Zöldtrágyázás

A zöldtrágyázás évezredek óta a szántóföldi növénytermesztés egyik módszere, melynek jelentősége a XIX. és a XX. században a szakszerű istálótrágya felhasználása, majd a műtrágyázás elterjedésének következtében csökkent.

A zöldtrágyázás azon módja a szervestrágyázásnak, amikor egy növény termesztésének a célja, hogy teljes tömegében bimbózás vagy virágzás előtti állapotban trágyaként a talajba kerüljön. Szerepe elsősorban a talajtermékenység fenntartásában és a talaj kultúrállapotának javításában számot-tevőbb.

E trágyázási mód előnyei, hogy felhalmozza a nitrogént és a humuszt, mérsékli az ásványianyagok kimosódását, valamint csökkenti az eróziót , a talajt beárnyékolja és morzsalékos állapotúra alakítja. Ellensúlyozhatja az intenzív talajművelés szervesanyag-csökkentő hatását. A zöldtrágyázásnak nem csupán előnyei, hanem kedvezőtlen hatásai is lehetnek a talajra. A betegségek vagy kártevők elszaporodhatnak, ha rosszul van kiválasztva a zöldtrágyanövényés termesztésének időtartama. Aszályos területeken a rosszul megválasztott növény miatt bekövetkező nagy vízfogyasztás, illetve talajnedvesség-hiány is kedvezőtlen hatású. A talajművelést akadályozhatja, és a következő növény hozamát is csökkentheti a túl nagy tömegű zöldtrágya alászántása vagy rossz minőségű bedolgozása.

Azon növények melyek zöldtrágyának a legalkalmasabbak, lágyszárúak, nagy levélfelületűek és jó talajfelszín-takaróak, mérsékelt vízigényűek mind a csírázáskor, mind a vegetációban. Rövid tenyészidejű, a kelét követően gyors fejlődésű, dús és mélyen gyökerezőek. Fontos tulajdonságuk még ,hogy betegségekkel,kártevőkkel szemben toleránsak és ezeknek a vegetatív szakaszban nem gazdanövényei, jó tápanyagfeltáró és -felvevő képességűek.

A szántóföldi növénytermesztésben használt növények közül zöldtrágyanövényként leggyakrabban használtak:

Olajretek: Rövid tenyészidejű, másodvetésű, igénytelen, mélyen gyökeresedő, lágyszárú, keresztesvirágú, olajosmagvú növény. Vetésideje augusztus első fele,az alászántás szeptember végén október elején. Előnye, a talaj káros fonalféreg-fertőzöttségét jelentős mértékben ritkítja.

Fehérmustár: Hasonló az olajretekhez, rövid tenyészidejű, lágyszárú növény, igényesebb mint az olajretek. Vetés augusztus első felében, alászántás októberben. Mérsékelten nematicid hatású.

Takarmányrepce: Egynyári, lágyszárú, keresztes virágú növény, ami kora tavasztól július közepéig bármely időpontban vethető, valamennyi középkötött talajon.

Csillagfürt: Mésztelen, savanyú nyírségi és belső-somogyi homok-, valamint a kovárványos erdőtalajok növénye. Vethető főnövénynek tavasszal vagy kalászos után másodnövénynek. Kalászosok után a másodvetését az aratást követő napon végezzük, beszántása virágzásának kezdetén.

A zöldtrágya a legjobb összetételt és tápanyaghatást a virágzás szakaszában nyújtja. A legfontosabb és számításba vehető zöldtrágyanövények beltartalma, tömege és szárazanyag tartalma a következő táblázatban látható.

Fontosabb zöldtrágyanövényeink tömege és tápanyaga

Simon Mária
NVT tanácsadó

vissza