlott módon imidakloprid kezelésben részesítettek, néhányat pedig meghagytak kezeletlenül kontrollként. Több mint négy hónap elteltével arra jutottak, hogy a kártevő rizs zsizsikek mellett a riszföldet elárazstó vizekben élő növényi rákok, rákfélék és rágcsálók populációi is csökkentek a kontroll területhez képest. Ráadásul a nem célszervezetek számának csökkenése az első hónapban volt megfigyelhető leginkább, amikor az imidakloprid koncentrációja nem is volt olyan magas, a taljba szivárgás miatt. A koncentráció a vízben lényegesen alacsonyabb volt, mint ami a vizibolhánál halált okozott. ,,Ez volt számunkra az első felismerés, hogy az imidakloprid mérgező az összes kis élőlény számára, akik a rizsföldeken élnek” - mondja Sánchez-Bayo, aki jelenleg az ausztráliai Sydney Egyetem tiszteletbeli munkatársa.

A 2014-es környezetvédelmi felülvizsgálat során a Saskatchewan Egyetem egy kutatócsoportja Christy Morrissey vezetésével, valamint Sánchez-Bayo közreműködésével 214 korábbi toxicitási vizsgálat eredményeit vizsgálta, amelyeket 49 különböző, vízi rák-és rovarfajra végeztek el. Arra a következtetésre jutottak, hogy már 1 mikrogram/liter vagy ennél kisebb mennyiségű akut neonikotinoid szennyezés is káros hatást gyakorol a vízi szervezetekre. „A legtöbb peszticid ilyen kis mennyiségben nem gyakorol negatív hatást az ökoszisztémára.” - mondja Sánchez-Bayo, ezzel is bizonyítva, hogy milyen káros hatása van a neonikotnoidoknak való hosszú távú kitettségnek, alacsony szermaradvány koncentráció esetében is. A kutatók azt is megjegyezték, hogy hosszú távú kitettség esetében ennél kisebb koncentráció is okoz nem halálos kimenetelű tüneteket, mint a fejlődési zavar vagy a működésbeli zavarok. A neonikotionidok nem fejtenek ki azonnali hatást, de mivel az élőlények több hétig ugyanannak a szennyezett víznek vannak kitéve, így a toxikusság fokozódik.

Az apró vízi élőlények kihalása és a poluláció csökkenése rendkívül káros hatást gyakorol az ökoszisztémára. A tiszavirág és tegezeslégy lárvák, amelyekről kimutatták, hogy fokozottan érzékenyek a peszticidekre, a tavakba és folyókba eső levelekkel táplálkoznak. Ez alapvető fontosságú a természetes vizek számára, a vízminőség és vízi utak zavartalanságának fenntartása érdekében. Továbbá a vízi rovarok eltűnésével táplálék hiányában olyan állatok is eltűnnek, mint a békák, gyíkok és a madarak.

Egy másik, 2014-ben publikált, szélesebbkörű áttekintés a Környezettudomány és Környezetszennyezés Kutatás lapban jelent meg, amely hasonló eredményre jutott a vízi gerinctelenek tekintetében. Lennard Pisa és munkatársai, a hollandiai Utrechti Egyetemről bebizonyították, hogy ezek a szervezetek sokkal érzékenyebbek a vízben oldódó peszticidekre, amely veszélyét fokozza, hogy hosszú ideig vannak kitéve mérgező hatásuknak, ugyanis nem tudják elhagyni az élőhelyüket a szennyezés után. A felülvizsgálat a szárazföldi gerinctelenek esetében is rámutatott a neonikotionidok toxicitásának mértékére. Hosszú és rövid távú kitettség esetén szubletális és letális hatások jelentkezhetnek földigiliszták, legyek, bogarak, darazsak és mézelő méhek esetében. A mézelő méhek messze amézelő méh legtöbbet tanulmányozott csoport, ugyanis a beporzás révén hatalmas gazdasági jelentőséggel bírnak. A mézelő méheknél a vegyszerek hatására jelentkező tanulási, repülési és tájékozódási problémák mellett a lárvák fejlődésére is káros hatással volt.  „Számos tanulmány negatív eredményének ellenére sem pontos a neonikotinoidok toxicitásának mérlege.” - mondja Hladik. Ez azért van, mert a tanulmányok eltérő fajokat vizsgáltak, illetve különböző hatásokat,  például halálozás, fejlődés, viselkedés, szaporodás.

Morrissey és munaktársai a felülvizsgálatukban azt írják, hogy a közelmúltban végzett toxikológiai kutatások új hulláma új és hasznos adatokat szolgáltatott, de gyakran zavaros eredményekkel járt. Pisa és csapata szerint óriási hiányosságok vannak a gerinctelenek nagy többségére gyakorolt hatást illetően. A jelentésekben leírt toxicitás különbségeiben az is szerepet játszik, az eltérő faj-és mutatóhasználat mellet, hogy az állatokat laboratóriumi körülmények között vizsgálják és nem természetes környezetükben. Emellett nehezíti a dolgot, hogy a kitettség hossza és mértéke sem egyezik meg a természetben tapasztaltakkal.

A különböző állatok laborban mért neonikotinoid toxicitása helyett inkább az lenne lényeges, ami az állatokra potenciális veszélyt jelent, vagyis az a mennyiségű peszticid és azok keveréke, amivel a természetben találkoznak.

Neonikotionidok a környezetbe kijutva

A kipermetezett növényvédő szerek környezetbe kerülésének megakadályozása gyakorlatilag lehetetlen, a szél, a szálló por, vagy az állatok mind olyan tényezők, amelyek még a pontos alkalmazás mellett is hozzájárulnak a rovarölőszerek elsodródsáához. Ezek általában nem kerülnek nagyon messzire a kijuttatás helyétől, legalábbis nem nagy koncentrációban, és sok közölük gyorsan lebomlik, és gyorsan elveszítik toxicitásukat a víz, a talaj vagy a napfény hatására.

„Vetőmag vagy talaj kezelésére alkalmazott neonikotionidok sokkal kisebb eséllyel sodródnak vagy kerülnek el a kijuttatás helyétől, mint a légi úton kijuttatt peszticidek. Bevont magok alkalmazásával a mezőgazdasági földterület 1 %-át, míg permetezőgéppel a mezőgazdasági földterület 100%-át szenyezzük neonikotionidokkal”- mondja David Fischer, aki a klotianidint, imidaklopridot és tiaklopridet tartalmazó termékeket forgalmazó Bayer Crop Science cég beporzók biztonságáért felelős divíziójának vezetője.  „A közvetlenül a magokon alkalmazott növényvédő szerek használatával kiküszöbölhető a szélell történő elsodródás vagy a közeli vizes területekre való átkerülés is.”- vélekedik Fischer, ezzel védve a csávázás előnyeit.

Ez mind jól is hangzik, de megfigyelték a neonikotionid csávázó szer elporosodásából adódó szennyezést is, amely por aztán a növények felületén megtapad, majd például esővízben feloldódva a szántóföldekről a tavakba, folyókba jutnak és a felhasználási területtől sokkal távolabbra is eljutnak.

Továbbá, a legelterjedtebb neonikotionidok hosszú ideig kimutathatóak a talajban. A bomlás ideje a vegyületektől függően változik, az imidakloprid hónapokig kimutatható a talajban és több hétig a vízben is, míg a többi vegyület lebomlási ideje még ennél is hoszabb. Az ilyen elhúzódó lebomlási idő növeli az állatállomány kitettségét, valamint növelik a növényvédő szer felhalmozódás veszélyét is. 

Hosszú évek óta vizsgálják az imidakloprid szintet a vízekben. „Az eddigi vizsgálatok alapján nem tarották veszélyesnek, ezért nem is fordítottak rá nagyobb figyelmet.” - mondja Hladik. A vegyületek új felhasználási módja (vetőmagcsávázás) és a fokozott használat azonban a témára irányította a figyelmet, ami további kutatások elvégzését eredményezte.

Eddig azonban csak néhány tucat kutatás szolgáltatott adatot az országok neonikotinoid felhasználásáról és a környezetben történő eloszlásáról. Sok kutatás ezek közül földrajzilag vagy időben korlátozott, ami a kutatás eredményét is befolyásolja.  Az Amerikai Egyesült Államokban, Közép-és Dél-Kalifronia három mezőgazdasági régiójában a 2010 és 2011-es öntözési időszakban gyűjtött vízminták 90 %-ában jelen volt az imidakloprid. A minták egyötödében az EPA által meghatározott 1,05 mikrogramm/ liter határértéket is meghaladta az imidakloprod koncentráció, ami az ügynökség becslése szeirnt jelentős veszélyet jelent a vízi gerinctelenekre. 2013-ban egy Chemosphereban végzett kutatás során 2005-ben Texas állam gyapotföldjei melleti vizes területeklről vett mintákat vizsgáltak. A kutatások azt az eredményt hozták, hogy a minták 17%-ában az acetamipridet és a minták 31%-ában a tiametoxam koncentráció meghaladja az EPA által meghatározott referencia határértéket. Hladik az USGS kollégáival együtt azon dolgoznak, hogy pontosabb képet kapjanak a neonikotionidok elterjedéséről a környzetben, különösen azért, mert a vegyületek a felhasználás helyéről elsodródva a természetes vizeket is szennyezhetik.

Egy Georgia állambeli kisüzemi kutatás során imidakloprid jelenlétére utaló jeleket találtak, így a figyelmüket Iowa, az Egyesül államok legnagyobb kukorica és szójatermelő állama felé irányították. ,,Tudtuk, hogy sok vetőmagon alkalmaznak neonikotinoidos bevonatot”-mondja Hladik ezért a kutatócsoportjával meg akarták vizsgálni a neonikotinoidok előfordulását, koncentrációját, elterjedését és lebomlását. A 2013-as vegetációs időszakban, amely kora tavasztól októberig tartott, Hladik és csapata 9 folyamból vett mintát Iowaban. Ezek különböző medencék és mezőgazdasági területek vízgyűjtőjéből érkezetek. A 2014-ben, az Environmental Pollutionban megjelent beszámolóik alapján a minták neonikotinoid koncentrációja jellemzően alacsony volt, átlagosan minden mintában 0,1 mikrogramm/ liter. Még a júniusi csúcsérétkek sem haladták meg a 0, 5 mikrogramm/liter határértéket. A minták 76 %-ában mutattak ki legalább egy, míg a minták több mint felében legalább kettő vagy több növényvédőszert. ,,Egész évben mérhető koncentrációban voltak jelen a vegyületek, de a vetést követően az előfordulási gyakoriság és a szermaradvány koncentráció megemelkedett, ami egyértelműen a csávázott vetőmagoknak tulajdonítható” mondja Hladik.

Emellett azt is kiemelte, hogy a vetés előtt sem nulla a koncentráció. Ez azt biznyítja, hogy az évek alatt a szermaradványok felhalmozódnak, mivel nem bomlottak le. Ezek szerint a környezetünkben folyamatosan jelen van egy bizonyos mértékű, le nem bomlott neonikotionoid szermaradvány.

Az iowai kutatásra építve Hladik és Dana Kolpin az USGS Iowai Vízügyi Központjának hidrológusa tovább bővítették a kutatást, ezzel létrehozva az első országos léptékű felmérést, amely az Egyesül Államok vízfolyamaira vonatkozott.  A kutatás során 2012 ősze és 2014 nyara között 25 államból és Puerto Ricoból összesen 48 folyamból gyűjtött vízmintákat vizsgáltak meg. A vizsgált folyamok vízgyűjtő területei 12-16 000 négyzetkilómétert tettek ki és mind mezőgazdasági vagy városi területről származtak. A publikáció 2015-ben jelent meg az Environmental Chemistry-ben.

A kutatók a minták 63 %-ában észleltek legalább egy neonikotinoid származékot- a legtöbb mintában a leggyakrabban használt imidakloprid található meg- és a minták 26 %-a két vagy több vegyszert is tartalmazott. Az átlagos szermaradvány koncentráció az iowai tanulmányhoz hasonlóan alakult országosan is. Az összes mintában 0,2 mikrogramm/litert mértek, a csúcsértéket, 0,45 mikrogramm/litert márciusban érte el a kaliforniai áramlásban, a Monterey-öböl közelében, mind a városi mind a mezőgazdasági területeken mérve. Hladik és Kolpin megjegyezték, hogy a koncentráció emelkedése öszefüggésben  van a folyók és vízgyűjtők közelében lévő területek nagyobb arányú mezőgazdasági és városi célú felhasználásával is. Ezen kívül az iowai és a Chesapeake-öbölbeli vízgyűjtő területeken lévő mezőgazdasági területek mintái alapján arról számoltak be, hogy az esőzések után mutatkozik a neonikotionid magasabb koncentrációja. Ez megerősíti azt az elméletet, hogy az esőzés fontos mozgatórugója a neonikotionidok áramlásának és hogy a felhasználási területüktől messzebb is képesek felhalmozódni.

Az elvégzett kutatások a neonikotionoidok környezetben történő észleléséről változatos adatokat szolgáltattak, de egy valami minden kutatás eredményéből leszűrhető volt: „A legtöbb esetben, ha az ember keresi, akor megtalálja őket.” –mondja John Tooker entomológus és a Penn State Agricultural College tanulója, aki a diplomamunkáján dolgozó Margaret Douglassal, a neonikotionidok felhasználásnának  országos tendenciáit vizsgálta Pennsylvaniában.  A megfigyelt szermaradvány koncentrációkra mindenhol más eredmények születtek, de a kutatásokból leszűrhető, hogy a folyamatos, alacsony koncentrációtól függetlenül, a szennyezés „csúcsidején”, vagyis legmagasabb szintjén mért szermaradvány és a folyamatos szennyezésnek való kitettség, minden esetben toxikus volt a vizsgált szervezetekre.

Ok az aggodalomra...

Sokféle véleményt fogunk hallani arról, hogy milyen szintű aggodalomra adnak okot a neonikotinoidok, attól függően, hogy kit kérdezünk meg. Míg egyes csoportok azt állítják, hogy ezen vegyszerek magas fokú kockázatot jelentenek a nem célszervezetekre, addig mások azt mondják, hogy az eddig természetes vizekben és a környezetben kimutatott  koncentrációk túl alacsonyak ahhoz, hogy tartósan negatív hatást gyakoroljanak az ökoszisztémára. Akik tagadják a negatív hatást, arra hivatkoznak, hogy amennyiben a vegyszereket megfelelően juttatják ki, nem lehet probléma az elsodródással és ezek az anyagok idővel úgy is lebomlanak a természetben.  

Az egyáltalán nem meglepő, hogy az USGS vizsgálatokban ilyen gyakran észleltek neonikotionid szermaradványokat, figyelembe véve, hogy milyen széles körben használják ezeket a rovarölő szerek. „Érdekes, hogy a neonikotionidokra vonatkozó vízellenőrző vizsgálatok kimutatták, hogy a minták koncentrációi messze elmradnak az EPA által megállapított, a vízi élőlényekre vonatkozó biztonságosnak mondott határértéktől.” -mondja Fischer. A veszélyértékelés rendszere alpvetően hibás.

A veszélyértékelések rendszerének zavarához az is hozzájárul, hogy a potenciális fajok eltérő érzékenységet mutatnak a neonikotionidokra, valamint az is, hogy nincs egységes környezetvédelmi referenciaérték a növényvédő szerekre nézve. Az Amerikai Egyesült Államokon kívül kanadai, holland és ez európai hatóságok is közzétettek neonikotionidokkal kapcsolatos vízi élőlényekre vonatkozó referenciaértékeket.  Mindegyik különböző adatkészletet és értékelési kritériumot tartalmaz, a legtöbb csak imidaklopridra van kidolgozva és mindegyik alacsonyabb referenicaértéket javasol, mint a jelenleg hatályos EPA referenciaérték. Sánchez-Bayo és munkatársai a vizi gerinctelenek biztonsága érdekébem rövid és hosszú távú neonikotionid szermaradvány küszöbértéket is javasoltak, mindegyik 100-szor alacsonyabb, mint a jelenlegi EPA referenciaérték. A kutatásokban rögzített maximumértékek károsító hatása nagyon jelentős, még akkor is, ha a kezdeti magas szint bizonyos idő elteltével csökken. Még ennél is aggasztóbb az a tény, hogy nem ismerjük a vegyszer nem célszervezetekre gyakorolt hatását hosszú távú kitettség esetén. „A populációk vándorlása és a mozgási útvonalak kiszámíthatalansága miatt nehéz a hosszútávú hatások számszerűsítése az állatok természetes környezetében való vizsgálata.” -mondja Tooker.

Mindazonáltal néhány csapat megkísérelte a laboratóriumi körülményeket hátrahagyva, a hosszútávú kitettséget természetes körülmények között vizsgálni. Angliai kutatók 62 vadméh faj 18 év alatt összegyűjtött előfordulási és elterjedési adatai és a csávázott, neonikotinoidokkal kezelt repece vetőmag felhasználásának adatai között kerestek összefüggéseket.  A Nature Communicationsban publikált kutatás, arra az eredményre jutott, hogy a neonikotioniddal kezelt repce pollenjével táplálkozó vadméhek körében sokkal gyakoribb volt az egyedszám csökkenés. Hadlik és társai Észak-Kaliforniában az 1990-es évektől kezdődően vizsgáltak lepke populációkat, majd végül korrelációt véltek felfedezni a neonikotinoidok térnyerése és a lepke populációk pusztulása között. Később eredményeiket a Biology Letters-ben publikálták. A legrosszabb forgatókönyv Tooker szerint, ha a hosszútávú kitettség alapvetően megváltoztatja a táplálékláncot a rovarok pusztulása révén, és így a rovarevő állatok is veszélybe kerülnek.

A táplálékláncra vonatkozó vizsgálatok kis számban érhetőek el, nem átfogóak és vegyes eredményeik vannak. 2014-ben a Nature-ban, a holland Radboud Egyetem csapata Caspar Hallmann vezetésével az eddigi legszélesebb kutatást publikálta, amelynek keretén belül a 2000-es évekig terjedő országos, madárállományra vonatkozó adatokat hasonlították össze az ugyanezen időalatt gyűjtött felszíni vizek mintájának imidakloprid koncentrációjával. Bebizonyították, hogy a füsti fecske, seregély és egy sor más szántóföldek közelében élő rovarevő madár, évi átlagos 3,5 %-os egyedszám csökkenésére nagyobb hatással van a felszíni vizekben kimutatható hosszú távú imidakloprid szennyezés, mint az egyedszám csökkenést általában befolyásoló földhasználat változásai. „Ez nem egy ok-okozati tanulmány volt, mégis nagyon sokat elárul a vegyszerek környezetre gyakorolt hatásáról.” -mondja Tooker. „Ezek az egyedszám csökkenések megmutatják, hogy mi történik akkor, ha ezek a neonikotionidok folyamatosan bekerülnek a felszíni vagy felszín alatti vizekbe. Nem gondolom, hogy ez az egész Egyesült Államokban jellemző folyamat lenne, de nem feltételezhetjük azt, hogy ez nem fog egyszer megtörténni.”- mondja Tooker.

Az egyensúly fenntartása

Mivel a neonikotionidok széles skálája hatással van a nem célszervezetekre és emellett  a környezetbe kijutva képes messzire elsodródni, feltétlenül szükséges ezeknek az anyagoknak a vizsgálata.  Törekedni kell az egyensúly kialakítására a kártevők elleni védekezés és a környezetünk egészségének fenntartása között.

„A vegyi anyagok egyre szélesebb körű felhasználásával, egyre több kérdés merül fel. Például hogy valólban előnyös-e ezen szerek a mezőgazdasági felhazsnálása. Afelől nincs kétség, hogy a vegyületek hatékonyak lehetnek a kártevők ellen, de a csávázás hatékonysága még nem kellően tisztázott.” - mondja Hladik.

Egy 2014-es EPA jelentés szerint amerikai szójatermelők körében egyáltalán nem jelentett semmilyen előnyt, hogy neonikotinoidokat használtak a termelés során. A legtöbbször az derült ki, hogy a kezeletlen és a kezelt termés között nem volt különbség. Ennek ellentmond egy 2016-ban, a Pest Management Scienceben megjelent tanulmány, ami az amerikai szójatermelők önértékelését és termésbecslését vette alapul.  A farmerek elmondása alapján a neonikotionidos magkezelés átlagosan 4%-kal növelte a hozamokat és hektáronként 28-42 dollárral növelte a bevételt.

Hasonlóképpen ellentmondásos információk érkeznek Európából. A Journal of Applied Ecology című folyóiratban megjelent tanulmány szerint az imidakloprid 1990-es bevezetése óta nem tapasztalható jelentős termésnövekedés a repceföldeken. A Bayer és Syngenta- mindkettő vezető neonikotionid vegyszer előállító- kiadott jelentése szerint az Európai Bizottság 2013-ban megszavazott 2 éves neonikotionid felhasználási  tilalom méh porozta növényállományokban, az Európai Unióban évi 4%-os terméscsökkenést hozott repcében, ami nagy gazdasági kárt jelentett. Vegyesek a visszajelzések más növényeknél is. Problémát okoz az adatok hiánya, valamint a neonikotinoid felhasználás előnyeiről szóló homályos adatközlés is. Tooker szerint a mai modern kukorica, szója, és pamut termesztésben a gazdák hajlanak a csávázott vetőmagok többletköltésgeinek megfizetésére is, mivel ezt biztonságérzetet adó befektetésnek fogják fel. A gazdálkodóknak kevesebb időt kell a kártevők folyamatos figyelésére fordítaniuk, ha a táblát folyamatosan vegyszerezik. Bár kétség kívül van olyan eset, amikor kifizetődik a neonikotionidok alkalmazása, azonban legtöbb esetben ezeket a drága szereket potenciális fenyegetés nélkül alkalmazzák az egész táblára, szórványosan vagy kis számban megjelenő kártevő ellen is. A kezeléseket folymatosan ismételni kell, mert a kártevők akkor is megjelenhetnek, amikor az először kijuttatott vegyszernek már nincs hatása.  Ez a fajta megközelítés sajnos azt jelenti, hogy a vegyszereket nagy mennyiségben juttatják ki, ennek során pedig az elsodródás veszélye is természetesen megnő.

Különböző csoportok már tettek javaslatokat a neonikotionidok környezetbe való kijutása és a természetben fellépő szennyezése ellen. Az Európai Bizottság tilalma mellett, amely jelenleg felülvizsgálat alatt áll, 2015-ben Ontario állam kormánya is korlátozni kezdte a neonikotionid bevonatú magok használatát. Más vélemények szerint a neonikotinoid szennyezés legfőbb forrása a földről és a kezelt magokról szálló por. Ebből  következik, hogy a por megkötését célzó intézkedések -mint a csávázáshoz használt segédanyagok vagy a vetőgépeken alaklmazott védőburok - csökkenthetik a rovartirtó szerek elsodródását. 2014-ben például a kanadai Növényvédelmi Irányító Hivatal (PMRA) a neonikotionid port a méhek egészségét fenyegtő veszélynek nyilvánította és előírja, hogy ezt a kockázatot a vetések során figyelembe kell venni. (Jelenleg mind a PMRA, mind az EPA újraértékeli a méhek és a vízi gerinctelenek neonikotinoid kitettségének kockázatát, és a PMRA előzetesen azt javasolta, hogy fokozatosan szüntessék meg az imidakloprid felhasználását a legtöbb területen.)

„Egy másik lehetőség, hogy engedélyezik a növényvédő szerek használatát, de csak indokolt esetben. Miért kell a vetőmagot előre vegyszerrel bevonni, mikor nem is biztos, hogy az adott területen megjelenik a kártevő. Csak olyan területet kell kezelni, ahol az előrejelzés alapján látható a probléma és nem minden területet.”- mondja Sánchez-Bayo.

Ez a megközelítés az inetgrált növényvédelem stratégiájába (Integrated Pest Management), illeszkedik, amely kombinálja a kártevő ellenőrzést a különböző biológiai, fizikai, kémiai gyérítési módszerekkel, a helyi körülményeknek és adottságoknak megfelelően. Az integrált növényvédelem gazdasági előnye, hogy a gazdák az okszerű vegyszerhasználattal az erre szánt kiadásaikat is csökkenthetik, ezzel együtt a környezeti terhelést is mérséklik. Még bizonytalan, hogy az integrált növényvédelem győzedelmeskedik-e a nem okszerű, megelőző vegyszerezésen alapuló megközelítés felett. Sajnos az előrejelzések szerint  a neonikotionidok felhasználása tovább fog növekedni. Tooker úgy látja, hogy a csávázott vetőmagok olyan népszerűségnek örvendenek, hogy semmi esély nincs a felhasználásuk csökkentésére.

A kutatók szerint tehát továbbra is kiemelt figyelmet kell fordítani a potenciális kockázatok vizsgálatára, és arra, hogy az alkalmazott rovarölő szer maradványok milyen mennyisegében találhatóak meg a környezetünkben.

A legjobb megoldás, ha környezetünkre és saját egészségünkre veszélyes vegyszerek helyett agrotechnikai és egyéb biztonságos szereket használunk. Egyre többen látnak fantáziát az ökogazdálkodásban és egyre többen keresik a fogyasztók közül is. Saját egészségünk mellett  Földünk egészsége is fontos szempont a vásárlásnál. Mérlegeljük, hogy mérgeket fogyasztunk-e vagy felelős, környezetkímélő gazdálkodásból származó termékeket.

Bővebb információ itt.

Írta, fordírtotta:

Kocsis Ivett
Szlovicsák Katalin