Természetkímélő gyepgazdálkodás I.

Gyepgazdálkodás és természetvédelem

A magyarországi természetvédelemben is egyre nagyobb hangsúlyt kap a komplex élőhelyvédelmet előtérbe helyező szemlélet az egyes fajokat csupán elszigetelten, környezetükből kiragadva védő tevékenységek mellett. Sürgető feladat azoknak a gyakorlatban is használható gazdálkodási módszereknek a kidolgozása és széleskörű bevezetése, amelyek a mezőgazdasági táj természeti értékeinek biztonságosabb fenntartását lehetővé teszik. Persze ez csakis a mezőgazdasági termelők érdekeinek szemelőt tartásával, a velük való szoros együttműködésben lehetséges.

A 4 részből álló cikksorozatban a gyepgazdálkodás természetvédelmi jelentőségének bemutatása után a gyephasznosítás során előforduló főbb problémák kerülnek sorra, majd ezek alapján két csoportban olyan javasolt módszerek következnek, amelyeket a gazdálkodók a mindennapi gyakorlatban is alkalmazhatnak.

A cikksorozatban leírtak alapján, a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv keretei közt futó agrár-környezet-gazdálkodási célprogramok különböző gyephasznosítási programjaiban érdekelt gazdálkodók könnyebben megérthetik az egyes előírások miértjeit és fontosságát.

A gyepek természetvédelmi jelentősége

Jelenleg az ország területének több mint 11%-a (1,06 millió hektár) tartozik gyepművelési ágba. A gyepterületek minőségi megoszlására jellemző, hogy kb. 70% gyenge termőképességű, és a többi terület is döntően közepes minőségű, amelyeken általános az extenzív használat. Hazánkban az országos jelentőségű védett területek jelentős részét a különböző gyeptípusok teszik ki.

A füves élőhelyek a magyar táj egyik legjellegzetesebb alkotóelemei. Az alföldi puszták hazánk legfontosabb természeti értékei közé tartoznak. A természetközeli gyepek területének csökkenése és azok egyre nagyobb mértékű elaprózottsága, valamint a legelő háziállatok állományának visszaesése miatt a füves élőhelyek és a hozzájuk kötődő fajok egyre inkább veszélyeztetetté válnak. Ez a folyamat hosszabb távon a hazánkra jellemző nyílt alföldi legelő-táj megváltozásához vezethet, aminek beláthatatlan következményei lehetnek.

Jellemző hazai gyeptípusok közül kiemelkednek a szikes legelők, amelyek különleges talaj és éghajlati adottságaikkal Európa szerte ritka és veszélyeztetett fajoknak ad otthont. A sérülékeny homoki gyepek sajátos élőviláguk és mozaikos jellegük miatt természetvédelmi szempontból kiemelt jelentőségűek. A rendkívül megfogyatkozott és külső behatásokra érzékeny löszgyepek ritka növényei érdemelnek fokozott figyelmet. A mára töredékére zsugorodott rétgazdálkodási rendszerek utolsó menedékei jó néhány veszélyeztetett növény- és állatfajunknak. Szintén eltűnőben vannak a tipikus mozaikos élőhelynek számító, tájképi szempontból is jelentős fás legelők. Az előzőekben említett gyeptípusaink megőrzése elképzelhetetlen a természetkímélő, extenzív gyepgazdálkodási módszerek fenntartása nélkül.

Évszázadok során a külterjes legeltetés és a hagyományos rétgazdálkodás olyan környezetet alakított ki, amelyben a növényfajok sokasága találta meg életfeltételeit. Hazánk védett növényfajainak közel egynegyede, valamint a veszélyeztetett rovarok egyharmada kötődik a gyepekhez. Ez a sokféleség nagyon fontos sok gerinctelen állatfaj, elsősorban a lepkék számára is, amelyek közül többnek a pusztai növények (pl. sziki üröm, sziki kocsord, homoki nőszirom) a kizárólagos tápláléknövénye. Az extenzív réteken és legelőkön nagy lehet a kisemlősök állománya is, ami zsákmányul szolgálhat a vércsék, a sólymok és más ragadozók számára. Különösen fontosak a löszös, vagy homokos talajú gyepeken fennmaradt ürgetelepek, amelyek a parlagi sas és a kerecsensólyom – két veszélyeztetett, ritka ragadozómadár fajunk – legfontosabb táplálékát jelentik. A gyepek fontosak továbbá számos csökkenő állományú, vagy ritka madárfaj költőhelyeként is, mint például a nagygoda, székicsér, mezei pacsirta vagy haris. Az intenzíven kezelt gyepek – legyenek azok állandóak vagy időszakosak – természetvédelmi jelentősége sokkal kisebb, mert kevesebb faj számára biztosítanak kedvező életfeltételeket.

Egy gyepterület növényvilágának változatosságát annak földrajzi elhelyezkedése és éghajlata, a talaj típusa, vízgazdálkodása és az alkalmazott kezelési mód határozza meg. A gyep összetételét és szerkezetét alapvetően meghatározza, hogy azt legeltetéssel, vagy kaszálással hasznosítják-e. Néhány növény- és állatfaj a főként kaszálással hasznosított rétekhez, míg mások a legelőkhöz kötődnek. A gyep növényzetének szerkezete szintén fontos, a fű magassága pedig alapvetően meghatározza, hogy milyen madarak fészkelnek, illetve táplálkoznak ott. A gyep növényzetének struktúráját nagymértékben befolyásolják a területen folytatott a gazdálkodási módszerek. 

Fülöp Gyula
NVT tanácsadó

vissza