Természetkímélő szántóművelés IV.

Természetkímélő szegélyek kialakítása

A szántóföldi területek természeti értékeinek növelése érdekében a tábla belső területein kívül a szegélyterületeken is szükséges intézkedéseket tenni. A szántóföldeken előforduló fajok egy része a szegélyzónához kötődik. Ezek védelmét a szegélyek arányának növelésével és szerkezetének javításával lehet elérni.

Erdősávok és bokrosok

• Óvja meg, illetve állítsa helyre a táblaszéli bokrosokat és erdősávokat. Ezek menedékként szolgálhatnak a hasznos rovaroknak, fészkelőhelyet biztosítanak a rovarevő és ragadozó madaraknak, és ökológiai (zöld) folyosóként szolgálhatnak a mezőgazdasági tájban szigetszerűen elszórt természetközeli élőhelyek között (pl. erdők, gyepek, bokrosok).
• A táblaszéli fasorok és bokrosok által elfoglalt szántóterület elmaradt termésmennyiségnél jóval nagyobb hasznot hoznak azzal, hogy (magasságuk akár 10-szeresét is meghaladó távolságban) jelentős szélárnyékoló hatásukkal csökkentik a szélhordást (deflációt) és a párologtatást, vízmegtartásukkal javítják a terület vízháztartását, valamint növelik a harmat-képződést. A fasorok melletti 4-6 méteres sávot a régi időkben mindig földútként, vagy füves mezsgyeként hasznosították, ezzel is csökkentve a fasorok közvetlen terméscsökkentő hatását.
• Telepítéskor lehetőleg az uralkodó szélirányra merőlegesen ültessük a bokor- és facsemetéket. Próbáljuk már meglévő fasorokhoz, sövényekhez vagy földutakhoz, illetve természetközeli élőhelyekhez (pl. erdőfolt, bokros, nádas) csatlakoztatni a sávokat.
• Fasorok telepítésekor a legelőnyösebb megoldás, ha több koronaszintet alakítunk ki. A széleken húzódó legalacsonyabb szintet különböző cserjefajokból állítsuk össze. Ezek mellé kis- vagy közepes növésű fákat, majd utána magas növésű fákat ültessünk. Az így kialakított „élő-lépcsőkbe” ütközve a szél szinte teljesen elveszíti erejét, mire átjut a fasoron.
• Fasorok, sövények a telepítéskor használjunk legalább öt különböző (a terület talaj és éghajlat viszonyainak megfelelő) cserjefajt illetve fafajt, ami az adott környéken honos, és lehetőleg a tájra jellemző. Javasolt cserjefajok: bodza, som, kökény, galagonya, berkenye, vadrózsa, fagyal, orgona, kecskerágó, kutyabenge, kányabangita, mogyoró. Nedves területeken próbálkozhatunk a különböző fűzfajokkal is. A hazánkba külföldről betelepített fafajok egy részének (pl. nemesnyarak) a koronaszerkezete kevésbé alkalmas a madarak fészkelésére, más részük (pl. akác) a nitrogén megkötésével növeli a gyomosodást, többek között ezért sem javasolhatók.
• Fasorok, sövények telepítésénél szemelőt kell tartani, hogy az alkotó növényfajok ne legyenek kártevők és kórokozók menedékhelyei.
• A sövények kezelése tulajdonképpen csak a nyírásra korlátozódik. Ezt 2-3 évente célszerű elvégezni, hogy a sövény ne nőjön bele a vele határos füves mezsgyébe. A nyírást a tél végén kell végezni, mert a sövény bogyós termései téli táplálékot nyújtanak a telelő madaraknak. Ne nyírja a bokrokat a virágzási időszakban, mert ezzel csökkenti a vadgyümölcsök termését.
• A vadgyümölcsök, termések begyűjtése esetén gondoljon a madarakra és a kisemlősökre is, és hagyja meg legalább a termés egyötödét számukra.
• Szántón végzett talajmunkálatok során ügyeljünk, hogy ne sértsük meg a sövénysávok gyökérzetét, pl. magágy készítéskor. Ha a sövény mellett füves mezsgyét hagyunk, akkor ez a veszély kizárható.
• A sövények szélén létesítsen gyepes sávot évelő fűfélékből. A gyeptelepítésre válasszon napsütötte és szélvédett helyet, mert itt különösen értékes élőhelyek alakulhatnak ki.
• Élővizek szomszédságában – ha lehetőség van rá – telepítsen legalább 10 m széles fasorokat, illetve bokrosokat a táblaszegélyre, mert ez által hatékony szűrőket hozhat létre, amelyek csökkentik a tápanyagok beszivárgását a szántóföldről a vizekbe, és elkerülheti az átnedvesedett területeken a géptaposást. Ezeken a nedves helyeken a telepítésre leginkább a fekete és fehér nyár, a füzek és az éger ajánlhatók.
  

Gyepes táblaszegélyek

• Minél több tábla szélén alakítson ki egy legalább 1- 2 méter széles gyepes sávot. Ezáltal élőhelyet biztosíthat a vadonélő növényeknek, a hasznos rovaroknak és a földön fészkelő madaraknak is. Ezt a részt évente 1-2 esetben, megfelelő időben (a védett madarak fészkelési ideje és a vadonélő virágos növények magfogása után, általában nyár végén, de ősszel mindenképp) kaszálja vagy szárzúzózza.
• A nagyobb táblákon, ahol a szélek közötti távolság meghaladja a 200 m-t, célszerű kialakítani további gyepes sávokat (belső búvósávokat, 1-2 fogásnyi szélességben), amelyeket 20-30 méterenként megszakítva a mezőgazdasági gépek át tudnak járni, egy táblaként kezelve a szántót. Az így kialakított sávok jelentős szigetszerű élőhelyek a ragadozó ízeltlábúak, valamint az apróvadak számára. Ezek a sávok lehetőleg érintkezzenek egymással, vagy fasorokkal, bokrosokkal, és egyfajta hálózatot képezzenek, így biztosíthatja a hasznos rovarok elterjedését.
• Gyepes táblaszegélyt kötött talajon és füves területektől távolabb gyeptelepítéssel, míg lazább talajon és füves területek, szegélyek közelében természetes regenerációval létesíthet. Gyep-telepítés, vetés esetén, amint a növekedő fű elérte a 10 cm-es magasságot, vissza kell vágni 5 cm-esre az erőteljes bokrosodás érdekében. Így a jól bokrosodott füves sávban a gyomok nem törnek fel. Az ilyen módon kezelt mezsgyék 2-3 év alatt beállnak, minimális kezeléssel, kis ráfordítással betöltik természetvédelmi és biológiai növényvédelmi szerepüket is.
• A táblák között illetve azok végénél elhelyezkedő vízfolyások, időszakosan vízzel borított alacsonyabb területek gyepesítésével csökkentheti az eróziót és annak káros hatásait. Ezzel a módszerrel olyan helyeken hozhat létre újabb élőhelyeket, ahol a terület termőképessége is gyengébb.
• A trágyázás, illetve növényvédőszeres kezelések még véletlenül se érintsék a táblaszegélyeket, illetve a belső búvósávokat, mert az degradációjukhoz, védelmi funkciójuk elvesztéséhez vezethet.
• A szántóföldek szélső – mezsgyével határos – 4-6 méterén célszerű ún. védett zónát kialakítani. A táblának ezt a szélső részét egyáltalán ne, vagy csak igen szelektív herbicidekkel kezelje. Ezeken a területeken a rovarok száma megháromszorozódik, a virágos gyomok tápnövényként szolgálnak a védett pillangófajoknak, és itt a vadászható apróvadfajok valamint a madarak is megtalálják életfeltételeiket. Ebben a zónában a termésátlag a szántó egészének termésátlagától 5-10%-kal marad el, ami legfeljebb az egész táblára vonatkoztatott 0,3-0,6%-os árbevétel kiesést eredményez. Ez azonban bőven megtérülhet a vadgazdálkodás közvetlen, vagy bérleti úton történő hasznosításából.
• Ha szükséges, akkor megfelelő időben végzett kaszálással illetve szárzúzózással lehet megakadályozni a gyepes táblaszegélyek bebokrosodását.

Steril és átmeneti sáv

• Amennyiben a gyomok elleni védekezés, vagy a gyepes táblaszegély kímélete szükségessé teszi, hozzon létre egy 1- 2 méter széles, feketére művelt steril táblaszegélyt, amelyben rendszeres mechanikus gyomirtás alkalmazásával akadályozhatja meg a gyomok terjedését a tábla belső részeire (fekete ugar-sáv).
• A mezei apróvad (pl. fogoly, fürj) táplálkozási lehetőségeinek javítása céljából a tábla széle és az első gépnyom közötti részt ne vegyszerezze (átmeneti sáv). Ezen a területen elegendő gyommag és rovartáplálék áll majd a madarak rendelkezésére.

Földutak

• A meglévő földutak karbantartásával meggátolhatjuk az eróziót, ezért csapadékos időben célszerű korlátozni a járművek mozgását. Új utak létesítésekor ügyeljünk a terepviszonyoknak megfelelő vonalvezetésre, lehetőleg már meglévő erdősávok, fasorok mellett vezessük az utat. Tervezéskor próbáljuk a meglévő természetes élőhelyeket (pl. erdő-, bokorfoltokat) összekötni az utakkal, megfelelő szélességű, lehetőleg bokrokkal esetleg fákkal tarkított útszélt, árkot kialakítva.
• Az utakat kísérő útszélek és árkok beállott, fajgazdag növényzete legtöbbször nem igényel beavatkozást, kivéve erős gyomfertőzöttség esetén illetve tájidegen gyomok (pl. aranyvessző, parlagfű, selyemkóró, gyalogakác, bálványfa) elszaporodásakor, amikor is magérlelés előtti kaszálással vagy szárzúzózással kell védekeznünk. Friss árokszéleket az eróziós helyeken gyepesíthetjük.

Szabó Balázs
NVT tanácsadó

vissza