Természetkímélő gazdálkodás szántóföldeken

A szántóföldek természetvédelmi jelentősége

Magyarországon a szántó művelési ágba tartozó területek aránya kb. 50%. Ezek döntő hányadán intenzív gazdálkodás folyik, a maradék részeken leginkább gazdasági kényszerből extenzíven gazdálkodnak. Hazánkban az országos jelentőségű védett területek közel 90 000 hektár szántó művelési ágú területet foglalnak magukba, ami a védett területek 12%-a.

A szántóföld – talán sokak számára meglepő módon – fontos élőhelye számos vadonélő növény- és állatfajnak. Ezek legnagyobb része olyan egyéves növény, illetve rovar-, madár- és emlősfaj, amelyek nagymértékben alkalmazkodtak a csupasz talajfelszínekhez, így a zártabb, magasabb szinten szerveződött társulásokban (pl. egy bokrosban vagy erdőben) már nem is találnák meg életfeltételeiket.

Az ilyen, általában gyomnak tekintett növényfajok között ma már több igazi ritkasággá vált (pl. a mezei szarkaláb), és fennáll annak a veszélye, hogy egyes őshonos gyomnövények végleg eltűnnek Magyarországról (pl. a konkoly). Haszonnövények beporzásában fontos szerepet játszó számos rovar (pl. a poszméhek) is elsősorban a vadnövényekről, gyomfajokról gyűjti be a számára szükséges nektárt és pollent, a haszonnövények virágzási idején kívül.

Több száz különböző rovarfaj életciklusának legalább egy része a szántóföldeken és szegélyeiken zajlik, ezek nagy többsége nemhogy nem károsítja a termést, hanem a kártevők elpusztításával egyenesen hasznot is hajt a gazdálkodók számára (pl. katicák, zengőlegyek, fátyolkák és fürkészdarazsak).

A rovarfajok többsége ezen kívül táplálékul szolgál a fácán- és fogolycsibék, illetve más vadonélő madárfajok számára, mint például a mezei pacsirta vagy a bíbic számára. Sok madárfaj fészkel a szántóföldeken illetve szegélyeikben, így pl. a ritka ugartyúk és túzok, a barna és hamvas rétihéja, a bíbic. Szintén a szántóföldeken talál táplálékot a védett ragadozó madarak egy része is (pl. egerészölyv, vörös- és kékvércse, parlagi sas), pusztítva a gazdálkodóknak jelentős károkat okozó pockokat és egereket.

A szántók fontos élőhelyei, főként táplálkozó területei a jelentősebb vadászható vadfajoknak is (pl. fácán, fogoly, mezei nyúl, őz), és kiemelt szerepet töltenek be az apróvadállományok fenntartásában.
Legnagyobb természetvédelmi jelentősége az extenzív szántóföldeknek van, amelyek a kiterjedt területeket elfoglaló intenzív szántókkal szemben az egyes tájegységekre jellemzően, általában gyenge termőhelyi adottságú, elmaradott régiókban találhatók. Az extenzív szántókon – szemben az intenzív területekkel – jóval kevesebb a növényvédőszer és műtrágya felhasználás, valamint a gépi műveletek száma, így természetvédelmi szempontból értékes élőhelyek maradhatnak. Ezeken a területeken megfelelő kompenzációval a jövőben is folyamatosan megvalósítható a természetkímélő gazdálkodás, amely találkozik a területen gazdálkodó termelők érdekeivel is.

Útmutató szántóföldek természetkímélő műveléséhez

Természetkímélő művelésnél az adott területen gazdálkodók szakmai felkészültsége és hozzáállása is nagyon fontos, hiszen csak aktív együttműködéssel lehet a nyereséges szántóföldi növény-termesztést és a természetvédelmi szempontokat összehangolni. A „Jó gazda gondosságával” dolgozó termelő munkáját segítheti az alábbi szakmai útmutató.

Vetésforgó

A jövő növénytermesztésében nincs helye az ötletszerű, tervezést nélkülöző gazdálkodásnak. Mérlegelve a lehetőségeket, időben döntse el milyen növényfajokat kíván termeszteni, azok területi elhelyezkedését, arányát. El kell érni, hogy a területünk talajtani és éghajlati viszonyainak megfelelő növényt a neki megfelelő helyre, megfelelően előkészített talajba és megfelelő időben vessük.

• Igyekezzen többféle, különböző időszakban vetett növényt termeszteni az egymás melletti táblákon annak érdekében, hogy a vadonélő állatok számára mindig álljon rendelkezésre takarást nyújtó növényzet, illetve táplálék. Ez nagymértékben segítheti az olyan szűk mozgásterű állatok fennmaradását, mint pl. a mezei nyúl.
• Az eddigi, kevésbé jó eredményekkel termesztett, de megszokott növényfajok helyett fontolóra kell venni más, alternatív növények termesztését is, amelyeket változó arányban beilleszthetünk a vetésforgónkba. A területünk adottságait figyelembe véve szóba jöhet többek között a pohánka, köles, fürtös köles, mohar, cirok félék, fénymag, lóbab, csicseri borsó, bükköny, csillagfürt stb., amelyek termesztése – általában – kisebb környezeti terheléssel jár. A különböző kultúrák, mint élőhelyek természetvédelmi szempontból térbeli és időbeli változatosságot nyújtanak a monokultúrák egyhangúságával szemben.
• Takarmánynövényeket is illeszthetünk a vetésforgónkba, főként pillangósokat és másod-vetésűeket (pl. lucerna, herefélék, somkóró, csillagfürt, bükköny, takarmány repcék, tavaszi és őszi takarmánykeverékek), ezek csökkentik a felhasznált műtrágya és növényvédőszer mennyiségét, és javítják a gépek kihasználtságát. Ezen kívül olyan időszakban is búvóhelyként és táplálkozó területként szolgálnak a vadászható állatfajoknak és védett madárfajoknak, amikor máshol nehezen találják ezt meg, pl. télen a repcét fogyasztó túzokok.

Trágyázás

A műtrágyák alkalomszerű, nagymennyiségű felhasználása helyett a talajéletet hosszabb távon is kedvezően alakító szerves trágyázást, illetve zöldtrágyázást kell előtérbe helyeznünk, amely gazdaságilag is kedvezőbb, hiszen melléktermékeket használunk fel, szemben az egyre jobban dráguló ipari műtrágyákkal.

• Kerülje a talajsavanyodást is okozó műtrágyák használatát. Ha mégis alkalmazza azokat, akkor előzetes talajvizsgálatok eredménye alapján, csak a növények által biztosan felvehető mennyiséget jutasson ki. A kimosódásra hajlamos nitrogént elosztva, inkább tavasszal adagolja, amikor a növények ki is vonják a talajból.
• A műtrágyák helyett használjon minél több szerves trágyát, abból is inkább az almos trágyákat részesítse előnybe, amelyek a talajszerkezetet is tartósan javítják. Egyszeri kiszállítási költséggel 2-3 évre is biztosíthatja a jó közepes szintű terméshez szükséges tápanyagellátást.
• A vetésforgóba illesztett pillangósok jobb híján zöldtrágyaként, illetve gyökértrágyaként is szolgálhatnak (pl. repce, olajretek, mustár, csillagfürt, somkóró stb.), pihentetni szánt táblákon is javasolhatók. A pillangósok nitrogénnel dúsítják a talajt, a többi fajjal együtt fokozatosan szolgáltatnak tápanyagot, javítják a talajszerkezetet, megkötik és borítottságukkal nedvesen tartják a talajt. Ezen kívül fontos táplálkozó területek és búvóhelyek a különböző vadfajoknak és védett madárfajoknak (pl. fogoly, túzok).
• Legyen óvatos a tápanyagok (műtrágya, szerves trágya) kijuttatása során. Biztosítsa, hogy azok ne jussanak a táblaszegélyre és más szomszédos élőhelyekre.
• Ne telepítsen trágyatárolót vagy komposztgödröt vízjárta helyekre, vízfolyások, tavak közelébe, illetve kutak 50 m-es körzetébe.

Gépi munkák

A földön fészkelő madárfajok és az ott megbúvó apróvadfajok számára végzetes lehet egy talajművelő, betakarító vagy kaszálógép áthaladása. Minden különösebb befektetés nélkül, egy kis odafigyeléssel és szervezéssel ezeket a veszélyeztető tényezőket kiküszöbölhetjük, ezzel is segítve területünk állatvilágának megőrzését. A következőkben ehhez szeretnénk segítséget nyújtani.

• A művelési és betakarítási munkák során ügyeljen a földön költő madarak fészkeire és fiókáira. Ezért a kultivátorozási és betakarítási munkákat lehetőleg nappal végezze. Válassza meg úgy a gép sebességét, hogy észrevehesse a földön fészkelő madarak fészkeit. Ha a munkagép elől féltő viselkedést mutató madár repül fel, akkor álljon meg, és próbálja nagyjából meghatározni a fészek helyét, majd hagyjon meg érintetlenül egy legalább 10 x 10 m-es területet körülötte. Értesítse a területileg illetékes természetvédelmi hatóságot, Nemzeti Parkot, amely fokozottan védett faj esetén intézkedik a további teendőkről, illetve szükség esetén kártalanítást biztosít.
• A kalászos gabona és lucernatáblák betakarítása során a gépek lehetőleg belülről kifelé mozogjanak a fiókákat vezető madarak kímélése érdekében. Így elérheti, hogy a madarak a még lábon álló állomány takarásában elmenekülnek a kombájn, illetve kaszálógép elől.
• Lucerna, egyéb pillangós vagy keverék takarmánynövények kaszálásánál használjon vadriasztó keretet, láncot. A vadriasztó lánc akkor tudja jól betölteni a szerepét, ha a fűkasza teljes vágásszélességéig kinyúlik (kb. 1/3-nyi túlnyúlás még kedvezőbb), ha a kasza előtt elegendő távolságban van elhelyezve (pl. a traktor orrsúlyán), illetve megfelelő hosszúságú és vastagságú (nehéz szemű) láncok aránylag sűrűn vannak egy vízszintes rúdra rögzítve. A hatékony működés érdekében a vadriasztó láncot szükség szerint meg kell szabadítani a rátekeredett növényi részektől, időnként el kell igazítani az esetlegesen feltekeredett láncokat.

Tarlókezelés

A télire is meghagyott tarlók – különösen amelyek már kissé gyomosak is – kiváló táplálkozó területet jelentenek a pintyek, tengelicek, kenderikék, citromsármányok és még sok más énekesmadár számára, így nagymértékben hozzájárulhat a tél sikeres átvészeléséhez. A tarlóégetés jelentős környezetszennyezéssel és érthetetlen pazarlással jár.

• Néhány táblán tartsa meg a tarlót a lehető leghosszabb ideig, lehetőleg márciusig. Ezáltal egyrészt kedvező táplálkozási lehetőséget biztosít sok madárfaj számára, másrészt védekezhet a szél és a víz eróziós hatása ellen.
• Kerülje a tarlóégetést, amivel nagyobb kárt okoz a talajnak, mint amekkora könnyebbséget ígér a gyors megoldás. Annyira károsodik a talajélet, hogy azt nem pótolja a szalma hamujának tápanyagkészlete, ezenkívül a füsttel erősen szennyezi a környezetet és rengeteg tüzelőenergiát, illetve alomanyagot hagy veszendőbe menni. Ha nincs szüksége a szalmára, akkor keressen kapcsolatot állattartó gazdákkal, akik lehordják a területéről a szalmát.

Ugar, parlag

A területpihentetést és művelésből való kivonást szolgája az ugaroltatás, illetve a parlagok kialakítása. A hazánkban is kezdődő, egyelőre még csak időszakos túltermelési válságokat külföldön ugar és parlag területek beiktatásával próbálják csökkenteni. Ezeknek a területeknek egyre nagyobb természetvédelmi jelentősége lesz, számos védendő növény- és állatfaj élőhelyeként szolgának, amelyek ide szorulnak vissza a nagyüzemi táblákról.

• A vetésforgókba illesztett ugarokkal segíthetünk a területünkön élő hasznos vagy ritka állatfajokon, változatosságot biztosítva a táblák között. Az ugaron növekvő természetközeli növényállomány kiváló búvóhelyet és táplálkozóterületet szolgáltat a vadfajoknak, védett rovaroknak és madaraknak. A termesztésből néhány évig kihagyott területen évente szükség szerint gyomirtó kaszálást, szárzúzózást esetleg sekély tárcsázást, kultivátorozást végzünk (ún. fekete ugar), a védendő fajok igényeinek megfelelő időpontban. Közben a talajélet felélénkül, csökken a felszaporodott kórokozók és kártevők mennyisége, majd megnövekedett tápanyag-szolgáltató képességgel, pihenten vehetjük újra termesztésbe a területet.
• Mezőgazdasági (intenzív) művelésből hosszabb időszakra (legalább 5-10 évig) kivont terület a parlag, amelyen fokozottabban alakul vissza a természetes állapot. Az évek során akár magától is hasonlóvá válhat a szomszédos, tájra jellemző természetközeli élőhelyekre, de gyepesítéssel és megfelelő időpontban végzett kaszálással, szárzúzózással irányíthatjuk is a folyamatot. Mozaikosságot nyújtva fontos élőhelyei lehetnek a különböző védett növény- és állatfajoknak, az apróvadállománynak. Külföldön megfelelő anyagi kompenzáció esetén megéri a gazdáknak parlagon hagyniuk a területük egy részét, biztosítva ezzel a termelési kvóták betartását.
• Vándorló ugart hozhatunk létre, ha a táblán belül, a szélén kezdve egy legalább 5-10 méteres (néhány fogásnyi) hosszanti sávot kihagyunk a művelésből. A következő 1-2 évben a sáv szélességének felét felszántjuk és újra művelésbe vesszük, a másik oldalon viszont hasonló szélességben kihagyjuk a művelésből a területet. Ezt a módszert folytatva a felével mindig eltoljuk a műveletlen részt, vándorol az ugarolt területrész, pihentetve a tábla adott szakaszát, és menedéket nyújtva a hasznos rovaroknak, madaraknak és apróvadnak. Szükség esetén megfelelő időpontban végzett kaszálással tarthatjuk gyommentesen az így kialakított sávot.
• Ezeken az ugar és parlag területeken – főként ha nagyobb területű, fátlan, sík részeken helyezkednek el – helyezzen el néhány ülőfát (ún. T-fát) a ragadozó madarak számára, megkönnyítve a vadászatukat, a pockok gyérítését.

vissza