Természetkímélő gyepgazdálkodás IV.

Gyepek természetkímélő kezelése – művelés

Égetés

• Égetést csak abban az esetben alkalmazzon, ha egy terület helyreállítása során már minden más lehetőséget (legeltetés, kaszálás, szárzúzózás) megpróbált, de nem segített a gyomok visszaszorításában. A kivitelezésekor ügyeljen arra, hogy soha ne égesse le egyszerre az egész területet, csak foltokban haladjon. Ezáltal biztosítani tudja az állatok menekülési lehetőségét, és az élővilág viszonylag gyors regenerálódását.
• Égetés után a lehető legrövidebb időn belül kezdje el az okszerű kezelést, mert az agresszív gyomok könnyen újra eláraszthatják a leégetett részeket.

Trágyázás, vegyszerezés

• A műtrágya, hígtrágya és gyomirtószerek alkalmazása – még egészen kis mennyiségben is – a növényzet összetételének, illetve szerkezetének megváltozását okozhatja. Ezért lehetőleg ne alkalmazzon ilyen anyagokat természeti értékekben gazdag gyepen.
• Élővizek partja közelében és azok környékén, csatornák, vízelvezető árkok mellett semmiféle tápanyagot, kemikáliát ne szórjon ki, mivel bemosódhatnak az élővizekbe.
• Az intenzíven használt gyepek természetes fajgazdagságának helyreállításához ugyancsak fontos a mesterséges tápanyagpótlás felfüggesztése.
• Tápanyag utánpótlásra csak istállótrágyát használjon, azt is csak a szükséges mennyiségben. A kiszórt istállótrágya megfelelően érett legyen, hogy gyommagvakkal ne fertőzze a területet.
• Természeti értékekben gazdag extenzív gyepeken még istállótrágyázást se alkalmazzon, mert az érzékeny növényfajokat kiszorítva megbontja a gyepek szerkezetét.
• Ne alkalmazzon meszezést az extenzív savanyú gyepeken, mert a meszezés azok természeti értékeinek pusztulásához vezethet.
• Ha a vegyszerek alkalmazása elkerülhetetlen, használja a leginkább szelektív szert és alkalmazzon olyan kijuttatási módszert, amelyik a lehető legkevesebb mértékűre csökkenti a szer hatását a többi növényre (pl. ecsetelés, injektálás, vagy pontpermetezés). Ne használjon olyan módszert, ami a vegyszert a teljes területen teríti szét (pl. légi növényvédelem).
  

Gyomirtás

• A gyomok teljes kiirtása helyett csak visszaszorításukra törekedjen, ugyanis a gyomok természetes alkotórészei a füves területeknek, természetes mértékű és szabályozott jelenlétükkel gazdagítják a gyepet. Hozzájárulnak a biológiai sokféleséghez, táplálékként szolgálnak még a háziállatoknak is, ritka rovarfajok kötődnek hozzájuk.
• Vegyszerezés helyett legjobban a szakszerű legeltetés és kaszálás segít megelőzni a gyomok elszaporodását. Amennyiben elkerülhetetlen a vegyszerezés, csak ajánlott szereket és csak egyedi kijuttatással alkalmazzon, főleg az invazív, tájidegen növényfajok ellen, pl.: injektálás a bálványfa ellen.
• A gyomok terjedése ellen elsősorban tisztogató kaszálással, szárzúzózással illetve kézi aszatolással védekezzen.
• Erősen gyomos területeken – főleg tájidegen fajok esetén, pl. aranyvessző, selyemkóró – a kaszálást vagy szárzúzózást időzítse közvetlenül a gyomok virágzása, magfogása elé, mert ekkor a legérzékenyebbek (pl. aranyveszőnél július második fele). Az évente elvégzett második vagy harmadik kaszálás is hozzájárulhat a visszaszorításukhoz.
• Akadályozza meg a természeti értékekben gazdag gyepterületek bebokrosodását a bokrok téli időszakban történő kivágásával.

Fasorok és sövénysávok telepítése

• A gyepeken történő fasor- és cserjesáv létesítéseknél mindenképp a tájban hagyományos előforduló, őshonos fajokat telepítsen, lehetőleg változatos fajösszetételben és térállásban. Ezek mellett külön figyelmet kell szentelni a fáslegelők idősebb fáinak védelmére:
• Lehetőleg minél tovább őrizze meg és ne vágja ki a fáslegelők idős fáit, hagyja lábon megöregedni, elszáradni azokat, illetve kiszáradásuk után pótolja azokat.
• A fáslegelőre telepített fiatal facsemetét kezdetben erős kerítéssel kell védeni a legelő állatoktól, vagy ha a terület nagysága engedi, akkor a fiatal fákkal telepített részt azok megerősödéséig csak kaszálással hasznosítsa.

Gyepek helyreállítása 

• Sok esetben érdemes lehet megpróbálkozni a túllegeltetett, felhagyott, erdősítéssel érintett, vagy éppen intenzíven hasznosított gyepek természeti értékeinek, illetve állapotának helyreállításával. A gyepek helyreállítását lassan, fokozatosan végezzük, hagyjunk időt a fajoknak az alkalmazkodáshoz, a betelepüléshez.
• Az ilyen elhanyagolt területek esetében sokszor szükséges lehet fogas, láncos borona, szárzúzó vagy – végső megoldásként – égetés alkalmazása a terület legeltetésre alkalmassá tételéhez. Figyelni kell azonban arra, hogy ezáltal nehogy az élővilág további károsodását okozzuk.
• Lehetőség szerint a területet csak legeltetve, kaszálva vagy szárzúzó alkalmazásával tegyük rendbe.
• Kaszálás és szárzúzózás után a lehető leghamarabb kezdjük el a legeltetést vagy folytassuk a kaszálást az újbóli gyomosodás megelőzése érdekében.
• A felújítani kívánt területen a legeltetetéshez célszerű igénytelenebb, őshonos állatfajtákat felhasználni, ugyanis ezek jobban bírják a rosszabb tartási körülményeket is, pl.: az első időszak gyengébb takarmányozási feltételeit.
• A túllegeltetett gyepeket legalább egy évig pihentetni kell, majd enyhébb legeltetéssel, vagy szezonvégi kaszálással lehet ismét hasznosításba vonni.
• Ahol a növények sokfélesége nagymértékben csökkent, ott szóba jöhet a gyep megfelelő növényfajokkal történő kiegészítése is. Csak a tájnak, még inkább az adott gyepterületnek megfelelő, honos növényfajok vetőmagjait használjuk, kerüljük a tájidegen, főként külföldi fűfajok telepítését. Fajgazdag rétek, illetve legelők esetében azonban nem szabad felülvetéssel megpróbálkozni, mert az esetleg tartósan megbonthatja a meglévő fajösszetételt. Felülvetést, felújítást mindig az illetékes természetvédelmi hatóság egyetértésével és szakmai segítségével végezzünk.

Új gyepek kialakítása 

• A füves élőhelyek nagymértékű megfogyatkozása, új élőhelyek kialakítása vagy pótlása céljából érdemes természetvédelmi célokat szolgáló új gyepeket telepíteni.
• Hacsak lehetséges, akkor az ilyen gyep valamilyen már meglévő gyepterülethez csatlakozzon, mert ebben az esetben nagyobb faji változatosság kialakulására lehet számítani.
• Gyeptelepítés esetén is tartsuk szem előtt az extenzív termelés létjogosultságát (őshonos fajokat és hazai előállítású vetőmaggal telepítsünk).
• A természetvédelmi célú gyepek kialakítása előtt – szükség esetén – kalászos növények tápanyagpótlás nélküli vetésével és betakarításával csökkenthetjük a talaj tápanyagtartalmát. Ha erre a talaj alacsony tápanyagtőkéje miatt nincs szükség, akkor a parlagterület természetes gyepesedését is megengedhetjük.
• Amennyiben a természetes regeneráció eredményeként létrejövő gyep fajösszetétele szegényes lenne, akkor a termőhelynek megfelelő természetes növényfajok magjának rávetésével lehet növelni a faji sokféleséget.
• Mind a gyep megtelepedése, mind végső összetételének kialakítása szempontjából fontosak az első évben végzett kezelési munkák. Ennek érdekében kaszálással, kezdetben szárzúzással korlátozni kell az egynyári és az évelő gyomfajok konkurenciáját.
• A második és az azt követő években a kezelés attól függ, hogy milyen gyepet akarunk kialakítani. Kezelhetjük legeltetéssel, kaszálással vagy ezek kombinációjával az előző részben leírtak figyelembe vételével.

Fülöp Gyula
NVT tanácsadó

vissza