Vadgazdálkodásunk sajátos kérdései

A pitvarosi Petőfi Vadásztársaságnak 58 tagja többnyire helyi lakos. Nagy részük saját földterülettel rendelkezik a vadászterületen, kisebbik részük mezőgazdálkodik. Összesen kilenc település közigazgatási területén helyezkedik el nettó 14500 ha kiterjedésű vadászterületünk Csongrád megye délkeleti csücskében, Békés megye és az országhatár mentén. Az országhatár menti elhelyezkedés nem csupán a vadászat rendjére van hatással, hanem a róka, és a rágcsálók, különösen a hörcsög állományváltozásában is érzékelhető. Csatornák, árokpartok alig-alig hálózzák be a területet, az öntözött szántók aránya igen alacsony, természetes felszíni vizekben szegény a terület. Az aszályhajlam kifejezetten nagy. Az erdősültség rendkívül alacsony, a meglévő erdők, ligetek, fasorok tetemes részét is a 60 éves múltra visszatekintő egyesületünk tagjai telepítették. Területünkön található a Pitvarosi- vagy más néven Csanádi puszták két tagja, a Montág- és a Csikós-pusztai rész, kiterjedésük megközelíti a 3000 ha-t. Fokozottan védett területekről van szó, melyek a vízimadarak vonulásában és költésében is kiemelt szerepet játszanak. Külön értéke a területnek mintegy 3 tucat egyedből álló szaporodó képes túzokállománya. Ezeken a területeken az elmúlt 10 évben vadgazdálkodásra és vadászatra vonatkozóan évről-évre egyre több korlátozás jelent meg.

Példaként néhány:

• magaslest újat nem lehet létesíteni, mobil leseket lehet korlátozott számban kihelyezni;
• etetők nem létesíthetők és etetést sem lehet folytatni a védett területeken;
• a vízivad vadászata teljesen tilalmazott;
• őzbakvadászat túzokdürgés idején tilos a pusztákon.

Az elmúlt évtizedben nem csupán a természetvédelmi szabályok változtak meg, hanem a környezet több eleme is. A motorizáció egyre nagyobb mértékű, s nem csupán a mezőgazdasági eredetű gépesítés foka nőtt, hanem az utakon közlekedő járművek száma és sebessége is. Rajtunk keresztül két nemzetközi határátkelőhely érhető el, a nagylaki és a battonyai. Ez különösen havas téli időben okoz komoly gondot, hiszen a sómentes útmenti árokpart mágnesként vonzza a nyulat. Ilyenkor az utaktól nem túl távol kihelyezett táplálékkal próbáljuk az utak mellől eltávolítani a vadat. A terület nagy része jó minőségű mezőségi talajokkal borított, így a gazdák igyekeznek minden egyes négyzetmétert megművelni.

Mi is azok között voltunk, akik abban bíztunk a rendszerváltást követően talpra fog állni az apróvad állomány több évtizedes hullámvölgy után. Csalódnunk kellett. Be kellett látnunk, hogy a gazdák jelentős része kényszervállalkozó, tőkehiányos, és gyakran ismerethiánnyal is küzd. Ennek „eredményeként” döntéseik gyakran nem kellően megfontoltak, rövidtávú „haszon” elérése a cél. Ennek következtében a dűlőutak mente is eke alá került, a vonalas élőhelyek, a foltszerű élőhelyek (tanyarom, nádas, belvizes folt) száma tovább csökkent. Mindemellett a növényvédelem színvonala is sokat romlott. Gyakran ellenőrizetlenül, az engedélyokiratban feltüntetett technológiától teljesen eltérő módon juttatják ki a növényvédőszert a gazdák.

Az elmúlt esztendőben két jelentős mérgezést regisztráltunk, a kár többmilliós volt, csak a fellelt őzek száma meghaladta a húszat. Az élőhelyromlást az állami közútkezelő közhasznú társaság is „segíti”, hiszen az árkok, fasorok gondozására szánt forrás híján beletörődik abba, hogy a gazdák a műutak melletti árkokat elszántják, fasorokat kivágják és művelésbe veszik. Sok esetben a nyitóbarázda egy méteren belül húzódik a burkolat szélétől.

A mezőgazdaságban megjelenő egyre nagyobb összegű európai források is érdekes helyzetet teremtettek. A területhez kötött kifizetések tovább növelték a földművelési kedvet, így az előbb említett folyamat, az élőhelyek eltűnése tovább folyik és a parlagok száma is csökken. A támogatáspolitika következtében a termesztett növények köre tovább szűkült, az alacsony jövedelmezőség miatt vadgazdálkodási szempontból kedvezőtlen technológiák terjednek. A határ nagyrész őszi kalászossal, repcével, napraforgóval borított.

A kukorica vetésterülete évről-évre csökken, a petrezselyemé viszont emelkedik. Ez utóbbi okozza a napraforgó mellett a legtöbb fejtörést számunkra, hiszen csapdaként is tekinthetünk ezekre a területekre. A gabonák és a napraforgó desszikálást követő betakarítása után némi kukorica marad a határban és gyom sem sok. Pont abban az időszakban lesz kopasz a határ amikorra a legtöbb nyulunk lesz.

A cukorrépaföldek a múltba vesztek, amikor még a nagyhírű évszázados hagyományú Mezőhegyesi Cukorgyár működött. Tehát zölden marad mozaikos elhelyezkedésben a gyökérföld, ami óriási értéket képvisel és ezért a gazda minden eszközzel igyekszik megóvni, főként a rágcsálók pusztításától. Az eszközökben sem válogatva a „turbózott” Redentin bevetését követően csak a vadmentes, nyúlmentes pusztaság marad.

Mi ugyanakkor szerencsések vagyunk, hogy területünk a Békés-Csanádi sík Érzékeny Természeti Területen helyezkedik el. Ez azt jelenti, hogy a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv agrár-környezet-gazdálkodási kifizetései közül nem csupán az országos (horizontális) célprogramok, hanem a túzok és madárvédelmi célprogramok is elérhetők a területen gazdálkodók számára. Abban bízunk, hogy a célprogramoknak köszönhetően kedvező változásokat is megélhetünk a leírt kedvezőtlenek mellett.

Az említett, folyamatosan változó környezeti feltételekhez kell alkalmazkodnia az élővilágnak és vadgazdálkodásunknak is. Mi is megéltük a csődközeli helyzetet, nálunk is a vezetésben keresték a hibát a tagok, valljuk meg nem teljesen ok nélkül. Az elmúlt években csőstől jött a baj, gondoljunk csak a mezei nyúl értékesítési nehézségeire, a mezőgazdaságban bekövetkezett változásokra, a madárinfluenzára, az olasz vendégek elmaradására, vagy a szomszédos országok piacnyitására. Több viharos közgyűlést tudhatunk magunk mögött, mára azonban a helyzet stabilizálódott. Az ár, amit fizettünk elviselhető volt, és a lényeg: a csapat együtt maradt.

Sajátos gondjainkra sok esetben sajátos módon kerestünk és találtunk választ. Ezeket igyekszem sorba szedni. Vallom, hogy a vadgazdának a vad számára manapság nem elsősorban takarmányt kell termelnie, hanem élőhelyet és táplálékot. Különösen mezei nyúl állományunk védelme és a hasznosítható mennyiség növelése érdekében vadföldgazdálkodásunkat át kellett alakítani. Szembesülve a vadászterületünkön általánosan alkalmazott növényvédelmi technológiával és a termesztett növények körével, vadföldjeinken német minta alapján vadföldbe való magkeverékeket is termesztünk. Ezek a keverékek amellett, hogy 15-25 féle növény magját tartalmazzák, olyan ápolást, kezelést igényelnek, amely garantáltan vadbarát. A nyár végi, kora őszi időszakban is megfelelő táplálékot biztosítanak ezek a keverékek, segítve az éves szaporulat túlélési esélyeit. Mindemellett művelésük kifizetődőbb, még a magasabb összegű GOFR növényekre járó kifizetéseket figyelembe véve is. Mindebben segítségünkre volt az agrár-környezetgazdálkodás pályázati rendszere, hiszen a gyakorlati megvalósítást jelentős forrással támogatja évről-évre, öt éven keresztül. A kifizetés túzokvédelmi célprogram esetében eléri a szokásos támogatásokon felül a 64 ezer forintot hektáronként. (Megjegyzem egyesületünk költségvetésében minden negyedik forint valamilyen támogatás vagy kifizetés, azaz európai vagy hazai költségvetési forrás. Így értük azt el, hogy a tagdíj 2000 Ft/hó amihez 10 nap (3500 Ft/nap) társadalmi munka tartozik) Egyesületünk és mezőgazdálkodó tagjaink földjei nagyrész a túzokvédelmi, vagy a madárvédelmi célprogramban szerepelnek. Több száz hektár kiterjedésben garantálva ezáltal a vadbarát agrotechnikát és a megfelelő táplálékot a kötelezően előírt repce és zöldugar vetésével.

Természetesen vadföldjeinken a keverékek mellett új növényeket is kipróbálunk, ilyen az évelő rozs, a csicsóka és az édeskömény, de megmaradt kisebb területen a kukorica is. Az említettek gazdasági hasznuk mellett olyan technológiával termeszthetők és olyan időszakban adnak táplálékot, búvóhelyet, amikor arra a legnagyobb szüksége van a vadnak.

Az élőhelyet olyan formán is gyarapítjuk, hogy az egyesületbe lépő új tagok 30 aranykorona értékű földet (ez mifelénk kb. 1 ha szántót jelent), vagy ennek megfelelő bérleti díjat biztosítják évente. Ezen az egyesület gazdálkodik. Folytatjuk évtizedes fatelepítési programunkat is. A tudatformálásban is vezető szerepet játszunk, igyekszünk népszerűsíteni a kíméletes kaszálási módszereket, a rágcsálóirtás helyes gyakorlatát. Megszervezzük a napraforgóföldeken a riasztást és az őrzést, tudatosítjuk a gazdákban az aktív megelőzés fontosságát és a közreműködést elvárjuk. A természetvédelem érdekeit és elvárásait messzemenően szem előtt tartva folytatjuk a ragadozók állományszabályozását, és végezzük vadászati tevékenységünket, különösen az évente kibocsátott mintegy 7000 fácán és 2500 tőkés réce vadászatára gondolok. Új csapdázási módszereket is kipróbálunk, eredményeinkről, javaslatainkról térségi fórumokon, és az Internet segítségével a világhálón is rendszeresen beszámolunk (www.vadaszat.net, www.soft-contact.hu/petofivt).

Az egyesületi életet is újragondoltuk, olyan kötelezettségvállalási rendszert vezettünk be, amely minden tag számára lehetővé teszi az aktív közreműködést a vadgazdálkodási tevékenységben. Ez nagyobb odafigyelést és több szervezést igényel, de nő az összetartozás és az elkötelezettség is minden egyes emberben a vadgazdálkodás, vadászat iránt. Reméljük az elmúlt évek munkájának gyümölcsét mi arathatjuk majd le a következő évtizedben mind a magunk, mind a gazdálkodók – beleértve a természetvédelmet is – legnagyobb megelégedésére.

Szuda Zoltán
az egyesület titkára,
hivatásos vadász, vadgazdálkodási szakmérnök
NVT tanácsadó

vissza