A weboldal sütiket használ. A böngészéssel ezt elfogadod. További információ.

Get Adobe Flash player

Hírlevél feliratkozás

Facebook

 

Keres-kínál

 Litván kereskedő cég (www.foksas.com) csomagolt bio napraforgó magot és napraforgó olajat keres, nagy mennyiségben.

Érdeklődni lehet:
Iveta Kecoriūtė
iveta@foksas.com


ASZALT GYÜMÖLCSÖT KERESNEK!!!

BioSuiss tanúsitvánnyal keres svájci cég aszalt gyümölcsöt.
További információ:
zachner@alimentis.ch

Bejelentkezés

Miért nem engedélyezett a talaj nélküli ökogazdálkodás az EU-ban?

a talaj sorsa a kezünkben van

A Carnucopia Institute egy jó kis cikket közölt, ami a teljesség igénye nélkül rávilágít, mi is az oka annak, hogy (Magyarországon sem) kaphat ökominősítést a termesztő közegen, talaj nélkül termelt élelmiszer.

 

Először elég „földhöz ragadt” ötletnek tűnik, hogy ökológiai gazdálkodásban csak és kizárólag talajon lehet növényeket termeszteni. Azzal is vádolják az ökológiai gazdálkodást, hogy pont az ilyen földhöz ragadtsága miatt nem tudnak annyit termelni.

Linley Dixon, amerikai ökogazda maga is termel télen microgreen-nek nevezett „növénykezdeménye-ket” (nem csíra, annál nagyobb növényekről van szó, de még nem kifejlettek) termesztő közegen, dobozokban, mesterséges fény alatt, vegyszerek nélkül.

Semmiképpen nem nevezné ezt a tevékenységét ökológiai gazdálkodásnak. A téli időszakban jó kis kiegészítésnek számít az így megtermelt friss „zöldáru”, de a tavaszi és nyári időszakban végzett kinti munka az igazi ökológiai gazdálkodás, Lyon elmondása szerint.

Nem tudjuk elégszer hangsúlyozni, hogy az ökoter-mék nem végtermék ellenőrzéssel kapja meg a minősítést. A hangsúly a termesztés, előállítás körülményein van, utólag semmit nem lehet bioterméknek minősíteni. Más szavakkal élve, biogazdálkodás során nem csak az a lényeg, hogy a tiltott szerek mellőzésével termeljünk, hanem hogy azokat a pluszokat is beletegyük, amit a szokványos gazda már nem. A kötelező vetésváltás, a talajtakarás, a mulcsozás, a zöldtrágyázás, a komposztálás, változatos és eltérő gyökérzetű növény fajták vetése mind-mind pozitívan hatnak a talajra, a környezetünkre, hosszútávon növelik a talaj humusztartalmát. Közvetetten a klíma változás elleni harcban is nagy szerepet játszik, mivel a talaj, a szén egyik legnagyobb megkötője, így redukálva a szén-dioxid mennyiségét a levegőben. Már korábban írtunk cikket arról, hogy a legnagyobb mennyiségű üvegház hatású gáz az állattartás következtében kerül a légkörbe, de az ökológiai gazdálkodás szabályait betartva az állattartás nem romboló hatású a környezetünkre. A legelőváltás, az ésszerű állatsűrűség, a nem intenzív takarmányozás segít abban, hogy mind az állat, mind a környezet jól érezze magát.

Riport készült egyszer arról, hogy a talaj nélküli termelés megkönnyíti a gazdák dolgát, mivel a talajban élő kártevők és fertőző betegségek a növényekre nincsenek hatással, így a vegyszer használat csökkenthető. Ez jól hangzik, viszont a teljes képet vizsgálva biztos, hogy megváltozik a véleményünk.

Általában az ökogazdák egyetértenek abban, hogy az egyik legfontosabb dolog, egyben a legnagyobb kihívás is a termelés során, a talajélet megőrzése, a talaj termőképességének és humusztartalmának  növelése. Amerikában a (hiteles, valódi) ökogazdaságok túlélését veszélyezteti, ha az olcsóbb, nem fenntartható hidro-poniás termesztésből származó termékeket is elismerik ökoként. A vásárlók a biologót keresik a termékeken és nyilvánvalóan az olcsóbbik biot vásárolják meg. Biotermék és biotermék között is van különbség ott, ahol a hidropóniás termesztést is engedélyezik vagy esetleg nem tiltják. Nagy mezőgazdasági cégek talajtól függetlenül, óriási területen üvegházakban állítják elő a biotermékeket, amire valóban azt lehet mondani, hogy az öko-termék minősítést csak azért kapták, amit nem tettek bele a termesztésbe. Amíg egy kisebb gazdaság ökotermesztéssel növeli a talajélet gazdagságát, a humusztartalmat, törekszik a fenntarthatóságra, állatokat is tart a rendszerben, körforgásra épít, addig a nagy cégek olcsóbb termékeire ezek nem mondhatóak el. Nem járul hozzá a környezeti körülmények javításához. A termesztő közeg nagyjából csak arra szolgál, hogy megtartsa a növényzet gyökerét, amíg a folyékony tápanyag áthalad a csatornákon. Sokszor nem használják fel a tápoldatot többször, hogy a fertőzéseket elkerüljék. Ez vízpazarlás, valamint a tápoldatot a növények nem képesek egy az egyben felszívni, így a felesleg a talajra, a környezetbe kerül ki.

Szerencsére az Európai Parlament idén júniusban elutasította a hidropóniás termelés engedélyezését ökoban. Azonban ez a kérdés még mindig terítéken van például az Egyesült Államokban.

Reméljük, hogy Európában továbbra is szem előtt tartják, hogy „a talajoknak elegendő mennyiségű szerves anyagot kell tartalmazniuk, amely képes a természetes és változatos talajökológia támogatására.”

Írta:
Szlovicsák Katalin