Természetkímélő szántóművelés III.

Szántóföldek természetkímélő művelése

Természetkímélő művelésnél az adott területen gazdálkodók szakmai felkészültsége és hozzáállása is nagyon fontos, hiszen csak aktív együttműködéssel lehet a nyereséges szántóföldi növény-termesztést és a természetvédelmi szempontokat összehangolni. A “jó gazda gondosságával” dolgozó termelő munkáját segítheti az alábbi szakmai útmutató:

Növényvédelem

Az alkalmazott növényvédelem során a kártevő rovarok, kórokozók és gyomnövények káros hatásait igyekszünk csökkenteni, amit megtehetünk úgy is, hogy közben területünk természeti értékei nem sérülnek, és pénzünket sem költjük feleslegesen. Ezért az integrált növényvédelmi technológiák minél szélesebb körű alkalmazását kell előnybe részesíteni, így pl.

• Használjon olyan fajtákat, amelyek ellenállóak a különböző betegségekkel, kórokozókkal szemben, így csökkentheti a vegyszerhasználatot és egyben a termelés költségeit is.
• Lehetőség szerint kerülje a gyomirtó szerek használatát, helyette mechanikai gyomirtást végezzen, így pl. többszöri kultivátorozást, kaszálást illetve használjon gyomkefét.
• Csak akkor használjon növényvédőszert, ha a károsítás mértéke elérte a kritikus küszöböt. Ne alkalmazzon rutinszerű védekezést.
• A növényvédőszerek használatához érdemes kikérni növényvédelmi szakember tanácsát: sok-sok liternyi drága vegyszert lehet megspórolni, ha a megfelelő időben alkalmazzuk a megfelelő szert.
• A rovarirtó szerek használatának időpontját és azok fajtáját előrejelzések alapján tervezze meg, pl. a fény-, szag- vagy szexcsapdákkal fogott rovarok értékelésével.
• A kártevő rovarok elleni védekezésben alkalmazzon biológiai védekezési módszereket, pl. rovarcsapdák felállítása, ragadozó és parazita rovarok telepítése, baktériumok használata stb.
• A rovarölőszereket lehetőleg hajnalban és alkonyatkor használja, hogy csökkentse a méhek és más nem kártevő fajok veszélyeztetését, mert ilyenkor optimálisak a feltételek (pl. hőmérséklet, szélsebesség), valamint ezek a rovarok sem nagyon mozognak a szántóföldi kultúrában.
• Alkalmazzon a természetben gyorsan lebomló, kevésbé perzisztens szereket. Törekedjen a szelektív vegyszerek használatára, amelyek csak a kártevő fajokat pusztítják el, ezek állománya ugyanis gyorsabban áll helyre, mint az őket fogyasztó ragadozó állatoké. Ilyenek a zöld kategóriába tartozó vegyületek, esetleg még a sárga kategóriás szereket is használhatja, a pirosak alkalmazását pedig mindenképp kerülje. Váltogassa a szereket a rezisztencia elkerülése érdekében.
• Részesítse előnyben a töményebb, alacsony dózisú szereket, csökkentve ezzel a környezet terhelését és a veszélyes csomagolóanyagok mennyiségét.
• A növényvédőszerek kijuttatására alkalmazzon olyan módszert, amellyel csökkenteni lehet azok elsodródásának, illetve nem kívánt helyekre (pl. sövények, gyepes sávok, vízfolyások, és más természetszerű élőhelyek) jutását: csak a fertőzött foltok permetezése, sor vagy sávpermetezés, ecsetelés. Használjon olyan környezetkímélő berendezéseket, amelyek a szert csak a kívánt helyre juttatják ki, pl. kenőgép, permetező ernyő, pajzsos keret, granulátum szóró, zártterű permetező.
• Legyen óvatos a növényvédőszerek kijuttatása során. Kerülje el a vegyszerek elsodródását és biztosítsa, hogy a vegyszerek ne érintsék a táblaszegélyt és más szomszédos élőhelyeket. 2-es erősségű szél (könnyű szellő, a fák leveleit mozgatja) felett lehetőleg ne, 4-es erősségű (mérsékelt szél, a fák könnyű gallyai mozognak) felett pedig soha ne permetezzünk. 25°C feletti levegőhőmérsékletnél olyan apró cseppek keletkeznek, amelyek nagyon messzire sodródnak a permetezés helyétől, ezért lehetőleg e hőmérséklet felett se permetezzünk.
• Megfelelő műszaki állapotú eszközökkel dolgozzon, amelyeket mindig szakszerűen állítson be (lémennyiség, szóráskép, haladási sebesség stb.). A beállításokat munkavégzés közben is ellenőrizze: tartály, szivattyú, nyomásmérő, csőcsatlakozások, fúvókák.
• Használjon tapadásnövelő adalékanyagokat, ügyeljen a túl nagy és túl kicsi cseppméret elkerülésére, így csökkentve a feleslegesen kijuttatott szer mennyiségét.
• A kiürült vegyszeres göngyölegeket (hordók, kannák, zsákok, zacskók) ne dobja el, ne mossa ki a területen, azokat veszélyes hulladékként kezelje.
• Mindig pontosan tartsa be a vegyszer csomagolásán látható utasításokat. Ennek elmulasztása fokozhatja az élővilág veszélyeztetettségét és még kis figyelmetlenségeknek, illetve baleseteknek is súlyos következményei lehetnek.
• Járjon el körültekintően csávázott vetőmag, vagy csigák elleni granulátumok alkalmazásakor, ugyanis ezek speciális veszélyt jelentenek a magevő madarakra. A csávázott vetőmagvakat felhasználásig zárt helyen tárolja, kerülje azok elszóródását a táblaszéleken, forgókon és a magvak talajfelszínre jutását a táblán.
• Lucerna és hereföldeken – főként ha nagyobb területű, fátlan, sík részeken helyezkednek el – helyezzen el néhány ülőfát (un. T-fát) a ragadozó madarak számára, megkönnyítve a vadászatukat, amellyel a pockokat gyérítik. A kaszálásból, betakarításból elhanyagolhatóan kis területet kell kihagyni az ülőfák miatt, illetve a munkák befejeztével is kihelyezhetők.
  

Vetésforgó

A jövő növénytermesztésében nincs helye az ötletszerű, tervezést nélkülöző gazdálkodásnak. Mérlegelve a lehetőségeket, időben döntse el milyen növényfajokat kíván termeszteni, azok területi elhelyezkedését, arányát. El kell érni, hogy a területünk talajtani és éghajlati viszonyainak megfelelő növényt a neki megfelelő helyre, megfelelően előkészített talajba és megfelelő időben vessük.

• Igyekezzen többféle, különböző időszakban vetett növényt termeszteni az egymás melletti táblákon annak érdekében, hogy a vadonélő állatok számára mindig álljon rendelkezésre takarást nyújtó növényzet, illetve táplálék. Ez nagymértékben segítheti az olyan szűk mozgásterű állatok fennmaradását, mint pl. a mezei nyúl.
• Az eddigi, kevésbé jó eredményekkel termesztett, de megszokott növényfajok helyett fontolóra kell venni más, alternatív növények termesztését is, amelyeket változó arányban beilleszthetünk a vetésforgónkba. A területünk adottságait figyelembe véve szóba jöhet többek között a pohánka, köles, fürtös köles, mohar, cirok félék, fénymag, lóbab, csicseri borsó, bükköny, csillagfürt, stb., amelyek termesztése – általában – kisebb környezeti terheléssel jár. A különböző kultúrák, mint élőhelyek természetvédelmi szempontból térbeli és időbeli változatosságot nyújtanak a monokultúrák egyhangúságával szemben.
• Takarmánynövényeket is illeszthetünk a vetésforgónkba, főként pillangósokat és másodvetésűeket (pl. lucerna, herefélék, somkóró, csillagfürt, bükköny, takarmány repcék, tavaszi és őszi takarmánykeverékek), ezek csökkentik a felhasznált műtrágya és növényvédőszer mennyiségét, és javítják a gépek kihasználtságát. Ezen kívül olyan időszakban is búvóhelyként és táplálkozó területként szolgálnak a vadászható állatfajoknak és védett madárfajoknak, amikor máshol nehezen találják ezt meg, pl. télen a repcét fogyasztó túzokok.

Trágyázás

A műtrágyák alkalomszerű, nagymennyiségű felhasználása helyett a talajéletet hosszabb távon is kedvezően alakító szerves trágyázást illetve zöldtrágyázást kell előtérbe helyeznünk , amely gazdaságilag is kedvezőbb, hiszen melléktermékeket használunk fel, szemben az egyre jobban dráguló ipari műtrágyákkal.

• Kerülje a talajsavanyodást is okozó műtrágyák használatát. Ha mégis alkalmazza azokat, akkor előzetes talajvizsgálatok eredménye alapján, csak a növények által biztosan felvehető mennyiséget jutasson ki. A kimosódásra hajlamos nitrogént elosztva, inkább tavasszal adagolja, amikor a növények ki is vonják a talajból.
• A műtrágyák helyett használjon minél több szerves trágyát, abból is inkább az almos trágyákat részesítse előnybe, amelyek a talajszerkezetet is tartósan javítják. Egyszeri kiszállítási költséggel 2-3 évre is biztosíthatja a jó közepes szintű terméshez szükséges tápanyagellátást.
• A vetésforgóba illesztett pillangósok jobb híján zöldtrágyaként illetve gyökértrágyaként is szolgálhatnak (pl. repce, olajretek, mustár, csillagfürt, somkóró, stb.), pihentetni szánt táblákon is javasolhatók. A pillangósok nitrogénnel dúsítják a talajt, a többi fajjal együtt fokozatosan szolgáltatnak tápanyagot, javítják a talajszerkezetet, megkötik és borítottságukkal nedvesen tartják a talajt. Ezen kívül fontos táplálkozó területek és búvóhelyek a különböző vadfajoknak és védett madárfajoknak, pl. fogoly, túzok.
• Legyen óvatos a tápanyagok (műtrágya, szerves trágya) kijuttatása során. Biztosítsa, hogy azok ne jussanak a táblaszegélyre és más szomszédos élőhelyekre.
• Ne telepítsen trágyatárolót vagy komposztgödröt vízjárta helyekre, vízfolyások, tavak közelébe, illetve kutak 50 m-es körzetébe.

Gépi munkák

A földön fészkelő madárfajok és az ott megbúvó apróvadfajok számára végzetes lehet egy talajművelő, betakarító vagy kaszálógép áthaladása. Minden különösebb befektetés nélkül, egy kis odafigyeléssel és szervezéssel ezeket a veszélyeztető tényezőket kiküszöbölhetjük, ezzel is segítve területünk állatvilágának megőrzését. A következőkben ehhez szeretnénk segítséget nyújtani.

• A művelési és betakarítási munkák során ügyeljen a földön költő madarak fészkeire és fiókáira. Ezért a kultivátorozási és betakarítási munkákat lehetőleg nappal végezze. Válassza meg úgy a gép sebességét, hogy észrevehesse a földön fészkelő madarak fészkeit. Ha a munkagép elől féltő viselkedést mutató madár repül fel, akkor álljon meg, és próbálja nagyjából meghatározni a fészek helyét, majd hagyjon meg érintetlenül egy legalább 100x100 m-es területet körülötte. Értesítse a területileg illetékes természetvédelmi hatóságot, Nemzeti Park Igazgatóságot, amely fokozottan védett faj esetén intézkedik a további teendőkről, illetve szükség esetén kártalanítást biztosít.
• A kalászos gabona és lucernatáblák betakarítása során a gépek lehetőleg belülről kifelé mozogjanak a fiókákat vezető madarak kímélése érdekében. Így elérheti, hogy a madarak a még lábon álló állomány takarásában elmenekülnek a kombájn illetve kaszálógép elől.
• A kaszálógépeire szereljen vadriasztó keretet, láncot.

Tarlókezelés

A télire is meghagyott tarlók – különösen amelyek már kissé gyomosak is – kiváló táplálkozó területet jelentenek a pintyek, tengelicek, kenderikék, citromsármányok és még sok más énekesmadár számára, így nagymértékben hozzájárulhat a tél sikeres átvészeléséhez. A tarlóégetés jelentős környezetszennyezéssel és érthetetlen pazarlással jár.

• Néhány táblán tartsa meg a tarlót a lehető leghosszabb ideig, lehetőleg márciusig. Ezáltal egyrészt kedvező táplálkozási lehetőséget biztosít sok madárfaj számára, másrészt védekezhet a szél és a víz eróziós hatása ellen.
• Kerülje a tarlóégetést, amivel nagyobb kárt okoz a talajnak, mint amekkora könnyebbséget ígér a gyors megoldás. Annyira károsodik a talajélet, hogy azt nem pótolja a szalma hamujának tápanyagkészlete, ezenkívül a füsttel erősen szennyezi a környezetet és rengeteg tüzelőenergiát illetve alomanyagot hagy veszendőbe menni. Ha nincs szüksége a szalmára, akkor keressen kapcsolatot állattartó gazdákkal, akik lehordják a területéről a szalmát.

Ugar, parlag

A területpihentetést és művelésből való kivonást szolgája az ugaroltatás illetve a parlagok kialakítása. A hazánkban is kezdődő, egyelőre még csak időszakos túltermelési válságokat külföldön ugar és parlag területek beiktatásával próbálják csökkenteni. Ezeknek a területeknek egyre nagyobb természetvédelmi jelentősége lesz, számos védendő növény- és állatfaj élőhelyeként szolgának, amelyek ide szorulnak vissza a nagyüzemi táblákról.

• A vetésforgókba illesztett ugarokkal segíthetünk a területünkön élő hasznos vagy ritka állatfajokon, változatosságot biztosítva a táblák között. Az ugaron növekvő természetközeli növényállomány kiváló búvóhelyet és táplálkozóterületet szolgáltat a vadfajoknak, védett rovaroknak és madaraknak. A termesztésből néhány évig kihagyott területen évente szükség szerint gyomirtó kaszálást, szárzúzózást esetleg sekély tárcsázást, kultivátorozást végzünk (un. fekete ugar), a védendő fajok igényeinek megfelelő időpontban. Közben a talajélet felélénkül, csökken a felszaporodott kórokozók és kártevők mennyisége, majd megnövekedett tápanyag-szolgáltató képességgel, pihenten vehetjük újra termesztésbe a területet.
• Mezőgazdasági (intenzív) művelésből hosszabb időszakra (legalább 5-10 évig) kivont terület a parlag, amelyen fokozottabban alakul vissza a természetes állapot. Az évek során akár magától is hasonlóvá válhat a szomszédos, tájra jellemző természetközeli élőhelyekre, de gyepesítéssel és megfelelő időpontban végzett kaszálással, szárzúzózással irányíthatjuk is a folyamatot. Mozaikosságot nyújtva fontos élőhelyei lehetnek a különböző védett növény- és állatfajoknak, az apróvadállománynak.
• Vándorló ugart hozhatunk létre, ha a táblán belül, a szélén kezdve egy legalább 5-10 méteres (néhány fogásnyi) hosszanti sávot kihagyunk a művelésből. A következő 1-2 évben a sáv szélességének felét felszántjuk és újra művelésbe vesszük, a másik oldalon viszont hasonló szélességben kihagyjuk a művelésből a területet. Ezt a módszert folytatva a felével mindig eltoljuk a műveletlen részt, vándorol az ugarolt területrész, pihentetve a tábla adott szakaszát, és menedéket nyújtva a hasznos rovaroknak, madaraknak és apróvadnak. Szükség esetén megfelelő időpontban végzett kaszálással, szárzúzással tarthatjuk gyommentesen az így kialakított sávot.
• Ezeken az ugar és parlag területeken – főként ha nagyobb területű, fátlan, sík részeken helyezkednek el – helyezzen el néhány ülőfát (un. T-fát) a ragadozó madarak számára, megkönnyítve a vadászatukat, a pockok gyérítését.

Szabó Balázs
NVT tanácsadó

vissza